– Amikor a földutak mellett élő, nehéz, sokszor nyomorúságos helyzetben élő emberekről szóló Sárvidék című sorozatomat készítem, mindig van nálam gumicsizma, és mindig van nálam egylábú fotóállvány, amelynek segítségével nemcsak fényképezni tudok, de ha úgy adódik, a sárból is képes vagyok kievickélni, ezen kívül a kóbor kutyákat is el tudom kergetni vele – mondta kollégánk Móricz-Sabján Simon fotográfus, amikor a Hemző Károly-díj átvétele után díjnyertes portfóliójának legkiemelkedőbb sorozatáról mesélt.

Sártengerré változó földutak, mellettük a szegénység Móricz-Sabján Simon

Arról, amelyet négy éve formálgat, és bizonyára jó ideig készíti még. Addig bizonyosan, amíg találhatók Magyarországon eső idején sártengerré változó földutak, és a földutak mellett megmutatni való szegénység. Idén másodszor írtak ki pályázatot a pénzzel és kiállítási lehetőséggel járó Hemző Károly-díjra, amelyet Hemző Károly özvegye alapított férje emlékére. A 35 év alatti magyar fotográfusoknak kiírt pályázat díját mindig június 11-én, a névadó születésnapján adják át a Mai Manó Házban, ahol ugyanekkor nyílik az előző évi győztes – ezúttal Hajdú D. András – jutalomkiállítása is.

Hogy a Hemző Károly-díj a rangos hazai fotográfiai elismerések egyike lesz, az nem kérdés, már tavaly is sok kitűnő pályamű érkezett, idén még annál is több. A díjra 14 fiatal fotográfust jelöltek, a több, szinte egyenrangú munkával versengő pályázóból a zsűri hat finalistát választott ki. A fiatalok sok munkával, igényesen feldolgozott, sokszínű sorozatokkal jelentkeztek.

Amelyekbe éppúgy belefért a menekültek sorsát bemutató kollekció (Bielik István/ Origo.hu),mint egy olyan, amely egy négyéves, izomsorvadásos kislány és szülei küzdelmes napjait dolgozza fel (Forgács Zsuzsa/BKF-hallgató), vagy egy sorozat arról a városi fiatalemberről, aki hetekre a természetbe költözik, hogy völgyek, mélységek között kifeszített kötélen egyensúlyozva keresse saját lelki egyensúlyát (Mohai Balázs/MTI). És belefért a díjnyertes Móricz-Sabján Simon további két sorozata: a Moszkva térről és a megyei bajnokságban játszó focistákról szóló, amelyekből kiderül, hogy a Moszkva tér igencsak szürke hely még Széll Kálmán térként is, valamint a megyei focibajnokságban játszó pék soha nem rúg kiflit, csak süti azt.

Mbedjit nagymamája cipelte három napig keresztül az esőerdőn Hajdú D. András

A díjátadással egy időben nyílt meg a Mai Manó Házban a tavaly győztes Hajdú D. András (Abcug. hu) Cataracta című kiállítása. A sorozat a Kongói Demokratikus Köztársaságban készült, főszereplője dr. Hardi Richárd szemorvos, aki húsz éve gyógyít Afrika szívében, valamint egy Mbedji nevű kislány, aki három évvel a felvételek készítése előtt megvakult.

Hajdú képei arról a műtétről szólnak, amelyre családja egy nyolcvan kilométeres úton, igencsak keservesen cipelte el a vak kislányt, és amelynek során Mbedji visszakapta látását. Ha valaki könnyek nélkül végig tudja nézni ezeket a sorozatokat, feltétlenül jelentkezzen, még politikus is lehet belőle Magyarországon.

Hajdú D. András: CATARACTA. Magyar Fotográfusok Háza, Megtekinthető július 26-ig