Korabeli fotókból, ismertetőszövegekből, interaktív részletekből áll az az installáció a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, amely Lengyelország 1939-es hitleri lerohanásától a negyedszázaddal ezelőtti rendszerváltozásokig mutatja be Kelet-Közép-Európa történelmét.

Az El Kazovszkij Alapítvány kuratóriuma nyomozásba kezdett. Szeretnék megtalálni a művész néhány fontos alkotását, amelyet az októberi életmű-kiállításán mutatnának be a Magyar Nemzeti Galériában.

Ül egy ember a Fővárosi Nagycirkusz porondján, előtte dob, kezében kicsi fehér gumilabdák. A labdákat rápattintja a dobra, előbb csak lassan, finom ritmust kopogva így, aztán egyre gyorsabb tempójú, egyre pörgősebb dobszólót kerekítve a kislabdák pattogásaiból. A zsonglőrt Eddy Carellónak hívják,

Fekete Pétert, a békéscsabai Jókai Színház igazgatóját nevezték ki a „nemzeti cirkuszművészeti stratégia kidolgozásáért felelős miniszteri biztosnak”. Fekete beszélgetéssorozatra várja azokat, akiket érdekel a cirkusz jövője.

A soproni Volt Fesztiválról szóló cikknek általában vicces címet illik adni, mondjuk olyasmit, hogy „Volt van és lesz!”, vagy „Volt: nagyfeszültség Sopronban”. Már csak azért is, mert az elnevezés kínálja a szójátékokat, pedig annak idején a szervezők csupán azért nevezték el így ezt a fesztivált (kérték kölcsön a nevet), mert létezett egy hasonló nevű popkulturális magazin, amely a 90-es évek elején fontos, a fiatalokat megszólító periodika volt. Pardon: Volt.

„Egy hely, amely összegyűjti a város rezgéshullámait, egy helyzet, amelyben a különböző művészeti és civil törekvések reakcióba lépnek egymással, egy folyamat, amelynek során a megtermékenyült ötletek visszasugároznak a városba.”

Idén munkatársunk, Móricz-Sabján Simon fotográfus nyerte el a Hemző Károly-díjat, elsősorban Sárvidék című sorozatával. A díjátadó után a tavalyi győztes, Hajdú D. András kiállítása nyílt meg a Mai Manó Házban.

A helyszín egy jacksonville-i sportaréna, az időpont 2015. május. Egy extrémsport-bemutatón Ryan Williams élete nagy dobására készül. A huszonegy éves amerikai srác hóna alá csapta kicsi rollerjét, felsétált egy több emelet magas építmény tetejére, ráállt a törékeny járműre, és most várakozik.

„Pittmann Zsófi évek óta konyhai falvédőket hímez egy per egyben, és híveinek még nem tűnt fel, hogy a leutánzott igaziak triviálisabbak, komikusabbak és líraibbak – tartalmasabbak – a háztartások takaréktűzhelyei és kredencei között.” Ezt írta néhány éve egy kritikus Pittmann Zsófi kortárs művészeti falvédőiről, de szerintem ennek az egyébként valóban kitűnő műkritikusnak ezúttal nincsen igaza.

Detvay Jenő különös figurája a hazai fotográfiának/képzőművészetnek. Felettébb rokonszenves vonása, hogy a fotográfia, pontosabban a fotográfiaalapú művészet területén bármibe botlik is, hajlandó azt megengedő játékossággal kezelni.

Meggyőző beszédű, a szavakat, üres szólamokat ügyesen forgató hanglemezgyári és állami vezetők, valamint kissé esetlen, óvatos, de értelmes érveket soroló rock- és popzenészek ülnek egymással szemben. A párbeszédet próbálgatják.

Ma már ritkán vesz a kezébe fényképezőgépet, de azt mondja, ez nem is olyan nagy baj, mert, amit szeretett volna megcsinálni, azt lényegében megcsinálta. Szalay Zoltán fotóriporterként számos emlékezetes, fontos képet készített, tanárként egy fotósnemzedéket nevelt fel. A napokban volt 80 éves.

Engedem, hadd menjen. Ez a címe Lévai Balázs televíziós újságíró dokumentumfilmjének, amelyben nemcsak a Csík zenekar által híressé tett Quimby-dal, a Most múlik pontosan születésének körülményeit ismerhetjük meg, hanem Rostás Izidort és Rostás Tarzant is.

Golfozik, zenél és sokat lép színpadra, jókedvű darabokban. Hajdu Steve-et a vidámság most is megtalálta: Eric Idle szerepeit játssza a Nem a messiás című oratóriumban, amely a Brian élete alapján készült, és május 31-én mutatják be a Papp László Sportarénában.

Szilágyi Lenke különleges világot teremtett. Képei most kortárs írók bizalmas pillanataiba engednek betekintést. A Mai Manó Házban látható tárlaton A szabadság színes ceruzái: huszonöt író huszonöt évről című, a Magvető Kiadónál 2014-ben megjelent kötethez készült fotói láthatók.

„Minden út Klaudiába vezet!…” – mondta a beszélgetés egy pontján Friderikusz Sándor Gesztesi Károlynak, és mi felszisszentünk. Macsó vicc, ha szabad kissé nyersen és szókimondóan: viszonylag bunkó poén. De miért ne szabadna, amikor az Összezárva Friderikusszal című műsorban maga a műsorvezető is gyakran nyers és szókimondó. Már első vendégével, Gesztesi Károllyal sem bánt kesztyűs kézzel, második zárkatársának, Majkának különösen sokszor beszólogatott.