"Türelmesen várom, hogy a betegjogi képviselőket az egészségügyi személyzet kezdje partnerként látni, de azt kell mondanom, legalábbis magamról, hogy ettől még távol vagyok." Úgy vagyok ezzel én is, mint B. M. betegjogi képviselő, aki nemrég egy rádióműsorban mondta ezt.

Ha nincs aki kergesse őket, se a hazug embert, se a sánta kutyát nem lehet utolérni. Meg kell tudni, mi az igazság a hazugságról.

Kampányszakértők szerint az oktatás, az egészségügy, az adók (nyugdíjak) és a közbiztonság az a négy témakör, amivel figyelmet lehet kelteni. Ez megfordítva azt is jelenti, hogy ha e területeken érik politikusoktól sérelmek az embereket, különösen érzékenyen reagálnak.

A görög drámaversenyek előtt a színészek kaptak egy pásztorbotot. A privilégiumot. Ezzel járták a várost. Az agorán bárkit megállíthattak, keresztbefektették a botjukat a polgár előtt és kikérdezték élete felől. Az így összegyűjtött történetekkel elmentek a drámaíróhoz, aki ezeket felhasználta, versbe öntötte, a mitológia részévé tette.

Mély altatásban, az operáció kellős közepén ült fel a beteg, és e váratlan mozdulattal a testén már felnyitott, előkészített "fészekből" kilökte a beültetésre váró vesét. Az leesett, odalett.

Reménytelen civil dühvel fogadtam a Magyar Szülők Országos Egyesületének követelését, hogy a pedagógusnak jelentkezőket vessék alá alkalmassági vizsgálatnak. Szülőként e civil szervezet támaszát kellene adnom, így ágálni valamiféle elnökségi asztalnál, hogy eszükön legyenek, már rég van alkalmassági a tanítóknál, és arra van a főiskola, hogy menet közben ne engedje tovább az alkalmatlanokat, ezzel szemben a civil szervezeteknél valóban nem ártana bevezetni alkalmassági vizsgálatot, de mindezt még magamban sem vagyok képes végigmondani. Nem tudom elképzelni ugyanis a fórumot, ahol kialakítják a magyar szülők véleményét. Nem tudom, kivel beszélek. Ha mégis, egy embert látok magam előtt, akin úrrá lesz az indulat, fejléces papírhoz ül, hogy már fogalmazza is a magyar szülők véleményét.

Az állam a tőkétől egyre kevésbé tud elvenni pénzt, mert a tőke egyszerűen otthagyja az államot. Enélkül is hajlamos a "lelépésre", de ha "sarcolják", akkor mindenképpen. Emlékezzünk, amikor Schröder kancellár kétségbeesetten hivatkozott a hazaszeretetre, vagy nálunk a Gyurcsány-Széles vitára, amikor a tőke szlovákiai emigrációs terveket jelentett be.

A Fidesz úgy látszik, ismét elkártyázná népszerűség-vagyonát. Tegnap bejelentették, hogy maguknak is követelnek olyan televíziós megszólalási lehetőséget, amilyennel csütörtök este a kormányfő élhetett. Nem tanulnak...

Nehéz azt mondani, hogy gyorsan izzott fel a Fidesz: Gyurcsány Ferenc másfél hónapja, június 10-én jelentette be az eufemisztikus nevű Új egyensúly megszorító csomagot, a nagy ellenzéki párt másfél hónap múltán, tegnapelőtt, szombaton jelentette be, hogy "Jó reggelt, Magyarország".

Komoly emberek csak komoly pénzben játszanak: igaz, most például úgy fest, hogy százmilliárddal vesztésbe megy a kormány. Az ország. Komoly ország. Mert ennyit bukik a Ferihegyi reptér működtetéséből 2001-ben kiállamosított kanadai céggel szemben. A Fidesz van az asztal túloldalán, ők rúgták fel annak idején a szerződéseket, de azért nem őket fenyegeti a veszteség, legalábbis én nem láttam az utóbbi időkben zsebre tapasztott kézzel eliramodó fiatal demokratát.

A miniszterelnök hétfőn kijelentette: nem biztos, hogy a legjobban hasznosult az a százmilliárd forint, amelyet a magyar állam a rendszerváltozás óta a határon túli magyaroknak szánt. Az viszont egészen biztos, hogy nagyon rosszul hasznosult az a százmilliárd, amit a Postabank állapota miatt kellett elkérni az adófizetőktől, még a múlt század Fidesz irányította utolsó éveiben. Ha egyáltalán el kellett. Ha nem, akkor sem volt jó helyen.

Hindusztántól francia Svájcig próbálják megfejteni, mit csinált a legendás Zidane élete utolsó nagyjelenetében, a futball-világbajnoki döntőn, mert azt mégsem mondhatjuk, hogy bunkó módon egymilliárd ember szeme láttára lefejelt egy idegesítő olaszt, és kész.

A munkavállalók reálpozícióinak megőrzéséért szállnak síkra, harangozta be a szakszervezeti vezető a szombati tüntetést. Ezzel valóban sokat mondott. Csak olyan kifejezést használt ugyanis, ami mikrofon előtt vagy tanácskozáson jön ki valakiből, egyébként soha. Munkavállalónak egyetlen ember sem nevezi magát, reálpozíciókat sem tart számon, síkra sem száll. És a szombat tanúsága szerint nem is igen tüntet. Nem csak kulturális különbségre utal az, hogy a szakszervezetek vezetői másként beszélnek, mint azok, akik a tagdíjat fizetik. Más természetű űröket is fel kell tölteni.

Az államfők viszonylag gyakran megkontrázzák a parlament törvényeit. Ilyenkor többnyire az Alkotmánybíróság dönt - az előző elnöki ciklusban többnyire Mádl Ferenc javára. Az Országgyűlés viszont nem szokta megkontrázni az elnök jogi aktusait. Szerény hatáskörében ritkán háborgatják a Magyar Köztársaság elnökét.

Az egészségügy mindig is válságban lesz. Ez a létformája mindenhol. Nem emiatt kell aggódnunk. Végtelen mennyiségű pénzt lehet rá elkölteni, s morálisan mindig is aggályos lesz, ha az állam ezt nem teszi meg, vagy ha biztosítási alapon derül ki, hogy az emberiség nem teheti meg, hogy minden erőforrását saját élete meghosszabbítására, illetve szenvedéseinek minimalizálására fordítsa. Az orvosok emberiességi alapon a világ minden pénzét elkérhetnék köz- és magánkasszákból gyógyításra, el is kérik, s ha nem kapják meg, hát együtt háborodhatunk fel.

Az Ószövetség előtti időkből származó asszíriai agyagtáblák leírnak egy szertartást, amelynek során a törzs tagjai kivonulnak a sivatagba, ahol felváltva sírnak és nevetnek, mígnem eksztatikus, boldogságos állapotba kerülnek.

A megkérdezettek fele egy hónapja eléggé érettnek tartotta a társadalmat ahhoz, hogy a többség hajlandó legyen áldozatokat is vállalni a szükséges reformokért. Nem biztos, hogy a másik fele megy majd hamarosan tüntetni, vagyis azok, akik eleve nem tartották ilyen önfeláldozónak a többséget.

Van-e zavar a győztesek tekintetében? És mit látnak ők a választók szemében? Mondta vagy sem a kormányfő, hogy "nem fog fájni"? Hibádzik valami? Gyurcsány Ferencet szembesítettük a kérdésekkel.

"Egyre megy, honnan nézed: A négy, az egy meg egy meg egy és még egy. / A négy - számottevő! A négy, az sok! / A négyesre irigyek a hármasok. / Az ám a szám! Sőt, mi több: / A négy, az majdnem öt! NÉGY!"

Volt bennem megbántottság és sértettség - írja tegnapi internetes naplójában a miniszterelnök. Csütörtökön az érdekegyeztető tanács ülésén a nagyvállalkozók beígérték ugyanis Gyurcsány Ferencnek, hogy az adóemelés miatt elviszik cégeiket Szlovákiába.