Nem tudom, hogy az olvasóknak feltűnt-e, de Bocskai István, a HM szóvivője (A hályogkovácsok magabiztossága) reagálásában cikkem (Retrohaderő, retroköltségvetéssel) egyetlen mondatát sem cáfolja, csupán felsorolja azokat a kommunikációs kliséket, amelyekkel a minisztérium sikerességét, hatékonyságát eddig is próbálták bizonygatni. A felsorolt pozitívumok közül egyedül a pápai repülőbázishoz lehetne gratulálni, de megjegyzendő, hogy mi csak a helyet adtuk, egyébként NATO-alakulat, amerikai parancsnokkal.

Elismerem, hogy „a honvédség bizalmi indexe 68% a lakosság körében”, ez a HM hatékony piár-tevékenységének köszönhető. De ennél jobban érdekelne a katonai vezetés bizalmi indexe a csapatoknál szolgálók körében. Az elmúlt öt évben 12 000 távozó katona a lábával szavazott...

A szóvivő szerint: „A szervezeti korszerűsítés sikeres volt, megszüntettük a felesleges ’vízfejet’ a honvédelmi vezetésben”. Nos, a vízfej léte, vagy nem léte nem azon múlik, hogy a HM közvetlen igazgatásának létszáma 650, vagy 510 fő-e, hanem az, hogy a székesfehérvári ÖHP alárendeltségében lévő 15 927 fős végrehajtó állomány felett (melyből még le kell vonni a kb. 3000 fős békehiányt) ott terpeszkedik egy bevethetetlen, 10 580 fős vezetői állomány és annak háttérintézményei.

Elhiszem, hogy az Összhaderőnemi Parancsnokság létrehozását „elismerően értékelték a NATO vezető köreiben”. Egy NATO-csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatón dicsérgetni szokás. A problémákat zárt körben, a szakbizottságokban szokták felvetni. A NATO transzformációs parancsnoksága kiadott egy szervezeti beazonosítási táblázatot. Eszerint egy 10 és 20 ezer fő közötti hadosztály parancsnoki szintje egy vezérőrnagy (major general) lenne. Nálunk a 16 ezer fős szervezetet altábornagy vezeti négy vezérőrnaggyal, megszámlálhatatlan

A Magyar Köztársaság védelmi kiadása (millió forint) dandártábornokkal és ezredessel. Ennyi tábornoki csillagra már egy kisebb planetáriumot lehetne alapozni. A szóvivő azt mondja: „Reálértékben növeltük a honvédelemre fordított kiadásokat”.

Két számsor látható a táblázatban a NATO nemzetközi törzsének a sajtó számára összeállított, 2007-es kiadványából. Sejthetjük, hogy az utolsó két évben az árfolyamváltozások és az infláció tovább devalválták a honvédelmi kiadások reálértékét.

Azt hiszem, egy katona írásaink elolvasása után pontosan tudni fogja, hogy kit tartson hályogkovácsnak, s talán a civil olvasó is.

December 15-én reagált cikkemre Király G. István (Merjünk szövetségesek lenni) és Gyarmati István (A normalitás küszöbén) is. Király G. István azon véleményét, hogy a szövetségen belül a kis államoknak elsősorban ún. komplementer képességeket kellene fejleszteni, én támogatnám, de félek, hogy a következő kormány mögött álló katonai szakértőknek ezzel szögesen ellentétes a véleményük. Ezt épp a Gyarmati úr által vezetett, a Magyar Köztársaság katonai stratégiáját előkészítő munkacsoportban kellett volna megvitatni. 2002-ben a magyar miniszterelnök a NATO prágai csúcsértekezletén pont ilyen komplementer képességeket ajánlott fel (hídépítő, vegyvédelmi, katonai rendész zászlóaljakat, CIMIC munkacsoportot stb.), aztán nem voltunk képesek semmit megvalósítani ebből sem.

A szerző nyugállományú alezredes