Kutyából is több van a nézőtéren a budapesti átlagnál – az ebek jelenléte ugyanúgy a hagyományhoz tartozik, mint a kalap, bár megmagyarázni talán nehezebb (a széles karimájú kalapokat eredetileg a nap ellen viselték, és ezt a szokást az sem befolyásolja, hogy a Kincsem park nézőterén délután árnyék van).
Mindez azonban csupán a körítés, a lényeg a 94. Magyar Derby, a legjobb hároméves angol telivérek versenye. A verseny előtt pedig a parádé, a lovak és a lovasok felvonulása – máskor a jártatóban, most viszont a több ezer fős közönség előtt.
Odalenn a pályán ezúttal meglehetősen népes mezőny, tizenhat ló – tíz mén és hat kanca – jött össze, a 14 millió forintos összdíjazás a jelek szerint regionális viszonylatban is komoly vonzerő. Némi huzavona után az összes állat a startgépbe áll, minden ló a helyén, 18 óra 46 perckor elrajtolnak. A Derbyt 1784 óta másfél mérföldön, azaz 2421 méteres távon füvön futják – önmagában ez a tény is jelzi, hogy a tradíció itt legalább olyan fontos, mint mondjuk a gasztronómiában. A lovak 60-70 kilométeres óránkénti sebességgel száguldanak, nagyjából két és fél perc alatt teljesítik a távot, a célegyenesre már kialakul, hogy – ha csak nincs bukás vagy valamilyen más rendkívüli esemény – kinek van valódi esélye a győzelemre.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Végül az első és a harmadik helyet is célfotó dönti el: 4, 10, 5 a befutó, azaz győz Merion (a nyergében Alberto Sannával), a második Sárkányfű, a harmadik pedig Merzad. Ahogy mondják, a lóversenyzés nem ismer határokat: a győztes állat francia tenyésztésű, horvát tulajdonban van, magyar a trénere, olasz a zsokéja, és Magyarországon készült föl a versenyre.
A Himnuszt ilyenkor a győztes ló tiszteletére játsszák el, miután a felszerelésével együtt lemérték a lovast, és kiderült, hogy nem könnyebb a kelleténél, a bajnok pedig a pénzdíj mellé babérkoszorút is kap. A Derby alapvetően tenyészverseny – bár újabban heréltek is indulhatnak –, vagyis nem a jövő bajnokait válogatják ki itt, hanem inkább a reménybeli bajnokok szüleit. Éppen ezért nem ritkaság, hogy az első helyezett a verseny után visszavonul, nehogy egy későbbi sikertelen fellépés lerontsa az esélyeit. Hogy mennyiért fedez egy Derby-győztes ló, azt nem tudni - fogalmazzunk úgy, hogy szakmai titok -, de állítólag nem számít rossz befektetésnek megvenni egy ilyen fedezőmént (Merion hímnemű, úgyhogy a papírforma szerint fedezőménként teljesíthet majd szolgálatot).
Maga a Derby már a kilencedik futam a nap során és utána ki is ürül a lelátó, a végén a tizedik, utolsó verseny – stílszerűen a Magányos díjért – már úgyszólván üres széksorok előtt zajlik. A pénzdíj itt mindössze 1,4 millió forint, azaz a tizede a Derbyének, de a különbség ennél jóval nagyobb: a Derbyt látni kell, a győzelem életre szóló dicsőség, és még egy orrhosszal lemaradva másodikként a célba érni is sokkal nagyobb szám, mint megnyerni egy betétfutamot.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A végére a szélhez némi eső is társult, baljós előjelként a három napos lóversenyprogramot lezáró Király Viktor koncert előtt. A Magányos díj a vártnál nagyobb küzdelmet hozott, és itt is célfotó döntött, méghozzá a 7-es Tanganyika javára – ugyanúgy élete első győzelme ez, mint Merioné. A kalaptulajdonosok pedig várhatnak egy évig – talán akkor nem fújja el a szél a seregszemlét.
