Ha a szocialisták/szociáldemokraták kierőszakolnak egy politikai és fiskális integrációt, az egyet jelent Nagy-Britannia tartós kizárásával és a kelet-közép-európai országok többségének leértékelésével: ez a két- vagy háromsebességes Európa. Szoros politikai föderáció a magországokban, az egységes monetáris politika mellé egységes fiskális, fejlesztési, infrastrukturális, innovációs és oktatási, illetve menekültpolitika. Ez az Európa majd meg akar békülni Oroszországgal, hiszen nincs oka arra, hogy támogassa a korrupt és használhatatlan Ukrajnát, és megvédje az ellenszenves és Európa-ellenes Lengyelországot. Ha az oroszok részt kérnek a Németország és köztük lévő területek felügyeletéből, semmi okunk, hogy ne egyezkedjünk velük. Nem terjeszkedni akarunk, hanem elmélyülni.
Ebben az Európában Magyarország mint eurón kívüli, menekültellenes és politikai unióra alkalmatlan EU-tag a külső második, vagy ha lesz ilyen, a harmadik körbe kerül: kimaradás a közös stratégiai döntések többségéből, a közös fejlesztésekből, kisebb a hozzáférés az európai alapokhoz, szolgáltatásokhoz, nagyobb politikai és jogi „függetlenség". Kevésbé kell alkalmazkodnod, cserébe nem kapsz sokat, vagy egyenesen semmit!
Fokozatosan reformált nagy-Európa A második szcenárió Merkelé és a konzervatívoké: egy német típusú, fokozatosan, lépésről lépésre megteremtett, egységesre reformált nagy-Európa. Merkel az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem hisz az EU nagy reformjában vagy reformjaiban. Az integráció kis lépésekkel való elmélyítését, a kormányközi megállapodásokat, Európa egységben tartásának politikáját pártolja. Minden eszközzel igyekszik megakadályozni Európa szétesését, akár nemzetállamokra, akár többsebességes rendszerekre. Igazi aggodalmát két választás okozza: az amerikai és a francia. Merkel fő politikai szövetségese Obama Amerikája és bizonyosan az lesz Clinton Amerikája is. De Trump külpolitikája teljesen kiszámíthatatlan, és a lehető legrosszabb pillanatban okozna világ-, így európai zavarokat.
Másrészt beláthatatlan a francia helyzet. Egy egységes politikai, társadalmi és gazdasági rend, illetve vízió nélküli, szélsőségesen megosztott társadalom választása teljesen kiszámíthatatlan. A Brexit és hatása ugyan a közép- és EU-barát erőket erősíti, de minden merénylet újra fölkavarja az indulatokat. Ha Marine Le Pennek sikerül Johnsonhoz és Farage-hoz hasonlóan összekapcsolni a migráns, a terror, a társadalmi egyenlőtlenség ügyeit, és a jobboldal képtelen önmagán belül kiegyezni, majd együttműködni a baloldallal, akkor Franciaország ugyanúgy „megtréfálhatja" Európát, mint a britek. Ez pedig valóban halálos csapást mérne az európai gondolatra.
Merkel nem akarja elveszíteni a briteket, akikre szüksége van a szabadpiaci eszme fenntartásához a déliekkel szemben. Ezért a wait-and-see politikát alkalmazza, megpróbálja őket visszatéríteni, vagy legalább egy szoros, mindkét félnek előnyös megállapodást szeretne kötni. Schäubléval a háta mögött igyekszik útját állni egy mediterrán, illetve szocialista koalíciónak: nem akar, tud engedni egy transzferuniót, óvatos lesz a politikai és a fiskális uniót illetően. Hajlandó lesz növelni a Juncker-tervben lévő alapot a szegényebb országok javára, kész lesz együttműködni biztonsági és katonai területeken a franciákkal, migrációs kérdésekben az olaszokkal, és belemegy majd kisebb gazdasági reformokba. Merkel az „önkéntesek szövetségének" a híve. Jelentkezzen, aki hajlandó együttműködni a menekültek ügyében! Kikkel lehetne koalíciót alkotni fejlesztéspolitikai vagy környezeti, biztonsági vagy a digitális közösség ügyeiben?
A merkeli politika fő szövetségese az idő. A német politika, gazdaság és modell súlya az idő múlásával folyamatosan nő. A többieké csökken. Maga Merkel visszanyerte korábbi politikai súlyát, az egyetlen világhatalmi tárgyalófél Európában. Nincs érdemi bel- és külpolitikai kihívója. 2017 novemberében csak megerősödve kerülhet ki a választási erőpróbából. 2017 tavaszáig, a francia elnökválasztásig, a franciák nem tudnak érdemi lépéseket tenni. Bárki lesz az elnök, még ha Le Pennek hívják is, Merkellel lesz kénytelen tárgyalni és kiegyezni. A többi mediterrán országnak nincs biztos kormánya. Matteo Renzi a legbiztosabb közülük, akit Merkel folyamatosan „maga mellett tart", bevon a nagyok tárgyalásába. Renzinek baloldali, EU-szkeptikus versenytársai vannak, ezért nem véletlen, hogy inkább húzódik Merkelhez és az itáliai középjobbhoz, mint a mediterrán balosokhoz. A partvonalon álló britek, bármit tegyenek, súlytalanabbak lesznek. A kontinens másik oldalán, a putyini Oroszország gazdaságilag tartósan gyenge lesz, az amerikai ellensúly katonailag megbénítja. A Putyin által támogatottaknak – Ciprasztól Orbánig, Le Pentől Wildersig – meg kell tapasztalniuk, hogy közvetlen támogatásra nem számíthatnak: Oroszország, az orosz modell felé nincs kijárat.
Merkel már korábban is a várakozás politikáját választotta a kelet-közép-európaiakkal szemben. A britek kiválásával váratlanul a lengyelek súlya megnőtt, de a Kaczynski-rendszer alkalmatlan a szövetségesi együttműködésre. Merkel Kaczynskivel szemben az „odadobom a kötelet, hogy arra akassza föl magát" politikát alkalmazza. Bízik abban, hogy az Egyesült Államok a NATO-ban, az EU a jogállami számonkéréssel megállítja és megfegyelmezi, a gazdasági szereplők Lengyelország leértékelésével, végül a lengyel demokratikus ellenzék az ellenállásával gyorsan kivégzi a PiS kísérletét, ahogy ez már korábban is megtörtént. Gyanúm szerint így gondol az orbáni Magyarországra is, ha egyáltalán gondol rá. Kelet-Közép-Európának együttesen és külön-külön sincs sok lehetősége stratégiai lépésekre. A britek végrehajtották a radikális lépést: kiléptek. Megjárták. Zsarolási képességük nagy volt az EU-n belül, megsemmisült azon kívül. A lengyel, a magyar, a szlovák vagy a cseh zsarolási kapacitást a britek tette radikálisan korlátozza. – Ha nem teszi Brüsszel ezt vagy azt, megyünk! – mondták tegnap. Menjetek! – hangzik a válasz ma. Nem véletlen, hogy a Brexitet egyetlen kelet-közép-európai kormány se üdvözölte, és az elmúlt hetekben mindent megszavaztak az EU-ban és a NATO-ban.
Tovadöcögés a szakadékba A harmadik forgatókönyv a tovadöcögés a szakadékba. Mindennap válság, de aztán nem történik semmi. A szakítók és a bent maradók egyaránt rosszul járnak. Egy lépés előre, két lépés hátra. Valljuk meg, így élte végig az európai integráció a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek végéig tartó tizenöt évet: az euroszklerózis időszakát. De Gaulle négy éven át nem képviseltette országát a közösségben: „üres székek" politikája. A briteket először nem engedte be, majd mihelyt felvették őket, azonnal válságba jutottak. A palesztin PSZF, a nyugatnémet RAF, az olasz BR, az északír IRA és a baszk ETA terroristái éveken keresztül sakkban tartották Nyugat-Európa demokráciáit: miniszterelnökök, miniszterek, vállalatvezetők, bankárok és civilek százai váltak a terror áldozatává. A keleti tömbbel való enyhülés politikája először működött, majd összeomlott. Az európai szintű politikusok, mint Aldo Moro belehaltak, vagy mint Helmut Schmidt, Valéry Giscard d'Estaing, Raymond Barre belebuktak. Európa reménytelen hanyatló földrésznek tűnt: döcögött. Végül a dél-európai és a kelet-közép-európai diktatúrák bukása és európai vágya új erőt kölcsönzött az elmélyítéshez és a kiterjesztéshez. Talán elsietett volt.
Európának és a világnak hosszú távon az első forgatókönyv az érdeke. A szorosabb politikai és gazdasági együttműködés, a hatékony kül- és biztonságpolitika megteremtése és a maastrichti kritériumok felülvizsgálata nélkül Európának a lemaradás és a hanyatlás a jövője. Karavánját mindig kénytelen lesz a leghátsókhoz, a lemaradókhoz igazítani. Hozzánk. A lassú, egymáshoz igazított lépegetésnek tartós, bár fenntartható lassú növekedés vagy stagnálás a következménye, ahol az erőviszonyok belső átrendeződésére lehet esély, csak éppen a kontinens egésze marad le. A tovadöcögés előbb vagy utóbb drámai nemzeti vagy osztályharcos összecsapásokhoz, tekintélyi rezsimekhez vagy nemzeti és regionális káoszhoz vezethet. Az erőviszonyok, az európai politikai, gazdasági és szellemi elit jelenlegi állapota a középutas Merkel-változatot valószínűsítik. De a reggeliig még annyi képtelenség történhet.
