Oroszországnak – Franciaország és Nagy-Britannia példáját követve – végre meg kellene békülnie azzal, hogy (a sajátos és gazdag kultúráján túl) nincs benne semmi kivételes, és a világ sorsának alakulása sem tőle függ. Ha Moszkva nem erején felüli ábrándokat kergetne, hanem végre saját politikai közösségének boldogulásával foglalkozna, akkor talán a nem túl távoli jövőben hatékony és erős gazdaságot tudna létrehozni, lehetnének elsőrangú egyetemei, és a hétköznapi élet komfortja is egyre közelebb kerülne – nemcsak néhány nagyvárosban, de vidéken is – a Nyugat-Európában megszokotthoz.

Néhány hete figyelmet érdemlő jelentést tett közzé a tekintélyes moszkvai think-tank, a Kül- és Védelempolitikai Tanács. Újabb stratégiai programmal álltak elő. Ezúttal az orosz külpolitika közelmúltbeli teljesítményét és a következő évtized elejéig követendő magatartását tekintették át.

Most alakul ki a nemzetközi világrend. A szélesebb értelemben vett Európa a világ konszenzusövezetéből konfliktuszónává lett. A rend és civilizáció terjesztőjéből a megosztottság és decivilizáció elriasztó példájává válik. ­Jövő ilyenkor két tapasztalt női politikus, Angela Merkel és Hillary Clinton fogja összerakni az új világrendszert. Magyar ellenzékieknek, függetleneknek és Fidesz-pártütőknek kell tenniük azért, hogy ez az ország se ellenség, se alávetett, megalázott támaszpont, hanem e rendszert építő kicsiny, de hasznos szövetséges legyen.