Orbán Viktor miniszterelnök tegnapi kormányértékelőjén nem folytatta a Kötcsén megkezdett gondolatsort a költségvetés helyzetéről, sokkal inkább az utópia és a valóság viszonyát elemezte, azzal a konklúzióval, hogy a „delírium helyett éljen a valóság”.

A néhai Csehszlovákia polgárainak a rendszerváltás előtti politikai humorforrása elsősorban a prágai kisvendéglő, valamint a magyar tévé és a rádió volt. A cseh átlagpolgár a svejki hagyományokat követve néhány korsó sör mellett kuncogott Husák, Brezsnyev, Honecker és más pártvezérek, valamint a rezsim ostobaságait pellengérező vicceken. Szlovákiában pedig sokan csak azért állították tévéantennáikat déli irányba, hogy Hofi Géza, Komlós János és mások fricskáin mulassanak. Emiatt a szlovákiai főmuftik egy ideig a magyarországi tévéadások betiltását vagy legalábbis a zavarását is fontolgatták.

A nagy nemzeti napilapok helyett inkább a kisebb regionális lapok erősödésére és az internetes tartalom fizetőssé tételére számít Jaakko Rauramo, a Sanoma médiabirodalom elnöke. Az üzletember szerint a legtöbb napilap nem érti a helyét a világban.

Egymásnak adták a kilincset Élő Gábor hírigazgatónál kedd reggel a Híradó és Az Este munkatársai – információnk szerint tegnap hat tévés újságírónak, szerkesztőnek mondtak fel azonnali hatállyal átszervezésekre hivatkozva.

Nem csak az iszlám világgal, más világvallások tekintélyeivel, az amerikai állammal, de a helyi hatóságokkal, sőt a tűzoltósággal is dacol a floridai vallási közösség, amely szeptember 10-re Korán-égetést hirdetett Gainsville-ben.

Napjainkban a hibrid az egyetlen technológia, amelyik egyszerre tudja kímélni a sérülékeny környezetet és biztosítani a kompromisszummentes autózást.

Két brazil rádióriporter mesél vicceket egy szatirikus beszélgető műsorban. „Véletlenül találkozik az utcán a két legesélyesebb elnökjelölt, Dilma Roussef és Jose Serra” –kezdi az egyik, mire kollégája rémülten félbeszakítja: „Ne folytasd, akkora büntetést rónak ki, hogy tönkremegy a munkaadónk.”

Az önkormányzatokhoz képest kevesebb mint feleannyi pénzből gazdálkodik az egészségügy (pontosabban az Egészségbiztosítási Alap), mégis az állampolgárok számára sokkal inkább „szem előtt van” ez az ágazat, annak minden nyűgével, bajával együtt. A Gyurcsány-kormány széthullását is egy egészségügyi téma, nevezetesen a vizitdíj bevezetése, illetve az ellene indult népszavazási kezdeményezés indította el. Tavaly 1418,8 milliárd forint fordult meg az alapban, de ebből a bevételek csak 1269,4 milliárdot fedeztek, a fennmaradó részt adósságból kellett finanszírozni. Eredetileg 8,9 milliárd forint volt a deficitterv, az év végére aztán lett belőle 149,5 milliárd. Ennek okát a tavalyi költségvetés végrehajtásáról készült törvényjavaslat a járulékbevételek elmaradásában látja, ami részben a válságnak, részben a tavaly nyár közepi járulékteher-csökkentésnek tudható be.

Megérkezett a válság a filmművészetbe. Az idei velencei verseny erre a kézzelfogható bizonyíték. A pénztelenség és annak hatása, azaz a személyes sorsok, történetek ábrázolásának hulláma végigsöpört a világ képíróinak művein. Kivétel a kínai filmipar: nekik szemmel láthatóan nem probléma grandiózus eposzokat készíteni, mégpedig sokat – ezekből négyet be is mutattak Velencében.

Az igazi szamuráj háromévente csak egyszer húzza mosolyra a száját – mesélte egy ismert japán író. A szigetország társadalmában még mindig az érettség jeleként értékelik, ha valaki megtartja a véleményét magának, a sajátos szokások miatt pedig sokáig nem volt illő az „erőseket” kritizálni vagy megviccelni. Igaz, már a tizennyolcadik században is léteztek képregények, amelyek kifigurázták a gazdagokat, a politikusokat és az elitet. A legtöbb ilyen füzetecskét azonban igen hamar be is tiltották.

Oroszország első elnöke még áldozata volt a vicceknek. Borisz Jelcinnek kijutott alkoholizmusáért, az ország gazdasági kiszolgáltatottságáért. Igaz, az éles humor, a televízióban is látható politikai szatíra a sajtó szabadságának bizonyítéka volt a kilencvenes években. „A Coca-Cola ügynöke betér a Kremlbe, hogy megkérje az elnököt, az új trikolór helyett állítsák vissza a vörös zászlót, de a sarlót és kalapácsot cseréljék a cég feliratára. – Rendben, mondja az elnök, csak még megvárjuk, amíg lejár a szerződésünk az Aquafresh-sel.” Utódjáról azonban már egészen másfajta anekdoták születtek: nem Vlagyimir Putyinon nevetnek, hanem vele. Erőt sugároz, főként ő gúnyolódik, leginkább a megszelidített oligarchákon, helyi politikusokon vagy külpolitikai partnerein.

Julia Gillard, Ausztrália első női miniszterelnöke, a bukás széléről rántotta vissza kormányát kedden, amikor 17 napnyi alkudozás után megszerezte a kormányzóképességhez szükséges független képviselők támogatását. Az alku azonban csak félsiker a Munkáspárt számára, mert a ciklus három évében minden döntésért hasonló küzdelemre lesz szükség, ezért elemzők nem jósolnak hosszú jövőt a második Gillard-kormánynak.

Unalomig ismert vízióját foglalta össze José Manuel Barroso bizottsági elnök az Európai Parlamentben –holott ez volt az unió helyzetéről szóló első beszéde. A romák franciaországi kitelepítésére nagyon közvetve utalt, és csak a vitában kényszerült rá, hogy finoman állást foglaljon.

Hogyan lehet összehangolni az emberek szabad mozgásához fűződő jogát a közrend tagállami hatáskörbe tartozó védelmével? Vajon az uniós pénzeket megfelelően használták-e fel a romák integrálására? – e kérdéseket is feszegették az európai törvényhozásban, ahol a romák franciaországi tömeges kiutasítása nyomán rendeztek plenáris vitát kedden.