A hetvenkedő miniszter
Aki ilyet állít, az vagy tudatlan, vagy tudatosan félrevezet. Szekeres Imre eddig, ha a Magyar Honvédségről beszélt, abba soha nem értette bele a Katonai Ügyészséget, a katonai titkosszolgálatokat, a nemzetvédelmi egyetemet és az Állami Egészségügyi Központot. Ezek összlétszáma 4940 fő. A Magyar Honvédség vezető szerveihez és azok háttérintézményeihez tartozik még 6633 fő: zenekar, díszelgők, fényes autós szállító zászlóalj stb. Ők is valamennyien fel vannak mentve harcászatból.
Így a 26 500 főből maradna bevethető a Magyar Honvédség székesfehérvári Összhaderőnemi Parancsnokság (ÖHP) alá rendelt szárazföldi és légi-légvédelmi erő 15 927 fővel.
Csakhogy: a „nem akarok vízfejet látni!” projekt keretében a központi szervek néhány érdekérvényesítésre kevésbé képes elemét az ÖHP alárendeltségébe degradálták. Ilyen a CIMIC Központ, a Katonai Közlekedési Központ, a Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj, a Logisztikai Ellátó Központ, a Légijármű Javító Üzem. Valamennyi budapesti székhellyel, de székesfehérvári alárendeltségben.
Talán nem túlzás, ha ezek összlétszámát 3000 főre becsülöm. Az ÖHP 15 927 fős létszáma költségvetési létszám, ezt mindenkor csökkentik az aktuálisan meglévő békehiányok. Egy 2009-ben a Seregszemlében megjelent tanulmány szerint 4332 katona hiányzik az ÖHP alárendeltjeinél. A 3000 és a 4332 főt levonva 8595 főre csökken a bevethető létszám. Ezt nagyjából egyenlő arányban harcolókra (lövészek), harci támogatókra (tüzérek, műszakiak, híradósok stb.) és harci kiszolgáló támogatókra (ellátók, javítók, egészségügyi szolgálat stb.) kell osztani.
Ezek szerint kb. 3000 fő az, akit magyar haderőből ténylegesen a csatába lehet küldeni. Kéri Kálmán szerint a 200 ezer fős doni hadseregnek ugyanez volt a baja, kevés volt benne – az ő szavaival élve – a „puskás ember”. A harcba és a harc közelébe juttatható 8595 fő nem hatalmas, hanem nevetséges erő az ország 10 milliós létszámához képest. Hogy érne fel ez az erő egy 120-130 ezres sorozott haderőével! 120 ezer fő volt a hadkötelezettségen alapuló Magyar Néphadsereg a rendszerváltáskor 1212 harckocsival, 2248 páncélozott harcjárművel, 636 lövészpáncélossal (BMP), 1047 100 mm feletti tüzérségi löveggel, 121 helikopterrel, 129 vadász és 18 szállító repülőgéppel.
Ma ezeknek az eszközöknek tizede, százada áll rendelkezésre kívülálló számára ismeretlen, de felettébb gyanús hadrafoghatósági mutatókkal. Ebben a 120 ezer fős haderőben volt 90 ezer katona, s ezt a létszámot mozgósítással néhány nap alatt meg lehetett duplázni. A 200 ezer fős létszámhoz volt hadfelszerelés, lőszer és az ország gazdasága teljes egészében alá lehetett rendelni a haderő kiszolgálásának. A haditechnikai eszközök hadrafoghatósági mutatója 90 százalék felett volt. A csapatok évente hadosztály, hadtest, hadsereg szintű gyakorlatokon bizonyították működőképességüket nemzetközi környezetben is. Ennek az erőnek lett volna esélye megvédeni az országot, de sajnos támadó feladatai voltak az utolsó pár év kivételével.
A Varsói Szerződésbe tartozó sereg hadereje kompakt volt. A haderőnemeknek, a fegyvernemeknek volt egy egészséges arányuk, ami biztosította az együttműködést a haderőn belül. A mai haderőből fegyvernemek hiányoznak, század, zászlóalj szintű gyakorlatok zajlanak. A mai haderő dandárhadosztály szintű együttműködésre képtelen.
Ma úgy tehető fel a kérdés, hogy ez a haderő hány focipályányi területet volna képes megvédeni. A szomorú válasz az, hogy egyet sem, mert hiányoznak a védelmi harc lefolytatásához szükséges együttműködés feltételei. Például: lehet, hogy van annyi katonánk, amennyit gyorsan kiszállíthatnánk egy határkonfliktus közelébe, de nincs annyi repülni képes helikopterünk, amennyi ezt a szállítást végrehajtaná. A mai magyar haderőnek nincs mozgósítási készsége, védelmi képessége közelít a nullához, s erre a nullára költünk évente 300 milliárdot.
A riporterek idézték, hogy Szekeres Imre korábban a Szabad Föld újságírójának azt nyilatkozta: „Kapaszkodjon meg! A magyar a NATO harmadik leginkább működőképes hadserege, a szárazföldi haderő 12 százaléka vesz részt missziókban, ebben csak az USA és Anglia hadereje előz meg bennünket”. Nem tudom, mibe kapaszkodott meg az újságíró, de nálam pszichoszomatikus tünetek jelentkeztek.
A NATO Boszniába is harcoló csapatot igényelt volna, mi vonakodtunk – külhoni magyarjainkkal nem szeretnénk szembekerülni – hídépítő alakulatot küldtünk. Koszovóban őrző-védő alakulatra sikerült lealkudni a NATO igényét. Irakban már nem volt mese, be kellett vallani, hogy képtelenek vagyunk kiállítani harcoló zászlóaljat, de még századot sem. Esetleg egy szállító zászlóaljat… Oszt milyen autókra gondoltok? Háát… Csepel, Ural… Nos ez így nem megy, nálunk a szállító autó 15 tonnától 32 tonnáig tart, de gyertek, majd adunk nektek autókat. Így lettünk mi „vízhordók” Irakban. Afganisztánban több mint 300 katonánk kuksol életét kockáztatva Tartományi Újjáépítő Csoport (PRT) címen. Csak hát nevetséges a produktum, ami ott újjáépítésként folyik. Mint minden honvédségi területen, itt is folyik a hetvenkedés: „új klinikát adott át a magyar PRT”. Nézem a fényképet, nekem méretében körzeti orvosi rendelőnek tűnik a földszintes, legfeljebb 150 négyzetméteres épület.
A műsornak egyébként ez volt a szalagcíme: „Mi lesz a haderővel a választások után?” A műsorban ezt senki nem kérdezte, így senki nem is válaszolt rá. Mi, katonák várnánk, hogy ne „gárdásodjék” a haderő (szándék van rá!), a Patyomkinakciók helyett végre induljon valódi reform, az ország gazdaságának túlterhelése nélkül.
A szerző nyugállományú alezredes
