2013. január 31-én a honvédelmi miniszter értékelő és feladatszabó értekezletet tartott az alárendelt szervezetek vezetői részére. A miniszter és a vezérkar főnöke egyaránt sikeresnek minősítette a 2012-es évet.

A kétéves tapasztalat alapján a kétharmad kevés. A haderőhöz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Hát az nincs. A Honvédelmi Minisztérium 2012-es költségvetésének 235 milliárdját a NATO átszámítja 2000-es reálértékre, az ő számítási metódusuk szerint ez mind össze 127 milliárdot tesz ki, ami alig több mint a fele a NATO-csatlakozás idején a tárcára fordított pénznek.

1996-ban azt a megbízatást kaptam, hogy a NATO–magyar vegyes bizottságot kísérjem a Zengőre és vegyük fel a kapcsolatot a pécsváradi önkormányzattal. A megbeszéléseken arról volt szó, hogy NATO-finanszírozással három légtér-felügyeleti radart telepítenek az országba, az egyik helyszín a Zengő lesz.

„A nemzeti ügyek kormánya a honvédelemben, a környezetvédelemben és a kulturális értékek védelmében érvényre juttatja a nemzeti egység akaratát, és helyreállítja a közjó primátusát.” Aki ebből a nagy ívű mondatból képtelen kiolvasni a Fidesz-kormány szándékait a hadügyben, az magára vessen, mert több segítséget nem kap. Simicskó István, a HM parlamenti államtitkára mondta a Magyar Hadtudományi Társaság közgyűlésén, hogy a költségvetés beterjesztése lesz az igazság pillanata, az mutatja meg, hogy a szavaknak van-e fedezetük. Megmutatta.

Az árvízi védekezés kapcsán nyilatkozott a miniszterelnök: „Néhány gyengesége az országnak nyilvánvalóan megmutatkozott ez alatt a néhány óra alatt is: nincs tartalékos állománya a magyar haderőnek, sőt semmilyen nyilvántartás arról, hogy háború esetén a hadköteles korban lévő férfiak hol vannak, hogyan érhetők el, hogyan lehet őket vészhelyzet esetén mozgósítani. Ezeket a gondokat meg fogjuk oldani a következő két-három hónapban.”

Szekeres Imre az MTV Ma Reggel című adásában, február 16-án egy kérdésre ezt válaszolta: „26 500 hivatásos és szerződéses katona van a Magyar Honvédségben, ez hatalmas erő. Ha egy katonát, egy szakértőt megkérdez, azt fogja mondani, hogy ez egy 120-130 ezer fős sorozott hadseregnek felel meg kiképzettségben, felkészültségben, technikában”.

A parlament honvédelmi bizottságának ülésén a 2010-es költségvetés kapcsán Csampa Zsolt fideszes képviselő megállapította: a honvédségnek gyakorlatilag semmire nincs pénze. Elmondta, a bizottság tagjai résztvettek a Bevetési irány 2009 gyakorlaton, Ercsi melletti a dunai átkelésen. A katonák példásan helytálltak, de a képviselők láthattak olyan eszközöket, amelyeket 1974-ben gyártottak.

Véget értek a NATO megalakulásával és tíz évvel ezelőtti kiterjesztésével kapcsolatos jubileumi megemlékezések. A szónokok elmondtak minden jót:

A honvédelmi miniszter most a nyáron tudta meg, hogy a pápai C-17-es légibázis őrzésvédelmének megerősítéséhez, ott új tűzoltóképesség létrehozásához, egészségügyi központ kialakításához s a kapcsolódó feladatok ellátásához 340 ember kell.

Szászvári Lajos (Mi lesz tíz év után?, június 26.) túlbecsüli a honvédelemről szóló vitákban betöltött szerepemet, amely nem több a reklámbeli parkolóőrénél: "Én szóltam!" Szászvári cikke azt mindenképpen bizonyítja, hogy alapkérdésekben nincs egyetértés a pártok között a haderő jelenét és jövőjét illetően. Volna miről vitatkozni.

Megtisztelő, hogy személyesen Bocskai István, a HM szóvivője reagált (Jelentem, befejeztük!, január 25.) cikkemre (Befejezték, vagy abbahagyták?, január 5.), hogy rámutasson: Kovács Gyula "téves adatokból indult ki, ezért sajnos egész gondolatmenete elhibázott".

Szekeres Imre honvédelmi miniszter a Bevetési Irány 2007 gyakorlaton elmondta: "A mai nappal befejeztük a haderőreformot, 17 éve tart, ideje, hogy véget érjen, ideje, hogy a Magyar Honvédség végleges hadrendje, képességei, szerkezete és működése kialakuljon.

Aki ismeri dr. Gyarmati István "kormányzati ciklusokon átívelő" HM helyettes államtitkári, majd azt követő diplomáciai tevékenységét, azt alaposan meglephette a Szekeres Imre védelmében és az őt bírálók ellenében írt cikke (Merni, dönteni, kockázatot vállalni, szeptember 4.). Ezt írta: "Ahelyett, hogy büszkék lennénk arra, hogy katonáink egy hosszú, ellentmondásos reformfolyamat eredményeként eljutottak a professzionalitásnak arra a fokára, hogy a NATO szövetségeseink egyre inkább követendő példának tartják teljesítményünket, leszóljuk a honvédséget... leszóljuk saját teljesítményünket, hogy érdemtelenül sértegessük életüket kockáztató ezreket, ahelyett, hogy még nagyobb teljesítményre sarkalló elismeréssel illetnénk őket."

Szép László ezredes, a HM szövetségi és egységesítési osztályvezetője a Népszabadság július 19-i számában Nem reform, folyamatos cselekvés címmel megsértette a HM által cikkeimmel kapcsolatban eddig betartott hallgatási parancsot, hogy reagáljon Újabb haderőreform? című cikkemre (július 5.)

Minden eddigi haderőreformot nagy hírverés előzött meg, védelmi felülvizsgálattal, melynek folyamán vajúdtak a hegyek, és rendre megszületett a kisegér.

A Honvédelmi Minisztérium azt kommunikálja: egy sikeres eleme van a kormányzati struktúrának: a hadügy. Juhász Ferenc előző ciklusbeli erőfeszítései beértek, az utóbbi fél évben - most már Szekeres Imre vezetésével - ugrásszerűen javultak a honvédség képességei.

Normális országban nem szüneteltetik majd tíz évig a légtér-felügyeleti rendszert. Normális országban a köztársasági elnök, aki egyben a hadsereg főparancsnoka is, nem lekötelezettje politikailag egyértelműen orientált civil szervezeteknek, nem bánáti bazsarózsát babusgat magánemberként a légtérfelügyelet és a légvédelem alapját képező radar tervezett telepítési helyén, hanem mindent megtesz az ország védelmi képességének kialakításáért és fenntartásáért.