A helyszínen másfél hónapja tartanak a tiltakozások. Galgóczi Péter csak néhány napot hagyott ki: ott volt akkor is, amikor a tüntetők a hajnali órákban – még mielőtt a munkások újra felhúzták volna az előző este elbontott kordont – elfoglalták az építési területet.
Aránytalan törpenövés. Így nevezik azt a betegséget, ami születése óta keseríti a 45 éves férfi életét. Harminc felé járt, amikor tovább romlott az állapota. Részlegesen lebénult.
„Hét gerincműtétem volt, többet nem szeretnék” – emlékszik vissza fájdalmas mosollyal azokra az időkre, amikor jószerével mozdulni sem bírt. Most már jobb a helyzet, ha nagyon muszáj, mankóval is tud járni. A „mankózás” azonban nagyon megerőltető. Ideje túlnyomó részét kénytelen kerekes székben tölteni.
Eredetileg grafológusnak készült, de abból nem lehet megélni. Számítógépes távmunkát végez. Sorolja, mi mindennel foglalkozik: adatrögzítés, adminisztráció, korrektúrázás, online szerkesztés, moderálás. Amire éppen megbízást kap.
„Nem volt számomra idegen az antiszemita közeg” – utal a családjában szerzett gyerekkori tapasztalataira. Az alma azonban elég messze esett a fájától, a rendszerváltáskor Galgóczi Péter a liberális Fideszt választotta.
"Egyszerűen elképesztő, hogy a kormány totálisan át akarja írni a múltat."
Aztán nagyot csalódott „A fordulat már 1993-ban elkezdődött. A párt vezetői egy napon arra ébredtek, hogy ők tulajdonképpen jobboldali kereszténydemokraták” – indokolja, miért lépett ki a Fideszből.
A kiábrándulást elég zavaros időszak követte, és nem csupán betegségének súlyosbodása miatt. A gazdasági és társadalmi törvényszerűségek kutatása közben összeesküvés-elméleteket is tanulmányozott.
Világnézeti kacskaringók után, az ezredforduló környékén jutott vissza nagyjából oda, ahonnan a rendszerváltáskor elindult. Azóta szociálliberálisként határozza meg magát. Egész pontosan olyan liberálisnak, aki a szociáldemokráciával is szimpatizál.
„Végérvényesen leszámoltam mindennel, ami olcsó és ocsmány módon a bűnbakképzésre épít, egymás ellen hergeli az embereket” – jelenti ki.
Az elmúlt négy év során – folytatja – a Fidesz a társadalom tűréshatárát tesztelte, és amikor látta, hogy a demokrácia csökkentése nem ütközik komoly ellenállásba, egyre messzebb ment.
Galgóczi Péter korábban is eljárt ellenzéki tüntetésekre, de a Szabadság téri sasos-arkangyalos emlékművel végképp betelt nála a pohár: „egyszerűen elképesztő, hogy a kormány totálisan át akarja írni a múltat.”
Akadnak, akik szerint a hazugság és a történelemhamisítás mementójaként torzóként kellene meghagyni a megszállási emlékművet. Nincs ellenére az elképzelés, de Galgóczi Péter szívesebben venné, ha a szobor örökre eltűnne a Szabadság térről.
Akár úgy, hogy polgári engedetlenséget is vállaló bátor emberek nekimennek és ledöntik, akár úgy, hogy a következő kormány elbontatja.
– Az országnak fel kell ébrednie végre, és megmutatnia, hogy ezt nem lehet megtenni velünk – hangsúlyozza. Ideje, hogy mindenki tudatosítsa magában, mi folyik itt. Szakítani kell azzal a kényelmes állásponttal, hogy amíg nem engem bántanak, addig nem megyek az utcára. Nem elég a Facebook előtt ülni, fel kell kelni a fotelból – buzdítja honfitársait a kerekes székhez kötött férfi.
Az épülő Szabadság téri emlékmű körül már felsorakoztak a rendőrök. Megszólal a zene, kezdődik a demonstráció. A tüntetők megfogják egymás kezét, hogy élőláncot alkotva körbejárják a kordonnal elkerített munkaterületet. Galgóczi Péter elnézést kér, mennie kell. Neki is ott a helye.
