Vásár van itt, vagy szavazás? - kérdi egy férfi Szegeden, a Makkosházi lakótelepen, az Ortutay utcai szavazókör előtt. - Ma szavazás van, a vásár tegnap volt – mondják neki.
- A szavazás nem érdekel, mikor lesz megint vásár? - folytatja.
- Figyelje a postaládát, majd dobnak be értesítőt.
A panelvárosi iskolából folyamatosan jönnek kifelé a szavazók. Szinte mindenki belpolitikai szempont szerint voksolt.
- Én meg vagyok elégedve az elmúlt négy évvel – mondja Mihók Józsefné. - Negyven év munka után eljöhettem nyugdíjba – ezt ma is köszönöm Orbán Viktornak. Azzal is elégedett vagyok, ahogyan ők képviselik a magyar érdekeket. Az Európai Unió főleg a multik érdekeit képviseli, de ez más országok lakosságának sem jó. Úgy látom, az Európai Unióban még nem ért véget a válság, de most végre van hajlandóság arra, hogy másféle válságkezelési módokat is kipróbáljanak, mint a megszorítást - mondja.
Vannak jelei, hogy egyre többen követik azokat a megoldásokat, például a rezsicsökkentést, amelyet először Orbán Viktornak volt bátorsága kipróbálni.
Mihók Józsefné szerint Szeged nem profitált az uniós csatlakozásból. Szegedet elkerülik a vállalkozások – jó a lézerközpont, de kevés embernek lesz ott kenyere. Gyárak kellenének, termelőüzemek, ahol sok embernek lehetne állása. Szerint nem igaz, hogy ez idejét múlt dolog, Kecskeméten is megváltoztatta az életet és a hangulatot a Mercedes letelepedése óta.
Az a helyzet, hogy Botka László csak bevásárló központokat hoz Szegedre, a többi nem érdekli. Botka is írt levelet az embereknek, és kikérte a véleményüket. Mihókné be is vitte a javaslatait a városházára, de csak egy formális, udvarias válaszlevelet kapott rá – semmi jele, hogy megfogadnák a tanácsait.
 |
| Szeged – Európa Parlamenti választás a Makkosázi városrész lakótelepén. Fotó: Karnok Csaba Karnok Csaba / Fotó |
Szabó Mihály szerint nagyon rossz a hangulat Szegeden. A negatív beállítottságot csökkenteni lehetne, ha lenne a városnak minőségi futballcsapata. Szerinte ez nem azon múlik, hogy nem elég erős hozzá a gazdaság, hanem azon, hogy a polgármester nem akar erre áldozni. A válság sújtotta Diósgyőrben és a kicsi Mezőkövesden is fenn tudnak tartani NB I-es focicsapatot – Szegeden is lehetne, csak akarni kellene.
Ez a szavazókör az 1. számú országgyűlési választókerületben van, ahol győzött az MSZP is, meg az egyéni jelöltje, Szabó Sándor, Botka László kabinetfőnöke is.
- Arra szavaztam, aki Magyarország jobblétét szeretné, de egyben változtatást is szeretne – válaszol a kérdésemre Aradi Sándor Zoltánné. - Elfogadom a kétharmados többséget, de nem vagyok biztos benne, hogy ez tényleg akkora támogatást jelent. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ővelük ennyien szimpatizálnak, amikor azt látom, hogy majdnem minden társadalmi réteg érdekeit megsértették. Persze, a kétharmaddal mindent lehet. Ha valamit nem enged a törvény, akkor nem a tervet változtatják meg, hanem a törvényt. Ahol kétharmad van, ott nincs szükség ellenzékre - mondja.
Aradiné is a belpolitikai szempontok szerint szavazott. Egyrészt fölháborítja, hogy ha valami kiderül ellenzéki politikusokról, akkor azonnal ugrik az ügyészség, de Rogán Antal lakásügye hiába került nyilvánosságra, az ügyészség hozzá sem szagolt. Ő nagyon nem szereti a Jobbikot – a drasztikus, fenyegető viselkedésüket, azt, hogy ha tehetnék, fegyveresen is fellépnének –, de szerinte a Jobbiknak nem sokat fog ártani a Kovács Béla-ügy: ott is kilóg a lóláb, hogy éppen az ügyészség lépett, és éppen most.
Aradi Sándor Zoltánné szerint semmilyen korábbi ciklusban nem fejlődött annyit Szeged, mint Botka László polgármestersége idején. Botka mindig törvényesen járt el, nem csinált politikai kifizetőhelyet Szegedből. Nagyon világosan, adatokkal alátámasztva el tudja mondani, mit nyert Szeged az európai uniós csatlakozással.
A szavazók között feltűnően kevés a fiatal. Megszólítok egy babakocsit toló fiatal nőt, elmegy-e szavazni. Azt mondja, nem. Két kisgyereke van, nem tudja kire hagyni őket, velük együtt meg nem megy; annyit nem ér az egész.
Szegedtől Makó felé az első község Deszk. A faluházban működik az 1. számú szavazókör. Egy házaspárt szólítok meg.
- Csakis belpolitikai szempontok szerint döntöttünk: utáljuk a Fideszt, és akkor is elmegyünk szavazni ellene, ha semmi esély a győzelemre. Egyébként mondjon egy pártot, amelyiknek van uniós programja! De miért is lenne? Kit érdekel, mi van a bantuknál? Az is teljesen mindegy, hogy a 21 magyar képviselő mit képvisel Brüsszelben – három százalékkal semmilyen magyar érdeket nem lehet ott képviselni. Úgy látom, föltámadt a Kádár-korszak – csak most nem úgy hívják. Én teljesen megértem az okát: nincs gazdasági fejlődés, nyomor van, kilátástalanság – az emberek nem demokráciát, meg szabadságot akarnak, hanem azt,hogy valaki álljon az élre, és rázza a kolompot.
- Mit gondol, meddig tart az, hogy a Fidesznek nem ártanak sem a botrányok, sem az általa megvalósított durva megszorítások?
- A botrányok annak ártanak, aki ellen nyomozni kezd az ügyészség. Mivel ellenfél sajnos nincs, a Fidesz rendszere is úgy dől majd össze, mint a Kádár-rendszer: húsz év múlva felnyílik az emberek szeme, akkor minden rossz lesz, amiért most lelkesednek, a Szabadság téri megszállási emlékművet elviszik valami szoborparkba, a Fidesz-stadionokhoz pedig turistákat vezetnek, mint a piramisokhoz.
Szegeden most van a borfesztivál utolsó napja és a Hídi vásár, hatalmas tömeg tolong a belvárosban. A többségük nem volt szavazni, és nem is szándékozik elmenni. A Hídi vásár oldalánál a fák alatt hűsöl egy későfiatal pár, tíz év körüli gyerekkel.
- Mi arra szavaztunk, aki egy picit jobban képvisel bennünket – mondják. Szerintük Szeged veszített a rendszerváltozással is, meg az uniós csatlakozással is. Mondhat Botka László, amit akar, késve ért ide az autópálya, a mai napig egy sínpár van a vasúton, és nincs munkahely. Az ő barátaik, kortársaik 60 százaléka már külföldön van. Egyre inkább hülyének érzik magukat, hogy ők még nem mentek el.
Kérdem, milyen jövőt gondolnak a gyermeküknek.
- Ha leérettségizik, elküldjük kétszer fél évre egy-egy nagy európai országba. Mindenütt van már ismerősünk. Megtanul két világnyelvet, és majd eldönti, hol akar tovább tanulni, hol akar élni. Mi azt szeretnénk, ha itthon maradna – de nem akarjuk elvenni tőle a döntés lehetőségét, ahogyan tőlünk elvette az élet.
Udvariasan nemet mondanak a kérdésre, hogy leírhatom-e a nevüket. Kormánypárti szavazók, úgy vélik a hazai pártkínálatból még mindig a a Fidesz a legjobb – mégis félnek. Féltik az állásukat, mert sohasem lehet tudni.
