A gárdonyi választás annyiban tökéletesen illeszkedik az országos trendbe, hogy – a 2010-eshez, vagy még inkább a 2006-oshoz képest – a kampányt itt is sikerült szinte tökéletesen lefojtani.

– A napokban a miskolci Tetemváron razziát tartottak: száz rendőr, száz polgárőr és közterületis vonult ki. Minden egyes házba becsöngettek, és kérték a lakcímkártyát. Ha nem volt, harmincezer forint szabálysértésre bírságoltak, és közölték, hogy ha ezt nem fizeti be az illető, akkor le kell ülnie a büntetést. Egy hattagú családot 180 ezer forintra büntettek meg – olvasható abban a levélben, amelyet egyik miskolci olvasónk juttatott el hozzánk.

Följelentette a rektornál a szegedi irodalomtudományi doktori iskolát az egyik doktorandusz, mert nem akarták nyilvános védésre engedni a József Attiláról írt gyenge disszertációját – ez volt a hír egyik verziója. A másik változat szerint a doktori iskola vezetője és egy másik professzor szándékosan késleltette a döntéseket, hogy a jelölt, akivel korábbi ellentétük is volt, kifusson a határidőből, és ne tudja megszerezni a tudományos fokozatot.

A kijevi belvárost az Isten is utcai akciókra teremtette. A főtér-főutca két domb közé szorult egyenes völgy egy nagy kiöblösödéssel. A városközpont könnyen lezárható. Hétvégeken amúgy is kitiltják innen a forgalmat. Fényképezhető öt-tízezer ember is végtelen sokaságként, de ha úgy hozza a sors, két-háromszázezren is elférnének. Ez a híres kijevi Krescsatik.

Eleonóra Liptáková és Erika Polgáriová, a dobsinai általános iskola két pedagógusa tavasszal levelet írt Dusan Caplovic szlovák oktatásügyi miniszternek. – A tehetetlenség és a düh vezérelt bennünket.

A kérdést, hogy „szabad-e?”, alighanem az a prognosztizált válasz csalja elő, hogy, manapság legalábbis, nem illik. Dunaújvárosról van szó. Sopronban vagy Gyulán a nevetségesség kockázata nélkül természetesen senki nem tenne fel ilyen kérdést. Se idegennek, se érdekeltnek. Szeged vagy Székesfehérvár földrajzi, gazdasági, társadalmi létjogosultságát sem szokták ép ésszel vitatni. Az egykor (1951-ben) Sztálinvárosnak keresztelt mai Dunaújváros és lakossága viszont bő hatvan éve szembesül a kérdésben kódolt ilyen-olyan tagadással.

Nagy rendőri készültség mellett tüntettek pénteken Kijev központjában. Az ukrán fővárosban tartós politikai válságot is okozhatnak a tiltakozóakciók, írja a helyszínről a Népszabadság kiküldött munkatársa. Ám a pesszimisták szerint "úgyis mindent az elnök dönt el".

–Mi ez a sok rendőr?Kik ezek az emberek? – kérdezi a józsefvárosi Négy Tigris kínai piac főbejáratánál az egyik üzlet szír tulajdonosa, Mohamad Gunid, amikor meglátja, hogy erős rendőri kísérettel, kamerák kereszttüzében elegáns nők és öltönyös férfiak tartanak a kapu felé.

A máriapócsi apácák esete a feltámadt asszonnyal, aki szerint a nővérek csapták be és használták ki őt.

Stabil a litván gazdaság, jöhet az euró. Oroszország árnyéka azonban rávetül az uniós elnökségre.

Hosszú szoknyák, kabátok lógnak a gázkamrák előtti vetkőző helyiség falifogasán. Alatta fölhalmozott, kupacba rakott gazdátlan cipők. A kéményből betűk formájában száll a füst Kutas László soproni holokauszt-emlékművén, az ortodox zsinagóga közelében. Kimondatlanul is ezekből a betűkből készülnek azok a sorsrekonstrukciók, melyeket a holokauszt hetvenedik évfordulóján mutatnak majd be a soproni Új utcában – a hajdani Judengassén – két, egymással szemközti középkori zsinagóga között.

„Ha nem sikerül jobb belátásra bírni a település vezetését, akkor a tárnokiak, akaratukon kívül, egy emberkísérlet főszereplőivé válhatnak!” E mondatba sűríti Holló Szilvia a Pest megyei községben heves vitákat szító hulladékfeldolgozó-ügy lényegét, és eltökélten fűzi hozzá: „Nem nyugszunk bele, hogy az önkormányzat felelőtlen módon egy olyan beruházást támogat, ami kapcsán egyre több a megválaszolatlan kérdés!”

Három évre eltiltották a labdarúgástól Bratter Istvánt. A 35 éves babócsai férfit azért büntette a Somogy Megyei Labdarúgó Szövetség, mert szeptember 8-án, a Háromfa–Zákány meccsen lefejelte az őt kiállító bírót. A Háromfa színeiben játszó Bratter azzal magyarázta felindultságát, hogy a bíró lecigányozta őt.

– A negyedik nyár múlt el az idén úgy, hogy egyetlen napra sem láttuk az unokánkat. Nem tudjuk, hol, milyen körülmények között él, csak egy pár mondatos hivatalos levélben olvastuk, hogy jól van, Németországban él és iskolába jár.

Zseblámpatűz – ezt látjuk, mikor egy elképesztő szóló után mindenki újra elfoglalja a helyét a Kongresszusi Központ színpadán. Zseblámpatűz, ízlelgetjük a szót, vajon kifejezi-e a lényeget, mikor Joe Bonamassa játéka után elsötétül az egész terem, és a roadok útját kis pontfények jelzik csak, a meggyőződéses rajongók talán azt is képzelhetik, apró csillagocskákat látnak, olyat veretett a mester.

A hatalmas teknős nyugodtan viselte, hogy fotózzam. Több mint negyvenöt éve tűri a fényképezést: 1967-ben kifogták, kitömték és azóta Hanoi központi tavacskájának szigetén, egy kis templomban, üveg mögül bámul látogatóira. Egy legenda megtestesülése, maga a vietnami Loch Ness-i szörny.

Nagyjából fél órája beszélgetünk Oroszi László feltaláló váli műhelyében, amikor betoppan egy 12 éves forma, barna hajú srác Barcelona-mezben, egy stoplis cipővel a kezében.

Könnyű Brüsszelből okoskodni és ajánlásokat küldeni! Inkább jöjjenek ide az uniós hölgyek és urak, győződjenek meg a valóságról, hallgassák meg panaszainkat és az érveinket! – csattan fel Dudás Mátyás hangja.

A Lánchíd és a Margit-híd között tekerek. Zazt hallgatok, és azt képzelem, hogy jóképű párizsi forgatókönyvíró vagyok. Éppen a Sorbonne-on tartok előadást arról, hogy mikre tanítottam meg Tarantinót, amikor megszólal a Dans ma rue.