A megkérdezettek több mint fele Budapestet választaná lakhelyéül, főként azok, akik sosem éltek máshol - derült ki tegnap egy közvéleménykutatásból.

Azbesztmentesítő projekt fejeződött be Budapesten a XXII. kerület egyik lakótelepén, ahol az ott élő 3 ezer ember szabadult meg így a rákkeltő anyag közelsége okozta veszélyektől.

A Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht. "Hova megyünk lakni? - avagy preferenciák a lakóhely kiválasztásánál" című közvélemény-kutatását mutatja be a Castro Bisztróban augusztus 8-án, kedden.

A mészkőborítású, led-technikás díszkivilágítású, nyolcemeletes épület még készül, de a XII. kerületben az a megnyugtató, hogy a tervek többnyire megegyeznek a valósággal.

Nyikorgó táskával vállunkon megyünk serényen. Na, nem a padlásra, hanem a mi kis amerikai mosodánkba.

Imruska boltja olyan, mint egy terülj-terülj asztalkám, ha úgy tetszik, Fábry-féle dizájncenter nem messze a Jégkuckó cukrászdától és a zöldségestől.

Egy tenyérnyi Chinatown a lakótelep közepén, még bírja a plázák diktálta gyilkos versenyt. Áll a Little China, a kis kínai bolt a Jégkunyhó cukrászda és a virágbolt között.

Ma hajnalban esett, és háltak a HÉV-megálló padján. Mi az, hogy ma hajnalban?

Még kora reggel van, ilyenkor alig lézengünk néhányan a rendelőben. Csak mi, rosszalvók ücsörgünk itt, hogy legott mankót, botot eldobva feltámadt lakótelepi Lázárként beengedjenek bennünket az első turnussal, és kisvártatva megrohamozzuk Irma doktornőt.

Amikor reggel nyolc előtt érkezünk a postára, ne ijedjünk meg, hakisebb tumultust látunk a bejárat előtt. Nincs ebben semmi különös:szokásos üzletmenet.

Az önmaga rántott húsában és uborkasalátájában fulladozó lakótelep hétvégeken felkerekedik.

Csoda történt, no nem Milánóban, hanem felénk, a lakótelepen. Míg korábban csak a hagymát meg a krumplit kínálták hangosbeszélőn és utcán át, zsákokban és fillérekért, merthogy nem fogyott, az idén ugyanez történt a földieperrel. Ki látott már ilyent? A szamócát most a helyünkbe hozták, éppúgy, mint amikor a jégkrémes kamion szállítja a lakásra portékáját vagy a pizzafutár hozza forró, fűszeres-sajtos-sonkás finomságait. Igaz, az utóbbi legényke legalább csendben van, és nem károg, mint a fehér, fagylaltosautó megafonja.

Ez a fal nem az a fal. Nem a rút berlini reinkarnációja, de nem is az Izraelt Ciszjordániától szinte hermetikusan elválasztó biztonsági kerítés hasonmása. Egészen másról van itt szó. A javunkat akarták, akik felhúzták.

Ha jól számoljuk, már csak néhány napot kell aludnunk, és megint lesz HÉV és Sziget Fesztivál, és marad a nyár, és nem kell térdig gázolnunk többé a sittben. Reménykedjünk. Valljuk be, ilyenkor jövünk csak rá: a HÉV nélkül a hatvanezres megapolisz kiszolgáltatott, félkarú óriás.

Már csak néhány nap, és ismét szabadlelkű diákok (copyright Ady) veszik birtokukba az épületet, élet tölti majd meg az iskolát.

Volt már minden ez a borostyánnal körbenőtt, rácsos bunker.

Milyen jó is volt az, amikor húsz-egynéhány évvel ezelőtt egy nehéz éjszaka után a későn kelők lebaktattak a taxidroszthoz, és hajnalok hajnalán fillérekért száguldott velük a munkahelyükre mondjuk egy kiszuperált Moszkvics.

Zegzugos, tekervényes, a falakon graffiti graffiti hátán, vizeletszag árad, és napközben is sűrű balladai homály borítja. Mi az?

Hát ezt is megértük: piercingszalon nyílt a mi utcánkban.

Mármint a beépített balkoné, amely, lássuk be, igazi hungarikum. Másutt ilyent nemigen látunk, se távol, se közel.