Az amerikai gazdaság állapota javul, de az idei költségvetés rendkívül szigorú, miközben előretekintve igen laza keretek között mozog, éppen ezért középtávon lenne értelme egyes adók emelésének és egyes jogosultsági programok szűkítésének. A jegybank (Fed) jól döntött, amikor támogatta a gazdaságot, de most már lassan gondolkodnia kell azon, miként hagy fel ezzel, és engedi meg a kamatok fokozatos normalizálódását, időben a piacok értésére adva persze, hogy mire készül, hiszen a kijárat keresése nagy kihívásnak ígérkezik.

Párhuzamos életrajzként, családregényként, közös memoárkötetként, a rendszerváltás történetének nélkülözhetetlen forrásanyagaként, politikai és közgazdasági elemzések sorozataként is forgatható a Kalligram kiadó gondozásában a könyvhéten megjelent Határátkelés című 460 oldalas könyv, amelyben Lengyel László politológus, publicista, a Pénzügykutató elnök-vezérigazgatója beszélget Surányi György egyetemi tanárral, volt jegybankelnökkel, az olasz Intesa Sanpaolo regionális vezetőjével. Minthogy a beszélgetőkönyvből kiderül, régóta ismerjük egymást, ezért tegeződünk az interjú során.

A vártnál több, 175 ezer munkahely keletkezett az Egyesült Államokban májusban, de ez kevésnek látszik ahhoz, hogy a jegybank visszavegyen a pénzteremtési program lendületéből. A Wall Street ezt örömmel nyugtázta, s a Dow index érdemi emelkedéssel nyitott pénteken, miután a munkaügyi minisztérium közzétette jelentését.

A vártnál több, 175 ezer új munkahely jött létre májusban az Egyesült Államokban, de ez még kevésnek látszik ahhoz, hogy a jegybank visszafogja értékpapír-vásárlási programját. Ha a Fed leállítja, vagy akár csak néhány fokozattal visszafogja a pénzpumpát, azt az egész világon megérzik a piacok, a forint például ismét lejtőre kerülhet.

Minden eszköz kéznél van, amivel további támogatást lehetne adni a recesszióval küzdő eurózónának. De jelenleg nincs ok rá, hogy a nem szokványos jegybanki politika tárházából újabb elemeket elővegyenek, ezért is maradt történelmi mélypontján, 0,5 százalékon az eurókamat.

Maradt történelmi mélypontján, 0,5 százalékon az eurókamat, s maradt a dilemma is, tudná-e újabb nem szokványos eszközök bevetése révén élénkíteni az eurózóna gazdaságát az Európai Központi Bank (EKB). Minden lehetőség az asztalon van, derült ki csütörtökön.

Nem szokványos eszközeinek tárházából vajon elővesz-e újabb darabokat az Európai Központi Bank (EKB) – ez izgatta a kormányzótanács csütörtöki ülése előtt a befektetőket, akikre nagy nyomás nehezedik a nagy jegybankokból érkező ellentmondásos nyilatkozatok miatt.

Jegybankár ne menjen üdülni. Aki elolvassa a The Washington Post gazdasági elemzőjének, Neil Irwinnek a Penguin Press gondozásában most megjelent könyvét, az Aranycsinálókat (The Alchemists), és hozzáveszi a Nemzetközi Valutaalap (IMF) két kutatójának, Jaromir Benesnek és Michael Kumhofnak a nagy vitát kiváltó műhelytanulmányát, ezt az alapvető tanulságot biztosan leszűri magának.

A bizonytalanság és a bizalmatlanság légkörében a belső kereslet stagnál Magyarországon, a növekedés pedig csak az export teljesítményétől függ. Ebből a szempontból jó hír, hogy a globális növekedési előrejelzés minimálisan módosult lefelé a novemberi elemzés óta, rossz viszont, hogy az eurózóna kilátásai jelentősen romlottak. A magyar költségvetés hiánya csökkent, de a kiigazítás szerkezetén helyesebb lenne változtatni: a kiadásokat visszafogni és növekedéspárti adórendszert kialakítani, megszüntetve a torzító hatású banki és egyéb ágazati különadókat.

A bizonytalanság és a bizalmatlanság légkörében a belső kereslet stagnál, a növekedés az export teljesítményétől függ. A költségvetés hiánya csökkent, de a kiigazítás szerkezetén helyesebb lenne változtatni: a kiadásokat visszafogni és növekedéspárti adórendszert kialakítani, megszüntetve a torzító hatású banki és egyéb szektorális különadókat - foglalható össze az OECD véleménye Magyarországról .

Válságokkal, bizonytalanságokkal terhelt, vélhetőleg nagy átrendeződési folyamatokat megindító világunkban aligha szorul magyarázatra, miért választották a gazdaságpolitikai kerekasztal tagjai immár hatodik tanulmánykötetük címéül Ady Endre 1909-es versének híres sorát, „Minden Egész eltörött”. Mert Ady is a meglévő rendszerek szétesését vizionálta a Kocsi-út az éjszakában című művében. S a mostani krízis is évtizedekig tartó, fájdalmas átalakulás nyitánya lehet.

Lelkesedésből némi óvatosságba váltottak a tőzsdék tegnap, mert a befektetők Ben Bernanke szerdai kongresszusi beszámolójára várnak, hogy megtudják, vajon a jegybank (Fed) meddig támogatja bőséges likviditási programjával, a havi 85 milliárd dollárra rúgó értékpapír-vásárlási csomagjával a gazdaságot, amelynek bővülési üteme visszafogott, részben a költségvetési bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedések miatt. Igaz, ennek nyomán drámai iramban apad a büdzsé hiánya.

Lelkesedésből némi óvatosságba váltottak a tőzsdék hétfőn, mert a befektetők Ben Bernanke szerdai kongresszusi beszámolójára várnak, hogy megtudják, vajon a jegybank (Fed) meddig támogatja bőséges likviditási programjával a gazdaságot, amelynek bővülési üteme visszafogott, részben a költségvetési bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedések miatt. Igaz, ennek nyomán drámai iramban apad a büdzsé hiánya.

Egy szép májusi estén 2010-ben, amikor a Lisszabonban tartott ülésük után az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsának tagjai éppen vacsorázni készültek, hirtelen jelezni kezdtek a zsebekbe rejtett telefonok: zuhan a New York-i tőzsde vezető indexe. Az Amerikából 2007–2008 folyamán átzúdult, de Európában zsíros termőtalajra talált válság új hajtásaitól rettentek meg a tengerentúlon. Az európai jegybankárok izgatottságát valaki gyorsan lecsillapította, ám az aggodalom ekkor megdöbbenésbe csapott át. Még álmában sem gondolta volna senki a jelenlévők közül, hogy éppen a legmerevebb német álláspontot képviselő Axel Weber, a Bundesbank elnöke közli a résztvevőkkel, hogy államkötvényeket kell vásárolni. Az ötlet, amely inkább parancsnak hangzott, szembement az inflációtól rettegő német felfogással, az uniós alapszerződésekben rögzített tilalommal, hogy az EKB nem finanszírozhatja a kormányokat.

A jegybankok sikeresen hárították el a krízis legsúlyosabb veszélyeit, de nem tudni, milyen eszközök maradtak arra az esetre, ha a helyzet tovább romlana. Nem tanácsokat osztogat az IMF, hanem maga is töpreng a nem szokványos jegybanki eszközök hatásáról és kockázatairól. A munka egy darabját tette közzé csütörtökön a nemzetközi pénzügyi intézmény, amely az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Japán és az eurózóna központi bankjainak magatartását vizsgálta, és vizsgálja tovább. Fontos, s talán a megnevezett intézményeken is túlmutató megállapítás, hogy a nem szokványos eszközökre – az irányadó kamat nulla százalékhoz közelítése, az értékpapír-vásárlások folytatása és bővítése, valamint a hosszabb távú monetáris politikai útmutatás – a válság legsúlyosabb szakaszában volt szükség igazán, s a jegybankok ekkor fejtették ki a legnagyobb hatást.

A pénzügyi rendszer összeomlását, a mély gazdasági válságot és a deflációt sikerült elkerülni, a jegybanki beavatkozás azonban a krízis legsúlyosabb szakaszában bizonyult hatékonynak. A kérdés az, hogyan lehet visszalépni ebből a politikából, s milyen eszközöket lehetne még bevetni, ha a helyzet esetleg romlana. Ezen dilemmákra keresi a választ a Nemzetközi Valutaalap (IMF) új tanulmánya.

Nem zavartatják magukat a japán jen gyengülése miatt, csak éppen aggódva figyelik a piaci fejleményeket. A költségvetési megszorításokat érdemes rugalmasabban értelmezni, de a kiigazítás útjáról nem lehet letérni.

Ha a kivitel, amelynek java részét a multinacionális vállalatok hozták össze, nem növekedett volna, a magyar gazdaság 2007 óta folyamatosan recesszióban lenne, de ma már ez a mutató is romlást jelez – mondta a minap Palócz Éva, a Kopint vezérigazgatója annak a tanulmánykötetnek (Minden Egész eltörött, Akadémiai Kiadó) a bemutatóján, amely a magyar gazdaság leszakadásának folyamatára keres magyarázatokat.

Buborék még nincs, de lesz, s két éven belül kipukkanhat. Az amerikai jegybank (Fed) pedig választhat: a gazdaságot dönti romba vagy a pénzügyi rendszert – mondja Nouriel Roubini, a valóra vált katasztrófa-előrejelzéseiről ismert New York-i professzor, akinek véleménye manapság már nem nagyon lóg ki a sorból. Sőt mások erősebben fogalmaznak: a 2008-asnál is súlyosabb válságot jövendölnek. Piaci megfigyelők ugyanakkor megpróbálnak ésszerű, pánikkeltési szándéktól mentes magyarázatot találni arra a jelenségre, hogy a gyenge gazdasági teljesítmények ellenére szárnyalnak a tőzsdék.