Évek óta sorra zárnak be a külföldi tudósítóirodák. Sokan már a külpolitikai újságírás végéről beszélnek. A brit publicista azonban nem aggódik, csak a lőporszagért fáj a szíve.

Szegregáció, integráció, normatíva: három hűvös szó, amellyel távol tarthatjuk magunktól az érzést, hogy nagy a baj. Mi több, még akár azt a látszatot is kelthetjük velük, hogy elindultunk a megoldás felé vezető úton.

"reggel disznosajttal (svartli) és korozottel inditottam, azota kezdetet vette a karacsonyi etel-korhinta. a hasam alatti haj kibuggyan az oltony felett, egy gomb meg tart." "most atmegyunk a nagyszulokhoz enni, aztan itthon egy laza ebed." "apam megjelent egy tal felszeltelt hartai kolbasszal. teljesen osszefolyik minden." "hopp, talaltam egy talca libamajat es toportyut." "megfigyeltem, hogy hatorankent ujfajta sutemenyek bukkannak elo." (Sasvári Angelday József szintén alföldi származású blogger sms-ei - www.plastik.hu)

Amikor az amerikai CNN televízióban Wen Jiabao kínai kormányfő segítséget ígér az Egyesült Államoknak a pénzügyi válság kezelésében, akkor nem viccel, s nem a nagy ellenfél pillanatnyi gyengeségén élcelődik. Kína az USA második legnagyobb hitelezőjévé vált - Japán után. Több mint ötszázmilliárd dollárt halmozott fel amerikai államkötvényekből, amelyek teljes összege meghaladja a kétezermilliárd dollárt.

Győzelmi mámor? A nyertes magabiztossága? A legerősebb és az utána következő párt elnökének arcán ilyesminek nyoma sincs - annál inkább a harmadik és a negyedik helyezettén. Érthető. Az első kettő, az Osztrák Szociáldemokrata Párt, illetve a Néppárt olyan viszszaesést szenvedett el, amit nemigen lehet megemészteni, s amihez képest sovány vigasz, hogy támogatottság tekintetében még mindig ők állnak az élen.

Orbán új frontot nyitott az Amerika kegyeiért folyó magyarországi pártversenyfutásban: kubait. Való igaz, a szokványos castrózáson-cheguevarázáson kívül eddig tényleg nem sok Amerikának tetsző dolog jutott a Fidesz-vezetők eszébe, e tekintetben a kormányoldal orrhosszal előttük jár.

Tájékozódtam, miféle falu Öttömös, ahol háromszor is meg tudott bukni ugyanaz a vállalkozó a romlott savanyúság újrakeverésével, és mégsem ment el a kedve tőle, mert mindig talált rá vevőket.

Néhány napja az atlétikai diákolimpia idején ellopták az öltözőből a Salgótarján-Baglyasalja FC labdarúgóinak cipőit, itt tartunk most, és ott, hogy a csütörtöki Fradi-meccs után is könnygázzal kellett oszlatni az ezúttal közönségnek nevezett tüntetőket, akik között most nem volt ott Gaudi-Nagy ügyvéd és Morvai jogvédő, de egyébként ugyanúgy zajlott a nyilvános közélet, mint sok más esetben

- Halló! Transparency International? Magyarországról beszélek. Jesz, Hungariból.

Most, hogy az amerikai kormányzat vált a Manchester United első számú szponzorává, valójában egy igazi kérdés vár válaszra: befellegzett-e a szabad versenyre épülő kapitalizmusnak? Ez a kérdés nyomaszthatta Washingtont is, amely hosszú időn át nem reagált érdemben a pénzpiaci viharokra, kezelhetőnek remélte a helyzetet.

Miközben a miniszterelnök dolgozatának adópolitikai részét mérsékelt lelkesedéssel fogadták a pártok, a szakértők és a közvélemény, addig a segélyrendszer átalakítására vonatkozó elképzelések széles körben kapnak elismerést. Nő majd a foglalkoztatottság, az állami kiadások is csökkenhetnek, hurrá. Láthatóan már-már közmegegyezés övezi azt a nézetet, hogy a foglalkoztatottság tényleges bővítésének és az állami kiadások csökkentésének útjában azok a naplopók állnak, akik a nagyszámú munkalehetőség helyett inkább a segélyt választják.

Magyarországon minden el van maszatolva.

Új szakaszába érkezett az egri Markhot Ferenc kórház úgymond védelmezői, illetve a reménybeli új működtető, a HospInvest Rt. között dúló háború.

"A Baltikum nyögött az orosz medve talpa alatt." Ez a mondat mindössze negyvenhat karakterből áll, mégis, heteken át röhögtünk rajta harmadik gimnazista korunkban.

Most aztán Battonyától Nemesmedvesig majd' minden magyar polgármester gumigyárat szeretne települése határába, ha van ott ötven hektár szabad terület. Aki pedig nem, azt az ellenzéke szólítja fel erre. A többiek még nem jöttek meg a szabadságukról.

Néhány éve még remegő gyomorral várták a felvételizők a napot, amikor az egyetemek kitették hirdetőtábláikra, hány ponttal lehet bejutni a meghirdetett szakra. Mindenki tolakodott, hogy közelebb juthasson a kifüggesztett papírokhoz, és megkeresse az apró betűkkel írt nevekhez tartozó számokat.

Szász Jenőt tegnap óta senki sem tekintheti egyszerű marionettfigurának. Az ő szempontjából alighanem ez a fő üzenete a balul sikerült marosvásárhelyi RMDSZ-MPP találkozónak. Bármennyire kapacitálta is őt ugyanis Markó Béláék választási ajánlatának az elfogadására Orbán Viktor és Tőkés László, az új erdélyi magyar párt elnöke nem hagyta magát meggyőzni tőlük sem.

Orbán Viktor azzal a képességével vívja ki elismerésemet, amit önszuggesztiónak neveznek. Amint múlik az idő, egyre szebbnek és szebbnek látja önnön kormányzásának éveit. Nemcsak a mához képest, egyáltalán.

Úgy látszik, a parlamenti ülések szünetében minden napra kell egy tojás a politikának. Ha nem dobálják, akkor is. Mintha a politikai siker mérőszáma a közbeszéd-befolyásolásról szóló havi elemzés volna. Tényleg akkor jó a politika, ha címlapra kerül?

Ha van emberi és szakmai belátás Draskovics Tibor rendészeti miniszterben, akkor ma reggel bemegy a hivatalába, magához hívatja az országos és a budapesti rendőrfőkapitányt, tanácskozik velük, utasítja őket, hogy írjanak a szombaton történtekről gyorsjelentést, amelyet kérésének megfelelően majd csütörtökön továbbít a kormányfőnek, azután fölajánlja a lemondását Bencze Józsefével és Tóth Gáboréval egyetemben. Aztán Gyurcsány Ferenc majd dönt.