A szakzsargonban Cipolla-effektusnak nevezett kooperáció lényege a racionális befolyásolás teljes megbénítása a Varázsló (vezér) által. A hit, remény, szeretet mitikus hármasának módosított változata az elektronikus média bevonásával valódi transzcendentális kapcsolatot hoz létre a Varázsló és az Elvarázsoltak között.
A brüsszeli központ ezt a kizárólagosan érzelem vezérelte együttműködést akarja megzavarni úgy, hogy a közel-keleti háborúk elől menekülő terrorista-migránsok közé becsempészte a saját embereit, akik a célterületre érve azonnal megkezdik destruktív tevékenységüket.
A szlovák titkosszolgálat dolgozói a múlt héten leplezték le az EU ügynökét, aki civilben a Borisz Zala fedőnevet használja és Szlovákia európai parlamenti képviselőjeként van bejegyezve. Kiderítették róla, hogy ideje nagyobbik részét nem hazájában tölti, hanem Belgiumban és Franciaországban. Ingázó életmódjával igyekszik leplezni valódi tevékenységét. Pozsonyi források szerint Zala ügynök többnyire az EP szocialista frakciójában üldögél és utasításokat vesz át baloldali kémképviselőktől a Fico-kormány megdöntésével kapcsolatban.
Zala úr egykoron a miniszterelnök kebelbarátja volt, de amióta a migránsok keserű kenyerét eszi az EU parlamentjében, alaposan megváltozott, és az egykori lelkes patriótából mindenre elszánt antipatrióta lett.
Nemcsak hogy átállt az EU oldalára, de ma már nyíltan beszél arról, hogy az országban komoly bajok vannak, amelyeket csakis a kormány átszervezésével lehet megoldani. Néhány napja pedig arra vetemedett, hogy Kalinák belügyminiszter urat, a miniszterelnök úr jelenlegi kebelbarátját szólította fel arra, hogy korrupciós botrányai miatt mondjon le.
Persze a Smer párt választói (Elvarázsoltak) csak nevetnek a dolgon, hisz ki hallott még olyat, hogy nálunk, az európai Közép-Keleten, egy belügyminiszter néhány százezer eurós adócsalás miatt lemondana? Az Elvarázsoltak azt is tudják, hogy Kalinák úr mostani botránya semmivel sem komolyabb, mint eddigi ügyei voltak. A különbség a régebbi és a mostani ügyek között csupán annyi, hogy ezelőtt a miniszter úr először csalt és csak azután hazudott, most pedig először hazudott és közben már csalt is.
Ám az Elvarázsoltak már rég megbocsátottak neki, és megbékéltek a csalás és hazudás ilyetén összevonásával is, csakhogy a brüsszeli bürokraták nem akarják elfogadni a szlovák lélek mélyén megbúvó tolerancia efféle megnyilvánulásait, és továbbra is úgy makacskodnak a szlovákok érzelmeivel, ahogyan Ferenc pápa makacskodott egykoron a magyar főpapokkal, hogy előcsalogassa a lelkük mélyéről a felebaráti szeretet piciny búvópatakját.
Miután fény derült Borisz Zala mesterkedéseire, és meghiúsult az a terv, hogy kizökkentsék a szlovák társadalmat a normális életmenetéből, Robert Fico megüzente az EU-nak, hogy hátrább az agarakkal, mert Brüsszel non coronat, vagyis Zalából nem lesz szalonna. Tehát az EU ezentúl ne ügynököket küldjön Pozsonyba, hanem még több segélycsomagot.
Az értelmiségiek pedig tüntetnek még pár napot a Bonaparte lakópark (nocsak, egy újabb lakópark) előtt, ahol a Szeretett Vezér, a Szeretett Belügyminiszter és még néhány szeretett lobbista lakik – természetesen ingyen és bérmentve –, aztán hazaszállingóznak és négy évre ismét homokba dugják e fejüket. Aztán 2020-ban újra a Smer listájára fognak szavazni.
A Budapestre küldött uniós ügynök esete ennél sokkal bonyolultabb. Navracsics Tibor ugyanis azt az üzenetet hozta Brüsszelből, hogy „Mindent vissza!” De a biztos úr ezt nem a Felvidékre vagy Erdélyre értette, hanem a magyar kormánynak az EU-val szemben kialakított álláspontjára.
Konkrétan arról beszélt, hogy újra kell gombolni a mellényt. Brüsszeli tartózkodása alatt ugyanis ráébredt arra, hogy az európai identitás nem ellensége a magyar identitásnak. Az unióval szemben kialakított hosztilis álláspont helytelen, ezért Magyarországnak vissza kell térnie arra az útra, mely Európába vezet, mondta.
Ha nem tudnám, hogy ezeket a gondolatokat a brüsszeli bossok diktálták a biztos úrnak, akkor azt gondolhatnám, hogy Navracsics úr a repülőgépen Lengyel László nemrég publikált könyvét, a Halott országot olvasta. Ugyanis ebben a könyvben fedeztem fel néhány olyan gondolatot, mely összhangban van a biztos úr kijelentésével.
|
Ferenc pápa menekültek lábát mossa meg húsvétkor
MTI/AP |
Lengyel László egyik esszéjében kijelenti, hogy „Orbán a társadalmi sérelmekre, érzésekre és dühökre épít, miközben a nemzeti politizálás zsákutcájába vezeti az országot”. Ezután idézi John Lukácsot, aki szerint „A huszadik századi történelem legmélyebb szakadéka nemegyszer a patrióták és nacionalisták közötti választóvonalon nyílik meg”. Majd néhány sorral lejjebb elmondja a saját véleményét erről a kérdésről: „A nacionalista felteszi, hogy válság idején számíthat az egy nemzetbelire… A patrióta abban bízik, hogy számíthat a közös hazában élőre… A szomszédunkra, a barátunkra, a közös városban élőre azért számítunk, mert reméljük, hogy szereti az utcát, a falut, a várost, amelyben él, akkor is, ha esetleg román vagy kínai, aki törve beszél magyarul.”
Lengyel beleélő képességét bizonyítja, hogy még arra is képes, hogy Orbán fejével gondolkodjon.
„Hogyan lehetnék az európai civilizáció része – morfondíroz Orbán helyett –, amikor minden merénylet ellenére azt állítja Brüsszel, hogy a görög–római és a zsidó–keresztény hagyomány mellett az iszlám is az európai civilizáció része?... És hogyan lehetnék keresztény, amikor maga a pápa döf hátba: menekültek lábát mossa meg húsvétkor.”
Ámde hiába csűri-csavarja a dolgot a két brüsszeli ügynök, az elvarázsolt Választók megértették a varázsló Vezér üzenetét. Nem kormányváltásra (Zala ügynök) és identitáscserére (Navracsics ügynök) van szükség, hanem arra, hogy a magyar és szlovák emberek minél gyorsabban kihátráljanak ebből a hitét és értékeit vesztett európai civilizációból.
Fico és Orbán a menekültáradattal kapcsolatos félelmek pusztító erejét kihasználva nemcsak a saját országában, hanem már Csehországban és Lengyelországban is elhintette a paranoia „bacilusait”. Ma már Kaczynski és Zeman is Európa pusztulásáról vizionál.
A visegrádi négyek országaiban növekszik az intolerancia és a gyűlölet. A szegénységi küszöb szintjén élő emberek és a munkanélküliek úgy vezetik le frusztrációjukat, hogy nemzeti radikális mozgalmakba tömörülnek. Szlovákiában a sikertelen fiatalok gyakran paramilitáris csoportokba szerveződnek, és a hétvégéket távoli erdők mélyén töltik gyakorlatozással.
A Kotleba vezette neonáci párt önkéntesei hét közben sem pihennek. Vonatokra szálltak, ellenőrzik a jegyeket, a le- és felszállásnál segítik az idősebbeket, elbeszélgetnek velük, és megvédik őket a cigányok zaklatásától. Mindezek mellett ingyenes olvasnivalóról is gondoskodnak: a párt tevékenységét bemutató brosúrákat osztanak szét az utasok között. Nem véletlen, hogy a párt népszerűsége a választások után egyre emelkedik. És az önkéntesek esténként azzal a jóleső érzéssel fejezik be munkájukat, hogy ismét tettek valamit a szlovák társadalom jobbításáért.
Hál' isten (ma még) nincs közvetlen kapcsolat Fico és Kotleba pártja között. De bizonyos határterületeken már ma is komoly átfedések vannak. Mind a ketten elutasítják az iszlámot, a bevándorlókat és a szexuális másságot. Mindkettőjüket zavarja a liberális demokrácia és a civil társadalom. Mind a ketten a Lengyel által pontosan definiált vezérdemokráciában hisznek.
De a felsorolt kérdéseknél Orbán és Fico között sincs ellentét. Mind a ketten gyűlölik a multikulturalizmust, az idegeneket és a nyitott társadalmat. Mind a ketten nacionalisták és rendpártiak. A rend nevében még azzal is egyetértenek, hogy Magyarország legyen a magyaroké, Szlovákia pedig a szlovákoké. (Kérdés, hogy ezt az elhatározását Orbán mikor akarja megosztani a kisebbségi magyarok képviselőivel, és mikor egészíti ki azzal a klauzulával, hogy Románia természetesen a románoké.)
Ők ketten kizárólag a nemzetállamokban hisznek, mert véleményük szerint csakis azok tudják megvédeni a keresztény Európát. „A mi országunkban nem lesznek iszlám kolóniák”, mondta a napokban Robert Fico.
Meglátják, eltelik pár év, és Fico a magyar „kolóniákról” fogja ugyanezt mondani. Kaczynski az ukrán kolóniákat fogja felszámolni, a csehek meg a cigány kolóniákat tüntetik el. (Befalazzák őket.) És Magyarország? Nos Magyarország önmagát fogja felszámolni.
Hát ilyen az a sikeres, a dicső keresztény múltra épített magyar identitás, amire a magyar Cipolla oly büszke. Ennyi maradt az egykoron szép reményekkel startoló, a nyitottságra és a kölcsönös együttműködésre építő „visegrádi projektből”. Egy háromsávos, kiváló minőségű, Európa minden szegletébe eljutó közös autópálya helyett négy darab zsákutca.
Véleményem szerint a brüsszeliek azért dobták át Magyarországra Navracsics ügynököt, mert úgy gondolják, hogy neki talán sikerül meggyőznie egykori kebelbarátait arról, hogy változásokra van szükség, mert Magyarország tényleg a gödör alján van. Legalább ne ássanak tovább!
Magyarország nem azért berzenkedik a bevándorlók ellen, mert fél tőlük, hanem azért, mert lenézi őket. Ugyanúgy, ahogy lenézi a cigányokat, a szlovákokat és a románokat. A lengyelek és csehek kivételével minden közép-európai népet. (Ennek a két népnek is van dicső, keresztény múltja.)
A Nobel-díjas kanadai filozófus, Charles Taylor írja: „Az a társadalom, amelyik a nemzeti történelmén keresztül akarja definiálni önmagát, képtelen arra, hogy bármiféle menekültet (idegent) befogadjon, mert a múlthoz való merev ragaszkodása miatt az idegeneket automatikusan alacsonyabb rendű fajként értékeli.”
Úgy, ahogyan azt Szent István megírta Imre hercegnek.
