Az M1-nek nyolcvanmilliárdból már nemcsak baklövésekre futja. Hanem csonkamagyarországozásra is.

Borbély Szilárd halálának egyéves évfordulója alkalmából Kácsor Zsolt felkereste a Nincstelenek című regény helyszínét, Túrricsét. A faluban meglepően sokan olvasták 2013 sikerkönyvét, amelyet idevalósi egyetemisták népszerűsítettek. Borbély Szilárd számára a ma 700 fős falu nyomasztó gyermekkori emlékek színtere volt, nevét felnőttkorában évekig nem vette a szájára. Habár a falu és lakói sötét színben tűnnek fel, a túrricsei olvasók azt mondják, hogy „nagyon jó regény, csak az a baj vele, hogy túl sok benne a túlzás”.

A Veszprém környéki falvak lakóinak nem tetszett, hogy ezúttal is kimaradtak az osztozkodásból. A pártzászló ma már kevés. Meg a propaganda is – morogják.

Elszabadult a farönk az összetákolt hasítóból.

Épp rettentő hidegekkel riogatták az előrejelzések azon a három évvel ezelőtti decemberi napon is a hazai közönséget, és minden híradásban elhangzott, hogy nagyon figyeljünk oda egymásra, amikor egy utcabelije meglátta az utcán az öregembert, aki egy gumiabroncsok nélküli biciklin, fülsértő csikorgások közepette tolt egy nyaláb rőzsét.

A főváros agglomerációjában lévő települések, valamint az érintett budapesti kerületek lakóit, vezetőit is megdöbbentette az, hogy a kormány fizetőssé teszi az M0-s autóutat és a sztrádák bevezetői szakaszait. Az autósok dühösek: van, aki már most útlezárással tiltakozna. Az indulatokról sokat elárul, hogy még fideszes polgármesterek is bírálják a kormány tervét.

Állunk a Rózsadombon. Mert a nógrádi Mátraverebélyen is van Rózsadomb. A 21-es út bal oldalán, a telepen. Egykoron mindenféle népek lakták, húsz éve csak romák élnek itt.

A veszprémi magasház egykor a házgyár munkásszállója volt, a vállalat csődje után viszont hamar pusztulni kezdett. Akkoriban senki nem tudta, hányan laknak az épületben, ahonnan még a liftet is ellopták. Fél évtizede, hogy konzorcium alakult a menthető mentésére. Sorsok a pokoli toronyból.

Szeptember végén az észt kormány bezárta budapesti nagykövetségét válaszul arra a lépésre, hogy a magyar külügy korábban megszüntette képviseletét Észtországban. Ennyivel azonban nem zárult le a történet. A legnagyobb észt napilap kedden egy videót közölt Budapestről, melyben a magyar főváros sötétebb oldalát mutatják be.

Batki Margit, Magyarország legidősebb asszonya már a százhetedik évében van, és nem akar meghalni. Legyen úgy, mondja, ahogy a Jóisten akarja.

Elfeledett soproniak címmel áldozatokat, sorsokat idéztek meg a holokauszt 70. évfordulójára komoly helytörténeti, levéltári kutatások alapján szerkesztett kiállításon az Új-Zsinagógában. A padokon a holokauszt néhány túlélője ült, valamint azok hozzátartozói, akik a gázkamrákban égtek el, sokan gyerekként.

A választással párhuzamosan rendezett (és mi tagadás, lehet, hogy nagyobb izgalmakat tartogató) MAZSIHISZ-közgyűlés küldöttei az elsők, akikbe kilenc óra tájt, túránk kezdetén, a régi és az új Lipótváros határán beleakadunk, ők már le is tudták az országgal kapcsolatos kötelességeiket, hogy a nap további részét teljesen az öröknek tűnő Zoltai Gusztáv pótlásának szentelhessék. Amúgy Budapest lassan ébredő belvárosában, a centrum centrumában, amelyről úgy vélnénk, a politikai tudatosság Mekkája, meglehetős közöny övezi az EP-választásokat.

Vásár van itt, vagy szavazás? - kérdi egy férfi Szegeden, a Makkosházi lakótelepen, az Ortutay utcai szavazókör előtt. - Ma szavazás van, a vásár tegnap volt – mondják neki.

– Nem azért vagyok itt, mert őseim a Horthy-korszak kitaszítottjai közé tartoztak. Ellenkezőleg, haszonélvezői voltak annak a rendszernek. Apai és anyai ágon is nemesi, arisztokrata családból származom. Azért vagyok itt, mert elviselhetetlennek tartom a történelemhamisítást – mondja Galgóczi Péter, egyike azoknak, akik rendszeresen a Szabadság téren tüntetnek a kormány megszállási emlékműve ellen.

Csányi Tamás és Vona Gábor mosolya az első, ami a Szolnok felől érkező látogatót fogadja Mezőtúron - már persze a hagyományos és a még annál is hagyományosabb, vagyis a rovásírásos helységnévtábla után.

Csalódott elkeseredett választók. Már aki egyáltalán eljutott a szavazókörig.

Vadítóan piros tavaszi kabátjához narancssárga sálat választott az első nő, akitől arról érdeklődtünk: kire szavazott? Nem árulta el választását. Helyszíni riportunk a rendre narancssárgára színeződő Nyugat-Dunántólról!

Hadházy vagy nem Hadházy: ez itt nem kérdés. A Dunakanyar főmérnöke fideszes színekben készül beülni n+1=5. ciklusára a magyar Országgyűlésbe. A választók akaratából.