A német gazdaság a vártnál kevésbé lassult, a francia pedig nem esett vissza, hanem stagnált, s a tőzsdék számára ez a hír kellően derűlátónak bizonyult, bár nyilvánvaló az elemzők számára, hogy a két nagy gazdaság nem tudja megmenteni a recessziótól az eurózónát.

Bank-, fiskális, versenyképességi és politikai uniót kell egyidejűleg létrehozni az Európai Unióban, rövid és hosszú távú összehangolt intézkedések során keresztül. Ez oldhatja fel a mostani kettős – pénzügyi és intézményi – krízist. Ezt mondta az amerikai szenátus külügyi bizottságának meghallgatásán Nicolas Véron, a brüsszeli Bruegel és a washingtoni Peter Peterson intézet kutatója.

Nincs új a nap alatt. Az ötlet, hogy a magyar állam külföldön helyi valutában adósodjon el, nem tekinthető a szokványos üzleti módszereket kérkedően figyelmen kívül hagyó Orbán-kormányzat különleges megoldásának. Igaz, eddig jobbára nemzetközi intézményi befektetők, többnyire nagybankok és nagyvállalatok vállalkoztak ilyesmire, s nyilván jól megnézték, hol. Hogy bőséges, átlátható, jogilag szabályozott piacra lépnek-e be. Az euró bevezetése előtt például sokat emlegették a matador kötvényeket, amikor cégek spanyol pesetában bocsátottak ki értékpapírokat.

Egy nappal az amerikai jegybank (Fed) nagy figyelemmel kísért ülése után tette közzé az IMF az USA gazdaságáról szóló értékelését. A valutaalap egyetért azzal, hogy a Fed enyhítse a monetáris politikai feltételeket, s bár az irányadó kamatot lejjebb érdemben már nem viheti, folytathatja a pénzügyi eszközök vásárlását.

Ha valóban érvényüket vesztik jövőre a Bush-érában bevezetett adókedvezmények, és életbe lépnek az automatikus kiadáscsökkentések, akkor súlyos sokk érheti az amerikai, s rajta keresztül a globális gazdaságot. Ezt a kockázatot el kellene kerülni – javasolta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a washingtoni kormánynak, amelynek persze az európai válság hatásaival is szembe kell néznie.

Inkább borús gazdasági fejlemények közepette indult közvetítő körútra Mario Monti olasz kormányfő, aki már látja a fényt az alagút végén, azaz reméli, sikerül egyeztetni a véleményeket az eurózóna válságának lezárása érdekében.

Csalódást okozott a piacoknak a Fed. Az amerikai jegybank nem nyúlt a kamatokhoz, és nem jelentett be új, a gazdasági növekedést ösztönző lépéseket sem, de utóbbi lehetőségét legalább nyitva hagyta.

Mindenki másra vár: a jegybankok a kormányokra, a kormányok a jegybankokra. A strandolási főszezon kezdetén szokatlanul nagy figyelem irányul a Washingtonban, Londonban és Frankfurtban e héten ülésező központi bankokra, mert minden arra utal, hogy az augusztus nem lesz a felhőtlen nyaralás hónapja a döntéshozók számára.

Paul Krugman: Vessünk véget a válságnak most

Németország fiskális és politikai unió létrehozását szorgalmazza, az adókivetés uniós jogának meghonosításával, miközben Franciaország, Olaszország és Spanyolország nem kívánja feladni költségvetési önállóságát. E mély ellentét feloldásától függ, milyen hamar jut túl az eurózóna a többéves erőfeszítés után is egyre súlyosbodó válságán.

Bár konkrét akciót nem hirdettek meg a G20-ak mexikói csúcstalálkozójukon, a piacok mégis úgy értékelik a zárónyilatkozatot, hogy a kormányok esetleg összehangolt műveletbe fognak a helyzet rendezésére.

Minden ország a lehetőségei szerint ösztönözze a gazdasági növekedést, az eurózóna hozzon létre olyan pénzügyi rendszert, amely a banki felügyeletet, a feltőkésítést és a betétbiztosítást magasabb közösségi szintre emeli – ezt tartalmazza a húszak csoportjának (G20) mexikói csúcstalálkozójáról kiszivárgott záróközlemény, amely utal arra is, hogy az európai valutaövezet tagjai minden szükséges lépést megtesznek, hogy az eurót megőrizzék.

Leállóban a világgazdaság, a piacok nem bíznak a politika válságlevezető képességében, az ázsiai mozdonyból elfogyott a fűtőanyag, a fejlett országok kocsisora pedig kisiklott. Kritikus időszakban ülésezik a Húszak Csoportja, de áttörésre senki sem számít.

A világ népességének kétharmadát, össztermékének 85 százalékát lefedő Húszak Csoportjának (G20) a mexikói Los Cabos üdülőhelyen ma kezdődő csúcstalálkozója a globális ügyek taglalása helyett megint az európai válsággal foglalkozik – a görög választások várható piaci hatásai és jegybanki beavatkozási kényszerei miatt.

Kockázatokat rejt magában az európai helyzet az amerikai gazdaságra nézve is – hangoztatta csütörtökön Ben Bernanke, az amerikai jegybank (Fed) elnöke a kongresszus két házának közös gazdasági bizottsága által rendezett meghallgatásán.

Az amerikai gazdaság mérsékelt iramban bővül, javulnak a fogyasztói bizalmi indexek, élénkül a kivitel – mondta Ben Bernanke jegybankelnök a kongresszus két házának közös gazdasági bizottsága előtt csütörtökön. Aggodalommal az európai helyzetről beszélt, s arról, hogy az Egyesült Államoknak is hiteles fiskális tervre lenne szüksége az államadósság csökkenő pályára állítására és a növekedés serkentésére.

Az Európai Központi Bank (EKB) nem töltheti be a kormányok által hagyott űrt – e tömör magyarázatot fűzte szerdán Mario Draghi, az EKB elnöke ahhoz a döntéshez, hogy a növekvő piaci feszültségek, a spanyol és a görög helyzet eszkalálódása és a borús gazdasági kilátások ellenére maradt az eurózóna kamata az egyszázalékos szinten. Azaz nem lehet a megoldást csupán az EKB-tól várni, hiába sürgetik ezt sokan elemzői, befektetői és nemzetközi politikai körökben. S túl azon, hogy a tervezettnél hosszabb ideig, az év végéig korlátlanul áll a frankfurti intézmény a kereskedelmi bankok rendelkezésére finanszírozási szükségletük kielégítésére a rövidebb lejáratú és a három hónapos hitelek révén, egyelőre nincs szó a hároméves kölcsönök felújításáról vagy a piaci nyomás alá került állampapírok vételéről. De, s ez kelt reményt a befektetőkben, ezen eszközök végső soron újra bevethetők.