Megöl a messzeség

A legsúlyosabb szerep most is az övé, pedig csak annyi, hogy időnként fölmerül jobboldalt, elöl a zenekari árokból fekete estélyiben, hatalmas ősz parókában, arcán száz év ráncaival (nyilván az évforduló alkalmából), és erőteljes mondatokat, néha csak szavakat, jelzőket, jelentékeny számokat mond. Egyébként kabaré, revü folyik a színpadon – Jaroslav Hasek és Karl Kraus szövegeire. A Svejk és Az emberiség végnapjai mondatai, jelenetei, motívumai állnak össze emlékező-emlékeztető előadássá.

A múlt századelő nagy kulturális újdonságai, a némafilm, a kabaré vegyül a cirkusszal – és a filozofikus, elvontságra hajló szemlélettel. Kultúrtörténeti magaslatról látjuk a háborút, amely ugyebár civilizált népek között lehetetlen – csak éppen mégis megtörténik. Elszabadult gúnyolódás, groteszk humor sötétedik, komorodik, torzul – ha ez lehetséges –Wilson színpadán. Nem az egyes emberek, hanem az emberiség szenved, fordul ki önmagából. Nem az emberiség, hanem az emberség végnapjai ezek. Azé a reményteli képé, amit az európai értelmiség a múlt század elején rajzolt az egyre civilizálódó földlakókról. Magasrendű, biztos ízléssel szervezett, kissé steril színház. Igazi cseh–szlovák alkotás. A Vígszínházat egyedül Eszenyi Enikő képviselte, nagy erőfeszítéssel törekedve, hogy magáévá tegye az előadás stílusát.

József Attila utolsó verse (Íme, hát megleltem hazámat) furcsán hatott, de félelmetes tartalmakat nyert ebben a modorban és szellemi környezetben. A Katonában ugyancsak kabaréjelenetek sorozatát láthattuk, fölöttébb történelminek és politikainak tetsző címmel: A két Korea újraegyesítése. Pedig ez nem több, mint a párkapcsolatok abszurditására utaló szimpla allegória – az est során egyetlenegyszer említik. A francia Joel Pomerat jelenetei csak nem mindig nagyon szellemesek, többnyire eléggé mélyek és eredetiek is – és főképp nagyon hatásosak.

Elnagyolt mozdulatokkal játszanak Fotó: Lucie Jansch

A Katona társulata pedig Máté Gábor rendezésében parádézik. Ahol lehet, sokkal többet sejtet a szövegnél. Szirtes Ági mindjárt a nyitóképben sajátos arcot ad az ötvenes éveiben járó asszonynak, akiről amúgy csak annyit tudnánk meg, hogy el akar válni, noha férjével semmi más baj nincs, mint hogy „nincs köztünk szerelem”, bár ez semmiben sem nyilvánul meg. Később megrendítően adják elő Kulka Jánossal az amnéziás asszony jelenetét, akit férje naponta látogat egy intézetben, és minden alkalommal elmondja neki, ki ő, hány gyerekük van stb. De az összes többi szereplő, Fullajtár, Andrea, Nagy Ervin, Borbély Alexandra, Keresztes Tamás, Ónodi Eszter, Ötvös András, Rezes Judit és a zeneszerző Sáry László egyaránt számos remek portréval szolgál.

Titkos főszereplő Domenico Modugno. A távollét című dal nyomatékosítja mindenféle nyelven, de csak végül magyarul, hogy miről is szól az este.Még titkosabb főszereplő Szécsi Pál. Kevésbé fiatalok fülében az ő hangján szól: megöl a messzeség.