Kié a nagyobb arc?
|
| Sok jó ember kis helyen is elfér - Kriván Bence/Fotó |
A Szentendrétől Visegrádig húzódó, Pest megye 3-as választási körzet jelöltjei szépen elosztották maguk között a buszmegállók üvegfelületeit és a villanyoszlopokat. A leányfalusi szakasz óriásplakátjain szerencsére nem a küzdőfelek arcmásai, (no pláne a miniszterelnöké és a cöfös bohócoké) köszöntik a településre látogatót. A legnagyobb „arc" egy Duna parti ház garázsajtaján terpeszkedő Murányi portré. De találkoztunk egy kóbor Schmuck Andor plakáttal is.
A szavazólapra bezsúfolt 18 képviselőjelölt közül azok a „kicsik", akik a gáláns kampányfinanszírozási támogatást felvették, nem vitték túlzásba a szórólapozást. Egyedül a munkáspárti mohikán, Thürmer Gyula kádári örökséget vállaló képeslapja landolt a postaládákban, no meg a Haza nem eladó nevű kezdemény nehezen minősíthető kiadványa, ami a bankárok és a politikai elit elrettentésével riogat. A buli-, mutyi- vagy bizniszpártként emlegetettek elrakták a pénzt, nyilván a nem létező második fordulóra tartogatva a százmilliót is meghaladó apanázst.
Hogy nem Leányfalu fogja az ellenzék javára megfordítani az erőviszonyokat, az aligha kérdéses. Akikkel a szavazókör környékén beszéltem, és aki hajlandóak voltak egyáltalán mondani is valamit, ezt a tézist támasztották alá. Pedig kimondható: Hadházyt nem szeretik Leányfalun. Miért is tennék, hiszen a település érdekében végzett munkájáról nincs hír, azzal az egy konkrétummal villantani, hogy bevette a kistérségi szennyvíztársulásba Leányfalut, nem igen ütős érv a szeretet kinyilvánítása mellett.
János megmondja a tutit
 |
| Hadházy Sándor lakat alatt - Kriván Bence/Fotó |
A választási szesztilalom réme már nem fenyeget, ennek megfelelően oldott nyelvű polgárok is leadhatták szavazatukat a díszes művelődési központban, a Leányfaluházban. A forgalom a hidegre, esősre fordult időnek megfelelő, kis sor van ugyan, de nem lépnek egymás sarkára a voksolni szándékozók. A mise előtt és a mise után némileg élénkült a forgalom, de a bő kétszáz métere eső templomból az alkalomhoz illó öltözetben, komótosan érkező hívek sem tudják megtölteni a termet. S hogy milyen a hangulat? Atrocitástól, beszólásoktól abszolút mentes, méltóságteljes, mondhatni ünnepi, de ezzel az erővel azt is, hogy feszélyezett, síri. Nézőpont kérdése.
A reprezentatív mintavétel szabályainak megfelelően próbáltam megszondáztatni a szavazóhelységbe be- vagy kifelé haladó polgárokat, amolyan amatőr exit pollistaként kitudakolni a várható eredményt. Hozzáteszem: a következőben megszólalók sem a szerző, sem szerkesztőség véleményét nem feltétlen tükrözik.
- Hiába mondják, hogy egy a tábor meg a zászló, én ketté szavazok. A rezsicsökkentéssel egyetértek, támogatom, az acsarkodó politikusok meg nem érdekelnek. A Hadházyra viszont akkor sem szavazok, ha levágják a karom. Húsz éve csak ígérget, de nem csinált itt a faluban semmit, Visegrádon polgármesterként is megbukott, és csak odafenn a pártja szekerét tolta – mutat Pest irányába a Jánosként bemutatkozó középkorú atyafi.
- De lenullázta az önkormányzat adósságát – vetem közbe.
- Erről nem hallottam, de akkor adót kellene csökkenteni, az meg itt most sem volt. Pedig a szemétdíjat az adóval együtt szedik be, akkor kérdem én, hogy azt a rezsicsökkentést kik tették zsebre? Inkább a Szinnára szavazok, ő legalább itt él a faluban – zárja rövidre János, aki kifelé egy intéssel jelzi, megtörtént a dolog.
Őszes házaspár érkezik, ők már leadták voksukat. A békemenetek állandó résztvevői, a Fidesz állandó szavazói – tudom meg tőlük. - A baloldal a külhoni magyarokhoz való viszonyulásával egyszer s mindenkorra eljátszotta azt is, ami a becsületéből még maradt neki – mondja a férfi, s miután megtudja, honnan jöttem, kéri, ezt szórul-szóra így írjam le. Megteszem.
Újabb pár érkezik, két apró gyerekkel. Fideszes családminta, bár a harmadik piciről még nincs hír. A családfő nem rejti véka alá, tökéletesen tisztában van azzal, ami az országban folyik, ezzel együtt nem tartja megalkuvásnak, hogy a folytatásra szavaznak. Van jobb? – kérdez vissza. - Nézze, olyan családi adókedvezmény rendszer épült ki az utóbbi években, ami nekünk hatalmas könnyebbséget jelent – magyarázza, majd elnézést kér, felemeli kislányát, aki közben azon vitatkozik a testvérével, ki dobhatja az urnába a „levelet". Anyja megnyugtatja, ketten vannak, az két szavazat, két levél, jut mindenkinek.
Hol maradt a gulyáságyú?
|
| A művelődési házban is narancsszínű sorompó - Kriván Bence/Fotó |
A baloldalt a Szocdemekkel összekeverő idős nyugdíjas pedig azt veti Schmuck Andor szemére, miért nem húzta el idáig a gulyáságyúját. Megnyugtatom, ne keresse a nevét, a szépkorúak szószólója ezen a szavazólapon ugyanis nem szerepel.
A fiatalok nem közlékenyek, pártszimpátiájukat csak kevesen osztják meg velem. Ebből az derül ki, hogy fiatal balos hiánycikk, a Jobbik viszont tényleg egyre erősebb, míg az LMP zöld arculata, karakán fellépése és megingathatatlansága sokak számára négy év megpróbáltatásai után is vonzó maradt.
Most már ideje, hogy leszavazzak én is. Az igazság pillanata elérkezett: a szavazófülke magányában a homályos látásmód is megengedett, csak az X kerüljön jó helyre, ahová kell. Megtörtént. Hogy mire lesz elég, este kiderül.
PS: Rejtőzködő szavazóval nem sikerült találkoznom. Szinna Gábor délig kampányolt, a szabályokat betartva, a szavazókörtől több mint 150 méternyire. Nem találják ki, hol. A CBA Príma főbejáratánál.
