Óvatos, tétova léptekkel ugyan, de a magyar politikusok is kikimerészkednek már a web2.0-re. Orbán Viktor például vagy három hete a Facebookon gyűjt rajongókat. Oldalát elárasztja a támogatók hada, bejegyzések buzdítják, dicsérik, már-már istenítik a politikust. De azért itt-ott egy-egy szurkapiszka jelzi, hogy nem veszélytelen a terep.

Aggódom mostanság amiatt, hogy a rendőrség látókörébe került a rendőrség. A fővárosban két kerületi főzsarut is leváltottak, és feltalálási helyükön, a kapitányságokon is házkutatást tartottak. Talán nem lustaságból, hogy ne kelljen túl messzire menni házkutatni.

Utálok korán felkelni. De a téli reggeleket imádom. Kinézek az ablakon, és látom, hogy az egész várost beborítja a szép fehér só. Iskolába menet azt élvezem, ahogy ropog a lábam alatt a szűz só. Hangulata van. De iskola után hazafelé jövet vagyok csak igazán besózva! Mindenfelé hatalmas sókupacok vannak, amiken nagyokat lehet hemperegni. Hanyatt fekszem a sóban, kitárom a karom, és akkor én vagyok a sóangyal. Már tanulok sóbordozni is.

A kampány nem akkor kezdődik, amikor a köztársasági elnök kijelöli a választás időpontját, hanem akkor, amikor valamelyik politikus először ejti ki a száján azt a szót, hogy nyugdíj. Olyan ez, mint az utolsó, mindent eldöntő menetre hívó gongszó. A tét hatalmas, hárommillió szavazópolgár voksa.

Belső vizsgálat indult a Magyar Villamos Műveknél, miután egy APEH-revízió fényt derített arra, hogy Kocsis István volt vezérigazgató a szolgálati Audi mellett egy 20 milliós Mitsubishi terepjárót is vetetett magának az állami cég pénzén. A vizsgálat most kiderítette, hogy egy harmadik, full extrás Range Rover terepjárót is vettek neki 25 millióért 300 lóerős motorral és fűthető bőrkormánnyal. (Index)

Minden idők legmocskosabb kampánya folyik. Már vagy húsz éve. De ami most megy, az minden eddiginél gyalázatosabb.

Miután kiderült, hogy Napunk rövidesen kihűl, nagy erőkkel kezdtük meg a világegyetemben olyan lakható bolygók felkutatását, amelyek biztosíthatnák fajunk fennmaradását. Számos szóba jöhető helyet találtunk.

„A megszokások szerint úgy kellene most köszöntenem a Magyar Nemzet olvasóit: boldog új évet! Bocsássanak meg, ha ehelyett némi szkepticizmussal inkább azt kérdezem, mikor kezdődik el az új esztendő. Azt kell hinnünk, hogy valószínűleg csak nyár elején, amikor az újat, a változást ígérő Fidesz­ kormány és remélhető miniszterelnöke, Orbán Viktor hivatalába lép.”(Kristóf Attila publicisztikájából, Krisztus után 2009. december 31-­én.)

Nem fizette be a gázszámlát a Magyar Demokrata Fórum, ezért a szolgáltató elzárta a gázt a párt Szilágyi Erzsébet fasori székházában. A gázszolgáltatás hiánya miatt annyira hideg volt az épületben, hogy a didergő alkalmazottakat haza kellett küldeni.

A karácsony egyben a szeretet, a megértés, a család és az összetartozás ünnepe is. Nálunk ilyenkor közös, nagy ebéden jön össze a rokonság. Jókat eszünk, iszunk, beszélgetünk az ünnepi asztalnál, s gyönyörködünk a fel-alá rohangáló gyerekcsapatban: mennyit nőttek, szépültek, okosodtak egy év alatt.

Nem hiszek a szememnek, amikor olvasom az újságban, hogy vezető politikusaink azon versengenek, melyikük töltött el több időt Putyin társaságában.

Több politikai elemző is kifejtette a napokban a véleményét, miszerint jövőre valószínűleg vége lesz a demokráciának. Korábbi tapasztalatokból kiindulva érdemes meglehetős rátartással kezelni ezeket a jóslatokat, de mi van, ha most az egyszer bejön a prófécia? Végiggondoltam a köztársaság 20 éves történetét. Volt ebben jó is, rossz is. De azért a demokráciát, azt nagyon sajnálnám.

Összezavarodtam egy kicsit. Pedig már azt hittem, hogy mindent tudok a H1N1 vírusról, ami civilként tudható. Elolvasok róla mindent, ami csak a kezem ügyébe kerül. Nagyjából ismerem a szerkezetét, a hatásmechanizmusát, a tüneteit. Ha álmomból felkeltenek, akkor is sorolom az oltóanyagban rejlő kockázatokat, a thiomerzált, a cetil-trimetil-ammónium-bromidot, meg a többieket. Ezért gondoltam, hogy az ügyben már nem érhet különösebb meglepetés. De ért.

Demokraták, ébresztő! Alá akarják ásni a demokrácia szent intézményét! Én most konkrétan a Parlament előttre tervezett mélygarázsra gondolok. Többen féltik a jeles épületet attól, hogy a Kossuth téri mélygarázs építésekor megroggyannak majd a falai, alámossa a Duna beszivárgó vize, és így tovább.

Van egy problémám. A sertésinfluenza. Oltassak vagy ne oltassak? Az itt a kérdés! Annyifélét mondanak az emberek. Én már nem is tudom, hogy kire hallgassak.

Kiborult a bili, és most döbbenten bámultok a tartalmára, pedig abban nincs semmi új, csak a politikai elit beteg emésztésének szokásos bűzlő végterméke. Ne tegyetek úgy, mintha meglepődtetek volna! Borítékolni lehetett, hogy az ORTT MSZP-s és fideszes többsége pártalapon szétmutyizza a szabaddá vált földi sugárzású rádiófrekvenciákat. Még az államelnök is előre szólt, hogy ácsi, gyerekek, pedig róla aztán igazán nem lehet elmondani, hogy szószátyár, ha baj van.

Próbáljuk ki! Mondja rám, például, hogy rohadt buzi kommunista! Tapasztalni fogja, hogy valami kellemes, meleg bizsergés árasztja el.

Vitatkoznék az előttem szólókkal. Mióta a hét elején napvilágot látott a hír, hogy Bodrogkeresztúron EU-s pénzből 40 centiméteres kilátót építettek 40 millióért, a média rárontott a község elöljáróira. A szelíd gúnytól a gyilkos indulatig ment a fikázás, és nemigen akadt bárki is, aki védelmébe vette volna őket. Ezt a hiányt szeretném most pótolni.

A KSH jelenti: előzetes adatok szerint 2009 első hét hónapjában 56 054 gyerek született, 2,1 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A halálozások száma 76 830 volt. A természetes fogyás 20 766 fő.