A hetvenes évek fordulópontot jelentettek a társadalompolitikai folyamatokat irányító ideák és eszmék terén. Ebben az évtizedben szűnt meg a klasszikus értelemben vett osztályharc, az új konzervatív középosztály ekkor erősödött meg és mondott le a társadalmi szolidaritásról, a baloldalon pedig olyan, addig marginális szellemi áramlatok kaptak erőre, mint a zöldmozgalmak, a feminizmus, valamint az emberi, kisebbségi és egyéni szabadságjogok védelme, ami napjainkig érezteti hatását – ez volt a summázata Földes György történész előadásának, amely tegnap hangzott el a Politikatörténeti Intézetben rendezett, Nyitottság és zártság az 1970-es években című konferencián.

Földes György szerint a középosztály a hetvenes években mondott le a társadalmi szolidaritásról Földi D. Attila / Népszabadság

Szerinte az említett folyamatok értelmezhetők az 1968-as eseményekre adott reakciókként, sőt az 1989-es rendszerváltozások közvetlen előzményeiként is, s habár az Egyesült Államok akkor – Almási Miklós kifejezésével – „sikerekkel teli zsákutcának" tűnt, mára eldőlt, hogy a világ az USA útján halad tovább.

Balogh András történész a hetvenes évekről azt mondta: abban az időszakban kizárólag a Washington–Moszkva tengely együttműködése határozta meg a világpolitikát, mivel a két szuperhatalom között addigra erőegyensúly alakult ki. Beszédesnek nevezte, hogy habár 1945 és 1990 között százötven háború zajlott a világban, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között egyetlen puskalövés sem dördült.

A Kádár-korszakot kutató Takács Róbert történész arra mutatott rá, hogy a rendszer relatív kulturális nyitottsága leginkább a külföldi filmek forgalmazásában érvényesült, hiszen a hazai filmipar nem elégítette ki az igényeket.