A szeretetszolgálat 2009-ben be is költözött az épületbe. Konzorciumot alakított a városi önkormányzattal, a Türr István Kutató és Képző Központtal, valamint a munkaügyi központtal. A négyes 133 millió forintot nyert a programra egy uniós pályázaton. Az alkalmi szövetség tulajdonostárs lett az ott lakókkal, megvett negyvennyolc lakást. Ebből háromban ők helyezik el a szociálisan rászorultakat, a maradékba az önkormányzat szakbizottsága jelöli ki a bérlőket. A többi garzon közül jó néhány már a lakók tulajdonában van. Simon Katalin egykori állami gondozottnak pedig – több társához hasonlóan – az állam vásárolta meg az ingatlant: összenyitottak két garzont, így lett egy 34 négyzetméteres otthon belőlük. Katalin már 14 éve ebben éli az életét.Megmutatja az otthonát. Az előszobában egy macska fogad.
– Manónak hívják, együtt jött velem, ő igazgatta a lelki életemet, amikor nagyon ki voltam borulva – mondja.
Katalin úgy élt itt, hogy a ház tartozásai miatt 12 évig nem volt fűtés. Most három gyerekével lakik együtt, már nem kell fagyoskodniuk.
– Mérd meg, Kati, a vérnyomásomat! – dörömböl az ajtón egy öregasszony. – Azt hiszem, megint fölugrott az égig.
Katalin afféle ápoló is, az asszony gyakran éjjel is megméreti vele a vérnyomását, szerencsére nincs baja, csak azt akarja, hogy foglalkozzanak vele. Az ő garzonját a tartozásai miatt elárverezték, végül a máltaiak licitáltak a lakásra, s benn hagyták bérlőként.
– A bérleti díjak szolidak – közli Dallos Andrásné, a máltaiak szakmai vezetője. A kis lakások használatáért havi 1600 forintot kérnek, a 34 négyzetméteresek tarifája 3200 forint.
Lőrincz Norbert, a szeretetszolgálat helyi munkatársainak egyike, képzési vezető szerint amikor ők beköltöztek, 47 milliós tartozása volt a társasháznak. Öt év alatt ezt különböző konstrukcióban, részletekben a lakók kifizették úgy, hogy a tartozások jelentős részét elengedték a szolgáltatók. A máltaiak sokat költöttek az épületre is: az elektromos fővezetéket azonnal ki kellett cseréltetni, s nekiláttak a garzonok felújításának is, a házat akadálymentessé tették. Közösségi teret alakítottak ki, a rászorulóknak pedig mosási, fürdési lehetőséget teremtettek. Ötven gyerek él a szállón, nekik játszószobákat hoztak létre, még egy zongorát is vettek az operaénekes zenetanárnak, aki gyógypedagógusokkal, s más pedagógiai szakemberekkel rendszeresen tart foglalkozásokat a tízemeletesben.
– Tíz évig erdőben éltem – mondja Bogdán János, akit az állam nevelt, szüleit nem ismeri. – Volt egy párom, most az sincs, félve ugyan, de bejöttem a toronyba. Beilleszkedtem, itt tart ez a biztonság, meg persze a más lehetőség hiánya. Innen nehéz menekülni. Egy albérlet volna a vágyam a városban, meg munka valamelyik cégnél, vállalkozónál. Főleg a lányomat akarom segíteni. Ő 22 éves, Szentgálon él, beteg, rehabilitációra szorul. Én támogatom abból a pénzből, amit a munkámért a máltaiaktól kapok.
|
Réger Szilvia kilenc gyermekével lakik 34 négyzetméteren
A szerző felvétele
|
A 31 éves Réger Szilvia 9 gyerekével lakik 34 négyzetméteren. A legkisebb három hónapos, a legidősebb 13 éves.
– Ötgyerekes családban születtem, érettségiztem, aztán a párommal egy Almádi úti szociális bérlakásban kaptunk helyet. Négy-öt gyereket akartunk, az isten kilencet adott – foglalja össze az életét. Kis csönd után megtoldja azzal: – A párom…, hát a párom börtönben van olyanért, amit szerintem nem ő követett el. Sokáig kell még nélküle élnünk.
A hatodik emeleten – az úgynevezett népes folyosón – még nincs központi fűtés, télen hősugárzóval melegít, ilyenkor havi ötvenezer a számla, melyet előre fizet. Amíg a gyerekek kicsik, nem tud dolgozni, de amint teheti, munkába állna.
A máltaiak úgy számolnak: még legalább tizenöt évre van szükségük ahhoz, hogy az épületet már csak múlt időben emlegessék pokoli toronyként.
