Van abban valami mélységesen szimbolikus, hogy amikor pár tucat tüntető elfoglalja a Fidesz-székház udvarát, Selmeczi Gabriella szóvivő, úgy is mint gyorsreagálású hadtest nápolyival és vaníliás karikával próbálja blokkolni a behatolókat, ám amikor egyik se vesz a süteményből, csalódottan mondja a kamerába, hogy ekkora agressziót még életében nem látott.

Amikor csütörtök délután a Jobbik képviselője sajtótájékoztatón jelentette be, hogy felháborító és elfogadhatatlan, miszerint négymilliárd forint közpénzből az izraeli tőke védelmére akarnak mobil gátat építeni a budapesti Római-parton, néhány bölcsészkari hökaktivistával azonnal a helyszínre siettünk.

Üres irodákban kezdték meg működésüket a Klebelsberg Iskolafenntartó Központ tankerületi irodái, számolnak be a lapok az iskolák állami átvételének legújabb fejleményeiről, az fn24.hu portál pedig részletesen ismerteti, hogy Nyíregyházán hogyan hidalták át a nehézségeket: az iroda munkatársai a fennhatóságuk alá tartozó iskolákból hozták el, ami kell nekik, szőnyeget, asztalt, székeket, szekrényeket, számítógépeket, lehetőleg az újakat.

Mint tudvalevő, még a múlt évben Kövér László házelnök, mintegy önmagát is meglepve az ünnepekre, 2,3 milliárd forintért Országgyűlési Őrséget szervezett 349 emberből, akik már az esküt is letették; az ünnepségen, meg fogunk lepődni, Kövér Lászlóné volt a zászlósanya.

Amint azt nyilván az egész ország érzékelte, annyira jól sikerült az új járási rendszer beindítása, hogy Navracsics Tibor a közrádióban már új közigazgatási kultúráról beszélt. „Sokan hátrányként szokták megfogalmazni – mondta –, hogy ha túl kedvesek vagyunk az ügyfelekhez, akkor odaszoknak, és akkor is ott lesznek, ha nincs semmilyen elintéznivalójuk”. Ami persze nem baj, mert a miniszterelnök-helyettes szerint „igenis, ha valaki társaságra vágyik, bármilyen abszurdnak tűnik is a feltételezés, hadd menjen be (a hivatalba)”.

A Fidesznek köszönhetően hosszú idő után végre nőtt hazánkban a gyermekszületések száma, jelentette be a párt szóvivője még az ünnepek előtt.

Nem vagyunk zsidók, nagy ívben szarunk a demokráciára, esténként Konrád György helyett Stefka István-vezércikkeket olvasgatunk, és álmunkból fölkeltve is azonnal soroljuk az echte magyar művész kritériumait, kérjük tehát felvételünket a Magyar Művészeti Akadémia elnökségébe.

Abba kellene már hagyni a keresztényüldözést, nem pedig állandóan azt kutatni, hogy különféle szakdolgozatok szerzői honnét vettek át csaknem egész fejezeteket forrásmegjelölés nélkül; ahol hetente derül ki, hogy a szerzők immáron nemcsak másoktól, de saját maguktól, sőt a konzulensüktől is lopják a szöveget (és az nem veszi észre), ott ennek igazán semmi értelme.

Harmincezer forintos parkolási bírság miatt foglalták le egy ember ötmillió forintot érő autóját a napokban, majd a háza előtt tartott rögtönzött árverésen 570 ezer forintért mindjárt el is vitte valaki – áll egy igazán hétköznapi, tán szóra sem érdemes tudósításban, az ember már-már tovább is lapozna, ám akkor a szemébe ötlik egy aprócska részlet.

Állunk a HÉV-megálló mögötti bokroknál, csendesen csöpörög az eső, tíz perce beszélünk a hajléktalanokhoz, mindenféle rongyok és fóliák alól dugják ki a fejüket.

Most, hogy a Fővárosi Közgyűlés 350 forintra emelte egy szimpla BKV-jegy árát, s immár luxusútnak számít két megállót menni a hatos villamoson, felhívjuk a lakosság figyelmét arra, hogy tartózkodjék a Budapesti Közlekedési Központ folyamatos szapulásától. Az áremelések hírére ugyanis igen sokan a BKK-t kárhoztatják, mondván, a vállalat milliárdokba kerül az adófizetőknek, s kizárólag azért tartják fenn, hogy a Vitézy–Orbán família, klán stb. ifjú reménysége a kedvenc hobbijának hódolhasson.

Láttam a napokban a híres 1968-as táncdalfesztivál döntőjét az állami tévében, a szerkesztők vágatlanul adták le mind a húsz dalt, ami egyébiránt felért egy kivégzéssel. Ennyi giccses és tehetségtelen számot ritkán hallani egyszerre, tán három akadt, amelyet ma se kell szégyellni, a többi szerzőjét és előadóját nyugodtan tömlöcbe lehetne vetni pár napra, visszamenőleges hatállyal.