A Spéder nevet beütve az internetes keresőbe 312 ezer a találatok száma. Az első négy mellett a keresztnév: Zoltán, az ötödik találat Zsolt. Zoltán üzletember, a 150 leggazdagabb magyar listáján előkelő helyezett úgy húszmilliárd forinttal. Zsolt a népesedés, a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek elismert szakértője, egy kutatóintézet igazgatója.

A futball más kávéház. A tézis bizonyításaként elég Gosztonyi Andrásnak, a világbajnoki bronzéremig jutott magyar U20-as labdarúgó-válogatott tizenkilenc éves játékosának a mondatait citálni. Az MTK tehetsége ugyanis arról számol be, hogy a 18–20 esztendős futballisták vígan megélnek a keresetükből, amennyiben stabil helyet harcolnak ki csapatukban.

Ünnepek után a krimóban akciós a szaloncukor, negyven deka valami száz-akárhány forint, van epres, zselés, gesztenyés és kakaós. Egy rosszul öltözött, kissé spicces alak épp most vesz. Viszik?, kérdem. Viszik, mondja a lány. Kertvárosi környék, sok a szegény. A kocsma amúgy jól mehet, mert a kocsma ott is jól megy, ahol sok a szegény. Nyerőgép, minden. Egy utolsó reményfutam, hátha leesik a három hetes, na pláne a gyümölcskosár vagy a jackpot. Néha fel lehet sandítani a tévére, lehet irigyelni a gondtalannak tűnő sztárokat. Az elérhetetlennek látszó életminőséget. Ki-ki olyan reményt fogyaszt, amilyet a környéki kisközértben kapni lehet. A legtöbben a legolcsóbbat.

Hajléktalanszállóra nem szokás úgy tekinteni, mint egykor jobb napokat látott emberek mostani otthonára. Viharvert arcú emberek mindig ugyanabban a ruhában, aligha feltételeznénk róluk, hogy valamikor teljesen más életük volt. Húsz évvel a rendszerváltás után a legtöbben még meggyőződéssel állítjuk, hogy milliomosból nem lesz hajléktalan, de fordítva sem történhet, legfeljebb valami romantikus hollywoodi mesében. Pedig nem kell messzire menni: a Vöröskereszt miskolci közösségi szállásának lakói között három olyan lakót is találtunk, akinek kijutott ebből is, abból is.

A múlt évezred utolsó évének első napján, 2000. január elsején úgy határozott ünnepi ülésén az Országgyűlés, hogy a múzeumból a Parlamentbe viteti a Szent Koronát. Így indult a millenniumi év, és így indultak a kétezres esztendők, melyek első évtizede leértékelte Magyarországot.

Az amerikai űrprogram jövője hosszú hónapok óta kérdéses. A jelenleg hivatalos tervek szerint az Egyesült Államok célja, hogy 2020 előtt (ismét) embert küldjön a Holdra, a harmincas évek elején pedig már a Marsot deríthessék fel az űrhajósok. A cél elérése érdekében tett eddigi lépések azonban meglehetősen visszafogottnak tűnnek.

Nem pusztán érdekes vállalkozás lenne megírni a nevetés történetét – miként azt Alekszandr Ivanovics Herzen XIX. századi orosz forradalmi demokrata szerző megjegyezte –, hanem fontos és szükséges is. Mondom ezt azok után, hogy jártam menedékhelyen, családok átmeneti otthonában, beszéltem kéregetőkkel, aluljáróban az éjszakába vackoló hajléktalanokkal, bepillantottam nagy szegénységben élő családok életébe, azt kutatva: van-e nevetés kilátástalan élethelyzetekben?

Bár az évtizednek naptár szerint éppen egy esztendő múlva lesz csak vége, a „nullásnak” nevezett éveket már péntekre magunk mögött hagyjuk.

Állunk a gyermekorvosi rendelőben, a feleségem már vetkőzteti a gyereket, én is dobom le magamról a pulóvert, amikor látom, hogy a gyermekorvos a szekrény takarásából erőteljesen integet, s a pulóveremre mutogat.

Nehéz megmondani, hogy melyek voltak a XXI. század első évtizedének legfontosabb tudományos eredményei. Az őssejttel kapcsolatos kutatások, a genetikai és nanotechnológiai eredmények, a világ legnagyobb gyorsítójának megépítése, a kvantumszámítógép létrehozása mindenképpen maradandó alkotásnak tűnnek.

A nemzetközi pénz- és tőkepiacok szövevényes egymásba fonódása, globalizációja már a 197–98-as ázsiai válság idején egyértelművé tette, hogy pénzügyi értelemben elmosódtak az országhatárok.

A szilveszter is csak olyan nap, mint a többi – mondják a kötelező bulizás elméletét cáfolók. Tény: sokan valóban otthon maradnak ilyenkor, és az előszilvesztert pihenik, vagy épp az utószilveszterre izzítanak már. De fix, hogy ezen a „sima” csütörtökön így is megtelnek a város utcái és jobb kulthelyei.

Immár az alapítványi iskola gyanús pénzügyeiről is kérdezték a nyomozók Deme Gábort, a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola volt gazdasági igazgatóhelyettesét, akit az intézmény pedellusával együtt Takács József igazgató és másik helyettese, Papp László meggyilkolásának gyanújával tartóztattak le közel egy éve.

Az átlagosnál több mentőautó érkezésével számolnak, és plusz 60-70 ággyal készülnek a Fővárosi Péterfy Sándor Utcai Kórház toxikológiáján szilveszteréjszakára.

A tudomány az agy évtizedében sok mindent kiderített az agy működéséről, azt azonban nem tudjuk, hogyan lehetne a tudományos vizsgálatok eredményeit az oktatás fejlesztésére használni. Pedig – ahogyan azt nemrég egy berlini szakmai konferencián megállapították – sokat segítene a tanároknak is, ha tudnák, hogyan lehet legkönnyebben tanulásra serkenteni az agyat.

Tíz év, tíz röpke pillanat. S bár némiképp hiábavalóságnak tűnik összefogdosni őket, hiszen a távlatnál nincs biztosabb lepkefogó, azért néhány tünet, jelzés, trend talán már kivehető a rajzásból.

Kevés olyan politikai esemény történik egy emberélet során, amellyel kapcsolatban részletesen fel tudnánk idézni, mit éreztünk, mit csináltunk.