Szemben Nagy N. Péterrel, számomra nagyon is érthető az a pesszimizmus, amely a Pew Global Attitudes Project legújabb felmérése szerint a magyarokból árad (A válaszoló magyar, november 6.).

Levelem főhőse egy 24 éves átlagos fiatal. Bölcsészkaron végzett, jelenleg közgazdaságot, kommunikációt tanul. Az egyetemről kilépve, telve reményekkel, önbizalommal és elszántsággal, fittyet hányva a gazdasági válságra, megszorításokra, létszámstopra elkezdett munkát keresni. Először képzettségének megfelelően, valamint egy közgazdasági és kommunikáció diploma várományosaként adta be jelentkezését állami intézményekhez. Türelmesen kivárta az elbírálási időket és lassan megkapta az első „köszönjük pályázatát, de sajnálattal tudatjuk, hogy az állás betöltésre került" leveleket.

A pedofília a legborzasztóbb bűn, amit ember elkövethet. A börtönökben a pedofíliával gyanúsítottakat (már az előzetesben) el kell különíteni és meg kell védeni a többi fogvatartott (paradox erkölcsi indíttatású) agressziójától. Érthető, hogy a társadalmak minden elképzelhető módon próbálják megakadályozni az ilyen rettenetes cselekedetek ismétlődését. Az viszont sajnálatos, hogy a legkönnyebben "elképzelhető mód" a kegyetlen büntetés. Évezredek óta hiszi azt (tévesen) a többség, hogy a kegyetlen büntetéstől való félelem visszatartja a bűnelkövetőt. A kegyetlenségre a történelem fantáziája kimeríthetetlen, mégis a legidőállóbb büntetés a börtön maradt, nem alaptalanul.

Országh István református lelkész a lap szeptember 19-i számának azt próbálja alátámasztani Egy-ház?! című írásában, miért jogos és elengedhetetlen a történelmi egyházak állami támogatása, szemben pl. a Hit Gyülekezetével, amelyik nem kap és nem is tart igényt hasonlóra. Sok tekintetben igazat kell adnom a lelkész úrnak, a maga szemszögéből valóban így festhetnek a dolgok. Én azonban egy másik szemszögből szeretném vizsgálni.

A jövő évi válságköltségvetés szerint a kormány nyolcvan százalékkal csökkentené a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének nyújtott költségvetési támogatást. A szervezet nyilatkozata szerint az elvonás várható következményeként fokozódik a látássérültek társadalmi kirekesztődése. Az eddigi 217 milliós támogatás 50 millió forintra való csökkentése miatt jövőre várhatóan megszűnik többek közt a vakvezetőkutya-kiképzés, a hangos- és Braille-könyvtár, nem készülnek pontírású folyóiratok, könyvek, nem tudják biztosítani a látássérültek segédeszköz-ellátását, és megszűnik a speciális tankönyvellátás a látássérült gyermekek számára. A civil szervezet szerint a drasztikus elvonás veszélyezteti az egyesület működését, és a több tízezer látássérültnek nyújtott szolgáltatások biztonságát, valamint növeli a vakok társadalmi kiszolgáltatottságát.

Sokan lelkesednek Szepessy Zsolt monoki polgármester ötletéért, aki szociális segélyt csak közmunka ellenében fizet ki, de sokan találják rendszerét diszkriminálónak és megalázónak. A vita folyamatban van; a kormány az Út a munkához programban veszi át a monoki példa központi elemeit.

Az Ingatagadó című, május 28-i publicisztikájában Várkonyi Iván egy szót se veszteget az ingatlanadó-tervezet kiáltó igazságtalanságaira. Pedig megérnének néhány sort.

Képzésünk költségét az állam rajtunk, orvosokon legalább háromszor verte le - mint Döbrögin a ludak árát Lúdas Matyi.

Hihetetlenül bátor ember A zsarnokság nosztalgiája című írás (május 20.) szerzője: politológusként előre bocsátja, hogy ugyan csak 1982-ben született, de a rendszerváltás utáni évei alapján elégséges tapasztattal bír a 40 évnyi diktatúra következményeiről.

Kóka Jenő tiszalöki magyar állampolgár munkába indult. Keményen dolgozott és munkájából tartotta el családját. De gyilkosa szemében nem lehetett magyar. Még ember sem. Csak levadászandó cigány.

Matolcsy György interjúját (Kilábalás munkahelyteremtéssel, április 20.) olvasva sejtéseink lehetnek arról, hogy mit tenne a Fidesz választási győzelme esetén. Matolcsy állítása szerint a válságból való kilábalás programjának először a beruházásokon alapuló munkahelyteremtésre, majd az ebből fakadó növekedésre kell épülni, ezt követi az egyensúly megteremtése.

Minden eddiginél komolyabbnak látszik a szándék, hogy a munkáltatóknál adó- és járulékmentesen eddig elszámolható béren kívüli juttatásokat felszámolják, de legalábbis adóval sújtsák. Az általános fűnyírás, bozótégetés helyett a differenciált döntés lenne a helyesebb.

Tőzsdei kis-befektetőként, és az ország pénzügyi, gazdasági helyzetét is évek óta figyelemmel kísérő állampolgárként szemlélem a PSZÁF tényleges tevékenységet álcázó okos (?!), elegáns, a médiákban átlag feletti szakértelmet sugárzó, fontoskodó megnyilatkozásait, kezdetben csodálkozva, manapság egyre bosszúsabban. Ennél már csak az bosszant jobban, hogy az illetékes minisztériumok miért nem figyelnek fel semmittevésükre. Csak nem ez az elvárás velük szemben?

Magyarország szinte valamennyi fogyasztási termékét importálja, ugyanakkor exportja igencsak gyenge lábakon áll, hisz az export zömét adó ún. gépipari cikkeket előállító, szinte kizárólag külföldi tulajdonban lévő cégek (pontosabban leányvállalatok) működésmódját tanulmányozva kiderül, valójában a termékek nem viselkednek önálló, piacképes exportáruként, azok kizárólag a még mindig olcsó, gyenge piaci pozíciójú, kiszolgáltatott magyar munkaerő exportjának hordozói.

Elöljáróban egyet kell értenem Bihari Péter jegybankár állításával, miszerint az MNB-nek elsődlegesen az árstabilitásért kell küzdenie, még akkor is, ha ennek következtében a rövid távú növekedés sérül is a hosszú távú növekedésért cserébe.

Méltán váltott ki nagy vihart lapjuk hasábjain Tamás Gáspár Miklós írásának (Az írástudók újabb árulásai, január 14.) Izrael gázai háborújával kapcsolatos utolsó bekezdése, és Heller Ágnes arra írt válasza (A gyűlöletbeszéd mint az értelmiség hivatása, január 17.).

Nem én kezdtem, hanem te - valahogy így vitatkoznak, azaz inkább veszekednek egymással ballibek, és alig lehet olvasni egy-két objektív írást, például olyat, amilyet Vári György írt (Ki, ha ők sem?, január 26.). Én nem is mennék bele ezek taglalásába, a vita tárgyával kapcsolatos állásfoglalásomból úgy is kitűnik majd, egyik szélsőséges álláspontot sem fogadom el.

Döntött az Országgyűlés, hogy ezentúl az országgyűlési képviselők adóznak a felvett költségtérítésük után. Na, nem annyit, mint amennyi a személyi jövedelemadójuk lenne, csak 15 százalékot. Így is szépen kommunikálható döntés.

Nem tudom miért, de közbeszédünkben nincs kellően kibeszélve a rasszizmus, antiszemitizmus témája. Úgy vélem, a legnépszerűbb médiumokban is csupán alkalomszerűen jelentkezik ennek a komoly szociológiai, társadalmi problémának tálalása, és az is rendkívül sarkosan, ideológiai hatás által determináltan.