Végső elkeseredésükben blokád alá vették tegnap reggel az EVM Háztartás-vegyipari és Kozmetikai Zrt. dolgozói a gyárat, mert nem látnak más biztosítékot arra, hogy a cég általuk nem ismert tulajdonosai a vállalkozás utolsó vagyonát képező gépparkot is széthordják. Akkor pedig reményük sincs arra, hozzájussanak a januári fizetésükhöz, illetve a várható felmondás esetén járó végkielégítéshez. A jogelőd Egyesült Vegyiművek több tízhektárnyi területű ingatlanát – amelyen nagyrészt használaton kívüli, romos állapotban lévő üzemcsarnokok vannak –egyébként már korábban eladták, és az EVM csak néhány épületet bérel, így ha felszámolnák a vállalatot, abból az alkalmazottak és a pénzük után futó beszállítók egyetlen fillért sem kapnának.

Változást szeretnének a mezőgazdasági idénymunka bejelentésében az alföldi szőlőtermelők. Gulyás Ferenc csongrádi borász a Fidesz társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatóságához fordult, mert szerinte a jelenlegi rendszer nehézkesen kezelhető, és nem biztosítja a jogkövető magatartást. Jelenleg az interneten, a kormányzati ügyfélkapu útján, vagy telefonon, szóban lehet bejelenteni az alkalmi munkavállalókat – a munkavégzés megkezdése előtt. Gulyás Ferenc szerint a szőlőtermelők zöme idősebb ember, nem használ internetet, és nem is várható el tőle, hogy megtanulja. A telefonos bejelentés viszont sokáig tart – ha a napszámos minden kért adatát bediktálják, az személyenként akár 3 percbe is beletelik.

Ná, Bálint, mágá már ákár meg is hálhát! – dicsérte 1963 táján imígyen állítólag Kassák Lajos a Párizsból hazatért Bálint Endre művészetét. A fura kijelentés lényegében azt jelentette, hogy Bálint festészete elérte a halhatatlanság szintjét, kivívta rangját a magyar művészetben. Művei élni fognak az alkotó földi pályája után is. Mi sem bizonyítja ennek igazságát jobban, mint hogy A nyolcadik templom címmel Bálint Endre születésének centenáriuma alkalmából minden eddiginél gazdagabb kiállítás nyílt életművéből a Magyar Nemzeti Galériában. Az anyagot Kolozsváry Marianna művészettörténész, a festő legjobb ismerője válogatta (édesapja, Kolozsváry Ernő műgyűjtő Bálint művészetének első értékelői közé tartozott, s egyben a festő jó barátja volt).

Olyan képletet állít fel L. Simon László Népszabadság-interjújának (2014. január 26.) Eszterházára vonatkozó részében az Esterházy-vonatkozású műtárgyak, könyvtári és levéltári anyagok Fertődre hurcolásának tervével kapcsolatban, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A kormánybiztos az érintett gyűjtemények vezetőinek vonakodását sommásan úgy állítja be, mintha ezek a vezetők (akik közül Takács Imre időközben le is mondott az Iparművészeti Múzeum főigazgatói posztjáról) valamiféle szűk látókörű, személyes bírvágytól vezettetve kritizálnák a szóban forgó (megelőlegezném: dilettáns és voluntarista) tervet, és emlékezteti őket arra, hogy a szóban forgó kulturális kincseknek nem ők a tulajdonosai. Szembeállítja velük a „választott szakpolitikusokat”, akiknek a kormányhatározatba foglalt döntéseit viszont „végre kell hajtani”.

A szlovák politikusok hallgatása is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi hónapokban drámaian megerősödött a szélsőjobboldal az országban. A pozsonyi MVK közvélemény-kutató intézet legutóbbi felmérése szerint 7,6 százalékos támogatottságával bejutna a pozsonyi parlamentbe a magyar- és romaellenességéről elhíresült Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS). (Igaz, ez még mindig elmarad a Jobbik magyarországi népszerűségétől - a szerk. megj.) A fordulópontot az jelentette, amikor Marián Kotleba, a párt vezetője tavaly novemberben Besztercebányán (Banská Bystrica) a regionális választásokon legyőzte a kormánypárti Smer-SD jelöltjét és a megyei önkormányzat elnöke lett. Azóta országszerte erősödik a pártja, amelynek a népszerűségi mutatója fél éve alig két százalék volt.

Bizonytalan jogi és gazdasági helyzete miatt február 22-ig nem játssza a Bárka Színház az Európa–Ázsia, az Anna Karenina, a Vasárnap 16:48 és az Álarcosbál című darabot, felfüggeszti a Rovarok próbafolyamatát – jelentette be közleményében a színház. A meghirdetett előadásokra vásárolt jegyeket visszaváltják, a fentieken kívüli műveket műsoron tartják.

„...tehetségekben és szenvedélyekben bővelkedő ember... diplomáciai készsége első osztályú, a beszéd és a meggyőzés mestere, még kihívást jelentő tárgyalási szituációkban is, ugyanakkor társaságát mindenki kedveli. Az előadó-művészet szabadságharcosa... Tanultsága lenyűgöző, kiváló író, aki, ha éppen úgy hozza a szükség, maga ugrik be zenekarának kisebb szólamaiba játszani... saját termelésű pompás boráért is dicsérik...” Így méltatták Kovács Gézát New Yorkban, amikor átadták neki a Patrick Hayes-díjat, a legnagyobb elismerést, amit művészeti menedzser kaphat.

Vannak ezek a kellemes, koncert előtti gondolatok. Hogy talán az egész Zeneakadémiát a Fesztiválzenekarra kellene bízni, már megint micsoda műsort hoztak össze a Bach-maraton alkalmából. Korhű zenészek és modern hangszeresek kézen fogva, mert Bach mindenkié, de legfőképpen a miénk. Nem nagyon új gondolat, a kézfogás megtörtént, legkésőbb akkor, amikor Nikolaus Harnoncourt a Concertgebouw élén vezényelte el a Mozart-szimfóniákat, pedig az nem tegnap volt, de mindegy, az ötlet jó, a zene még jobb.

Öntik magukba a sört, rá vannak kattanva a sült kolbászra, kínosan pontosak és rendmániásak. Csak pár azon sztereotípiákból, amelyekkel „felruházzák” a németeket. Főleg a tengerentúlon, hiszen Észak-Amerikában elsősorban Hollywood és a nagyszámú bevándorló által magával hozott szokások formálták az Európa vezető gazdasági hatalmáról alkotott képet. A valóság más. A XXI. századi Németország nagyon is multikulti, sokszínű világ. Ahol persze nagy mennyiségben fogyasztnak sült kolbászt, a legkedveltebb gyorsétel mégis a török döner kebab. Sörben kétségkívül világhatalom a több mint 80 millió lakosú szövetségi köztársaság, nem véletlenül Bajorországból ered a „ folyékony kenyér” gyártását máig meghatározó 1516-os sörtisztasági törvény. A sörfogyasztás azonban évről évre csökkenő tendenciát mutat.

„Az idegesség pánikba fordult. A pánik katasztrófához vezetett. A katasztrófa pedig megaláztatáshoz.” Így összegezte a Denver Post című lap a város csapatának vasárnap éjszakai kálváriáját.

Emlékszem szikár pályakezdő írásaira, és büszke vagyok arra, hogy a magyar sajtóban először készítettem vele, az akkor még jobbára csak Anikó néniként számon tartott általános iskolai magyartanárral interjút. Arra is jó visszagondolni, hogy izgultunk Szolnokon, Berényi Gábor rendezővel együtt a 4711 drámaváltozatának bemutatóján, hogy „ne legyen baj” a szokatlanul merész társadalomkritikát és az elesettek iránti empátiát tartalmazó darabból és a közönség is úgy fogadja, hogy megérdemli.

A Medián friss közvélemény-kutatása szerint a lakosság arra számít, hogy a paksi atomerőmű bővítése növelni fogja az áramárat, és az abszolút többség – még a Fidesz-szimpatizánsok körében is – népszavazáshoz kötné a beruházás elindítását.

– Látta valaki a megvalósíthatósági tanulmányokat, a költségvetési elemzést, a környezeti hatásvizsgálatot? A parlamentnek átadott információk tekintetében ugyanott tartunk, mint 2008–2009-ben, amikor az Országgyűlés ezen vizsgálatok elvégzését előírta, azaz sehol – ezekkel a szavakkal foglalta össze Szili Katalin, a parlamenti zöldbizottságának elnöke a testület hétfői „atomvitájában” a megtárgyalandó ügyek lényegét. A bizottsági tagok ugyanakkor a délutánba nyúló ülés végén anélkül fejezték be a munkát, hogy akár egyetlen kérdésre konkrét választ kaptak volna – igaz, ez a kormánypárti többséget nem zavarta.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) hiába mérsékelte tavaly jelentősen, az év eleji 5,5-ről december végére három százalékra az alapkamatot, így sem sikerült életet lehelni a hazai hitelezésbe. Az MNB adatai szerint a lakáskölcsön-kihelyezés évtizedes mélypontra esett: a háztartások 2001 óta nem vettek fel olyan kevés új, lakáscélú hitelt, mint 2013-ban. Az év során a bankok 151 milliárd forint lakáskölcsönt folyósítottak, szemben a 2012-es 204 milliárddal. Emellett szabad felhasználású jelzáloghitelre 36 milliárd forint értékben volt kereslet, míg egy évvel korábban még 127 milliárd forintra.

A feldolgozóipari beszerzési menedzserindexek (BMI) kiértékelésével kezdték a hetet a piacok, s a kijövő adatok előjelének megfelelően ingadoztak az árfolyamok. A sort a kínai BMI nyitotta, a vártnál gyengébb, a gazdaság lassulását előrevetítő adat után a napot 312,5 forinton kezdő euró egészen a 314-es szint közelébe kúszott, onnan fordította vissza az utóbbi hét év legjobb magyar adata. A növekedési kilátásokat a gazdasági szereplők megkérdezése alapján összesítő index februári értéke 57,9 pontra emelkedett a januári 50,2 pont után, ami azt jelzi, hogy erősödött a konjunktúrába vetett bizalom. A válság utáni legmagasabb beszerzési menedzserindex is csak ideig- óráig tudta erősíteni a forintot hétfő délelőtt, a hajszálnyit javuló euró övezeti index sem sokat segített, és ismét a kockázatkerülő hangulat, a 312-es szint körüli mozgás jellemezte az árfolyamot. Este azonban a gyenge amerikai feldolgozóipari index hírére megcsípte a 314 forintot az euró.