Mindez nem a rendszerváltás előtti években történt, hanem az 1990-es évek első felében, amikor már alkotmányos alapjog volt a sajtó- és véleményszabadság. Ám az egymást követő kormányok még öt évig nem osztották ki az állami tulajdonban lévő frekvenciákat, pontosabban csak néhány kivételezett adó indulhatott el hivatalosan az első médiatörvény megszületéséig. A Tilos tehát részben ezt a gyakorlatot figurázta ki, amikor a pápalátogatás másnapján, 1991. augusztus 21-én kalózrádióként – az új politikai rendszer „szamizdatjaként” – sugározni kezdett a 95,5 megahertzen. Gyakran autóval járták a várost, hogy nehezebb legyen bemérni az adót, ami azt is jelentette, hogy eleinte nem sok hallgatójuk akadt. Hiszen pár óráig ment a műsor, a rádió hektikusan jelentkezett. Czabán szerint a sugárzás eleinte inkább csak provokáció, a nevet kitaláló Csejdy András szerint egyfajta „performansz” volt.
Ugyanakkor az alapítók egy része ma sem tartja lázadásnak a rádió 1991 és 1993 közötti „kalóz” időszakát. Ráadásul a hatalom is csak tessék-lássék üldözte őket, talán maguk a bemérők élvezték a legjobban a macska-egér játékot. Sokat elárul az akkori „kollaborációról”, hogy a Tilos mai technikusai között akad olyan, aki az 1990-es években a rádió beméréséért volt felelős. Csejdy szerint az történt, hogy Budapest első underground szórakozóhelyének, a Tilos az Á-nak a működtetői – többek között a helyet megnyitó Németh Vladimir Vova, DJ Palotai (Zsolt), Simó György, Artner, Czabán – zenélni és beszélgetni akartak az éterben, és erre akkoriban nem adódott más lehetőség. Németh pedig hasznosította hollandiai tapasztalatait, ahol több illegális zenei rádió is működött a holland felségvizeken túl horgonyzó hajókról sugározva – ezért nevezik az ilyen adókat kalózrádiónak. A rádió neve a Tilos az Á-ból származik, amit pedig a Micimackóból vettek: ez olvasható Malacka kunyhója mellett egy törött lécre felírva. Az árva betű mögött természetesen az „átjárás” szó rejlik, az volt tiltott a pagonyban.
Ahogy sok minden a Tilos Rádió történetével kapcsolatban. Czabán és Bojtár B. Endre, az egyik legrégebbi műsor, a Haza és haladás szerkesztői hevesen vitatkoznak, ha az indulás évéről kérdezzük őket. Talán ’96, esetleg ’97. Könnyű lenne rekonstruálni a történteket, ha meglenne a régi adásfüzet. – Az egyik műsorvezető részegen elhagyta egy bulin. Kár, elképesztő rajzok voltak benne, igazi műalkotás volt – mondja Czabán. Beszélgetőpartnereink arra sem emlékeztek világosan, hogy mikor került át a „tilos” kategóriából a „tűrtbe” a rádió. 1993 tájékán ugyanis a kormányból megüzenték nekik: ha kivonulnak az éterből, megkapják a sugárzási engedélyt, ám ez csak két évvel később, 1995-ben következett be. Ezt követően a Tilos már legális adóként működhetett, bár nem lett a hatalom kegyeltje: 2000-ben egy időre elveszítették a frekvenciájukat, 2008-ban és 2014-ben pedig több hónapos hercehurca után tudták csak hosszabbítani az engedélyüket.
Még ha eleinte kevés hallgatójuk volt is, a rádió hatása a hazai médiára, zene- és szórakoztatóiparra letagadhatatlan. A Kristálykert és a Csonkamagyarország műsorvezetője, Barotányi Zoltán Minek szerint számos zenei irányzat a Tiloson keresztül került be Magyarországra (metál húzósabb irányzatai, drum and bass, breakbeat, elektronikus zene). Például a Tilos sugárzott először DJ-mixeket. Ebben jelentősek Palotai érdemei: édesapja – az olimpiai bajnok labdarúgó lévén – a rendszerváltás előtt sokat járt külföldre, rengeteg olyan lemezt hozott be, ami itthon nem volt kapható. De nagy hatást gyakorolt – elsősorban a Petőfi Csarnokban tartott buliknak, majd a IX. kerületi kultiplexes időszaknak köszönhetően – az első tíz évben a budapesti partiéletre is.
Bár arról lehet vitatkozni, hogy az 1997-ben induló nagy kereskedelmi adók a nyugati mintákat vették-e alapul, vagy a Tilost másolták, egy biztos, először a közönséget bevonó, betelefonálós műsort az utóbbi készítette Magyarországon – évekkel a netes fórumok, kommentelési lehetőségek megjelenése előtt. Műsorvezetőinek jelentős része újságíróként, kritikusként kereste a kenyerét. Mivel nem estek át az akkori újságíróképzésen, nem fogta vissza őket a szakmát akkoriban gúzsba kötő bikkfanyelv. Úgy fogalmaztak, ahogy a hétköznapokban, megújítva a média nyelvezetét.
A Tilos még a törvényalkotásra is hatással volt. A rádió ügyéért küzdő Molnár Péter és Tímár János – az akkoriban még liberálisnak számító Fidesz szakértői – járták ki, hogy az 1996-os médiatörvényben önálló kategóriába kerüljenek a frekvenciát ingyen használó közösségi rádiók, hogy az adónk egy százalékát felajánlhassuk a civileknek (ma ez a legfőbb bevételi forrása a Tilosnak), vagy azt, hogy a kereskedelmi adók által befizetett díj egy részét osszák szét a nonprofit csatornák között. A rádió körüli közeg is elképesztően inspiráló volt. A Tilos az Á-ban született meg az első élő show-műsorok egyike, a Vákuum TV, melynek egyik alapítója, Till Attila ma a TV2 egyik arca. Bojtár B. a Magyar Narancs főszerkesztője lett, Weyer Balázs, Nádori Péter tette az első számú hírportállá az Origót, Simó a Matáv – mai nevén: Magyar Telekom – üzletpolitikáját meghatározó menedzser lett.
|
Hatalmas a szabadság
Földi Imre / Népszabadság |
– Ma is roskadozik a gang, annyian állnak sorba, hogy műsoridőt kaphassanak – mondja Csejdy, milyen vonzereje van még mindig a rádiónak. Pedig ezért nem jár pénz, sőt, a műsorkészítők fizetnek be havonta ezer forintot a kasszába. De hatalmas szabadságot élveznek, hiába van már szerkesztőbizottsága a Tilosnak, senki sem avatkozik be a műsorvezetők dolgába. Ennek időnként hatalmas kockázata van, hiszen a rádió később sem lett a politikusok és a médiahatóság kedvence, s mivel nem áll mögöttük egy multi vagy egy milliárdos oligarcha, a Tiloson keresztül lehet a legkönnyebben példát statuálni.
– 2003 után évekig paráztunk azon, hogy valaki mond valami baromságot, és örökre elveszítjük a frekvenciánkat – eleveníti fel a rádió egyik legsúlyosabb botrányát Csabai. 2003 karácsonyán a Barangó nevű műsorvezető ugyanis részegen arról beszélt, hogy kiirtaná a keresztényeket. Az eset nagy port kavart, az akkor már jobboldali Fidesz egyik támogatója, későbbi parlamenti képviselője, Pesti Imre még tüntetést is szervezett a stúdió elé. A médiahatóság súlyos büntetést rótt ki: 30 napra elcsendesítette a rádiót, kizárta őket a pályázatokból, és figyelmeztette: még egy hiba, és elveszik a működési engedélyt.
A Barangó-ügyet később a rádió műsorvezetői közül néhányan vízválasztónak tekintették: úgy ítélték meg, a Tilos korlátozza a szerkesztői szabadságot, engedményeket tesz a hatalomnak. Legutóbb Bakács Tibor Settenkedő vádolta azzal a rádiót, „a hatalomtól félve gyors öncenzúrát gyakorolt”, miután megszüntették a Honthy és Hannah című műsorát. Bakács ugyanis idén márciusban lecigányozta a miniszterelnököt élő adásban. – A szabadság nem egyenlő a hülyeséggel és felelőtlenséggel. A demokrácia lényege, hogy tanulunk a tapasztalatainkból és korrigálunk – jellemezte a két ügyet Csabai Gábor. A rádió mindkét műsorvezetőjétől megvált. A Tilos egyébként megőrizte bázisdemokratikus vívmányait: a rádió vezetését továbbra is a közgyűlés választja meg, amelyre a több mint 300 tag mindegyike kap meghívót, egy jelentős részük meg is jelenik szavazni, a kuratóriumban pedig rendszeresek a többórás viták.
Sokkal fajsúlyosabbnak tartják a műsorvezetők azt a kérdést, hogy milyen szerepe lesz az adónak a netes rádiók, a digitális zenei szolgáltatók korában. Barotányi szerint a beszélgetős műsoroknak továbbra is van jövőjük, ezek tartják meg a Tilos 25-35 ezres táborát. A kereskedelmi adókat ez a műfaj már rég nem érdekli, a közrádió, illetve a többi hírrádió rendszerint egy adott politikai közeghez szól, miközben a hallgatók egy jelentős része már immúnis erre a beszédmódra. A Tilosnak továbbra is van helye a magyar éterben.
