galéria megtekintése

Nyomozásba kezdtek El Kazovszkij eltűnt képei után

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 01. számában
jelent meg.


Trencsényi Zoltán
Népszabadság

Az El Kazovszkij Alapítvány kuratóriuma nyomozásba kezdett. Szeretnék megtalálni a művész néhány fontos alkotását, amelyet az októberi életmű-kiállításán mutatnának be a Magyar Nemzeti Galériában.

Hatvanéves korában, 2008-ban hagyott itt minket a hazai kortárs képzőművészet egyik legkülönösebb alkotója, El Kazovszkij. Leningrádban született, tizenhat éves korában került Magyarországra. Bár festő szakon végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, nemcsak festőművészként ismert, hanem színházi jelmez- és díszlettervezőként is, fontosak voltak performanszai (az úgynevezett Dzsan Panoptikumok), és írt verseket is. Halála óta rendeztek már kiállítást a műveiből, az El Kazovszkij Alapítvány segítségével megjelent egy-egy verseskötete oroszul és magyarul, valamint a Látáscsapda című interjúkötet, amelyben a művészt újságírók, művészettörténészek, esztéták, művésztársak vallatják művészetfelfogásáról, halállal kialakított képlékeny és vívódó viszonyáról, önmaga számára is nehezen meghatározható nemi hovatartozásáról, valamint arról a beteljesületlen vágyáról, hogy megtalálja magának Istent és a hitet.

Eltűnt képek nyomában

Az alapítvány kuratóriuma most azzal a kéréssel fordult a művész ismerőseihez, barátaihoz és a szélesebb művészetbarát közönséghez, hogy segítsen felkutatni néhány nagyon fontos El Kazovszkij-munkát, amelyet szeretnének bemutatni a Magyar Nemzeti Galériában A túlélő árnyéka. Az El Kazovszkij-élet/ mű című kiállításon, amely 2015 októberében nyílik.

 

– El Kazovszkij sorsa művészettörténeti dimenzióból nézve nagyon hasonlít a XX. század néhány nagy magyar zsenijének, például Gulácsy Lajosnak vagy Kondor Bélának a sorsához – véli Rényi András művészettörténész, az El Kazovszkij Alapítvány tagja, az októberi kiállítás főkurátora. – Abban az értelemben, hogy ezek nagyon szuverén életművek, amelyek saját törvényeik szerint építkeznek, tulajdonképpen véletlenszerűen jönnek létre, nem lehet levezetni őket művészettörténeti előzményekből, nem követői valakinek és nem továbbfejlesztői valaminek. Eredetit találnak ki, aminek azonban nemcsak előzménye, de következménye, utóélete sincs. A művészetüket az utókor részéről ugyan tisztelet és csodálat övezi, de mert zárt és erős belső logika mentén épül, nehéz kapcsolódni hozzá. El Kazovszkij különös, előzmények nélküli életműve is lényegében bezárult saját generációs köreibe.

Az El Kazovszkij Alapítvány azon dolgozik, hogy a művész munkássága szélesebb körben is ismert legyen, és elfoglalja méltó helyét a hazai művészettörténetben. Rényi András azt mondja, a keresett képek a kiállítás koncepcióját, üzenetét tekintve nagyon fontosak, ezért szeretnének rálelni azokra.

A keresett képek egyike: El Kazovszkij: A tárgy II. Olaj, farost, 80≈100 cm, 1977
A keresett képek egyike: El Kazovszkij: A tárgy II. Olaj, farost, 80≈100 cm, 1977

Miből áll egy műnyomozás?

Megtalálni azonban egyiket sem lesz könnyű. Részint a műgyűjtők körében tapasztalható belső mozgás miatt (a képeket adják-veszik különféle gyűjtői logika szerint). Részint, mert El Kazovszkij bár határidőnaplóiban jegyezte ugyan, hogy mikor, milyen alkotást, kinek adott el, valójában nem érdekelte a dokumentálás. Ráadásul bizonyos képeinek többféle címet is adott, dolgozott hullámpapírra, ócska farostlemezre, számos olyan anyagra, amely nem időtálló, sokszor az alapanyagok technológiai követelményeit figyelmen kívül hagyva, sürgetve az időt, és műveinek egy része ennek talán már áldozatául is esett.

Honnan tudni, mi hiányzik?

Azt már Siklós Péter kuratóriumi elnök teszi hozzá, hogy más esetekben az efféle nyomozást nagyban segítik azok a művészek, akik mániákusan dokumentálják saját műveiket (ami a mai technikai körülmények mellett nem nagy feladat), ám mivel El Kazovszkij nem tartozott közéjük, a saját, bizonytalan feljegyzései mellett forrás lehet például a művésszel foglalkozó galériák adatbázisa, miként a különféle árverési katalógusok is. Más kérdés, hogy a galériákat és az árverezőket is köti az üzleti titoktartás. A legtöbbet pedig az El Kazovszkij műveit őrző 20 köz- és 80 magángyűjtemény adatai segíthetnek. Rényi András szerint az, hogy általában milyen műtárgyakat keresnek egy-egy kiállításhoz, annak a függvénye, hogy a tárlat mennyire fókuszált. Mert egy igazi, nagy kiállítás nem szimpla bemutató, hanem tudományos esemény. Kutatómunkát kell hozzá végezni, katalógusokat kell összeállítani, tanulmányokat, bibliográfiákat, műtárgyjegyzékeket kell írni.

Stuart Little példája

A keresésnek amúgy nincs királyi útja. Az egyik legfantasztikusabb hazai nyomozás Barki Gergely művészettörténész nevéhez fűződik. Barki, aki Berény Róbert festőművész lappangó képeinek felkutatásával is foglalkozik, az Alvó nő fekete vázával című, eltűntnek hitt Berény-képet a Stuart Little, a kisegér című amerikai film egyik jelenetének hátterében fedezte fel. Felvette a kapcsolatot a filmstúdióval, és annak egykori munkatársaival. Megtudta, hogy a film díszlettervezője egy bolhapiacon bukkant a műre, amikor a mesefilmhez dekorációkat keresett. Az alkotás végül hatévnyi munka után került vissza Magyarországra. Hogy a keresett El Kazovszkij-alkotások felbukkanására mennyit kell várni, azt senki sem tudja. Folyik a nyomozás.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.