Lengett a magyar zászló, politikusok nyájaskodtak az artisták szentélyében, a világban körberajongott új cirkuszi kezdeményezéseknek pedig nyomuk sem volt. Kriza Zsigmondot néhány hónapja váratlanul menesztették, és Fekete Pétert, a békéscsabai Jókai Színház igazgatóját nevezték ki az intézmény mellé a „nemzeti cirkuszművészeti stratégia kidolgozásáért felelős miniszteri biztosnak”.
Elhatározta, hogy ő tényleg újragombolja a cirkuszművészetet. A jövőben havonta egy alkalommal ARTista Café elnevezésű beszélgetéssorozatra invitálja a Fővárosi Nagycirkuszba mindazokat, akiknek vannak gondolataik a cirkuszművészet megújításáról. Várja a cirkuszművészeket, szakembereket, de a társművészetek, a színház, a zene, a tánc, az irodalom vagy a képzőművészet képviselőit is. És azokat, akiket egyszerűen csak érdekel, mi lesz a cirkusszal. Úgy véli, kétféle ember létezik. Az egyik elkötelezett rajongója a cirkusznak, a másikat vagy nem érintette meg a manézs világa, vagy elutasító azzal szemben.
|
A miniszteri biztos újragombolja a cirkuszművészetet FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER
Lehoczky Péter / Népszabadság |
– Meggyőződésem, hogy az artistaművészetben olyan tartalékok vannak, amelyek nagyon széles társadalmi rétegek számára tudnának a mindennapi életében is hasznosítható üzeneteket közvetíteni, hasonlóképpen, ahogy a színház teszi ezt. Keresem azokat a kapcsolódási pontokat, megnyitható szelepeket, amelyekkel meg tudnánk szólítani azokat is, akik nem szeretik, vagy nem használják így a cirkuszt – mondta Fekete Péter az első „próbabeszélgetésen”, amelyen az ARTista Café formáját keresgélték a meghívottak.
Arra a kérdésre, hogy szerinte mit csinált rosszul a korábbi vezetés, esetleg a Maciva nemrég menesztett igazgatója, Kriza Zsigmond, és miért van szükség a változásra, Fekete Péter csak annyit mond:
– Semmiféle változásról nincsen szó, mindent meg kell őrizni, ami jó és működőképes,
hihetetlen értéke van annak a klasszikus cirkuszművészeti stílusnak, amelyben mi, magyarok jók vagyunk. Viszont múlik az idő, fejlődik a technika, gyorsul a világ, és ez a cirkuszművészetnek is kihívást jelent,
amelyre választ kell adnia. A válaszok keresése pedig az újfajta stílusok megjelenését vonzza be. Nem véletlenül született meg a kortárs cirkuszművészet Nyugat-Európában, ahol az állatszámok helyett megjelent a történetmesélés és a társművészetek.
A kortárs cirkusz nálunk is hangsúlyosan jelen lesz a jövőben. Valamint hasznosítanunk kell az artistaképzés tapasztalatait, és cél lehet, hogy mind szorosabban együttműködjünk azzal az alternatív, független, önszerveződő artistamozgalommal, amely Magyarországon is erősen jelen van. Hihetetlen értéket képviselnek az amatőr zsonglőr- és akrobatacsoportok, a gólyalábasok, a szabad stílusú kerékpárosok vagy azok, akik abban a mozgalomban vesznek részt, amelynek tagjai a természetben, völgyek fölött kifeszített köteleken keresik a boldogságukat. Remélem, a beszélgetéssorozat segít abban, hogy a cirkuszművészet is megtalálja a magáét.
