– A következő lépés az lett volna, hogy kijelöljék az opponenseket. Az a szokás, hogy ez a kari doktori tanács következő ülésén megtörténik – de nekem erre további háromnegyed évet kellett várnom. Az sem mindennapos, hogy egy mértékadó József-Attila-kutatótól előbírálatot kértek. Erre Péter László professor emeritust kérték föl, aki formailag és tartalmilag megfelelőnek ítélte a dolgozatot. Most már tényleg ki kellett volna tűzni a nyilvános védés időpontját, de akkor meg házi védést kértek. Sikeresen teljesítettem, de újabb három hónap telt el vele. A kari doktori tanács ülésén többször napirendre vették a kérdést, mégsem jelölték ki az opponenseket. Ezért írtam egy tértivevényes levelet Pál Józsefnek, a kari doktori tanács elnökének. Mellékeltem az igazolásokat az addigi eredményeimről, és az általam betartott terminusokról, és közöltem: attól tartok, önhibámon kívül kicsúszom a határidőből. Ezt követően kijelöltek három opponenst. Ez is szokatlan: harmadik opponenst csak akkor szoktak megnevezni, ha az első kettő között komoly véleménykülönbség van.
A rektor színre lép
– A rektor úr hogy került a képbe?
– Pál Józsefnek írtam a levelet, de egy példányt elküldtem belőle saját magamnak, hogy maradjon nyoma, egyet pedig az egyetemi iktatónak.
Pál József, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettese, a bölcsészkari doktori tanács elnöke azt mondja erről: – Az irodalomtörténeti doktori iskola vezetője, Balázs Mihály professzor és Szajbély Mihály professzor kifogásokat írt, és a doktori iskola még 2013 júniusában is visszaadta az anyagot, hogy a jelölt a nyáron dolgozza át. Ha szeptemberre elkészül, és kijelölik az opponenseket, azoknak két hónapot kellett volna biztosítani az értékelésre. További három héttel előre meg kellett volna hirdetni a védés időpontját – ha a jelölt azt a halasztást elfogadja, akkor biztosan kifut az időből, és legalább két évig nem szerezhet fokozatot.
Szabó Gábor rektor is kapott levelet ez ügyben. Pál József is tájékoztatta, hogy a modern magyar irodalom alprogram vezetője, Virág Zoltán tanszékvezető docens terjesztette elő támogatóan Zelena András pályázatát. Elmondta, Péter László professor emeritus szintén támogató írásos véleményt adott be. Ugyanakkor Balázs és Szajbély professzorok, akik nem publikáltak József Attiláról, ellenkező véleményen voltak.
Határidők
– Jeleztem, hogy a doktori tanácsot kötik a jogszabályokban lefektetett határidők – mondja Pál József. – Ezek betartása a kari doktori tanács kötelezettsége és egyben jogi felelőssége is. Ebben az eljárásban a doktori iskola kötelezettsége az, hogy határidőn belül megküldje javaslatát a doktori tanácsnak. A kialakult helyzet a törvényes határidő elmulasztásával fenyegetett, a mulasztás pedig a kari doktori tanácsnak lett volna felróható. E testület ülésén abban állapodtunk meg, hogy megkérdőjelezhetetlen tudású külső József Attila-szakértőket kérünk fel opponensnek – többek között a legtekintélyesebbet, Tverdota Györgyöt.
Balázs Mihály, az irodalomtudományi doktori iskola vezetője szerint egyszerűen gyenge dolgozat volt a Zelenáé. A doktori iskola úgy döntött, hogy ebben a formájában nem bocsátható nyilvános védésre. A kari doktori tanács azonban – vélhetőleg a rektor nyomására – átnyúlt a doktori iskola feje fölött, és kijelölte az opponenseket. Szajbély Mihály szerint korábban nem volt rá példa, hogy egy nyilvánvalóan rossz dolgozatot ilyen vehemensen megpróbáltak volna átsegíteni.
Megkérdeztem Péter Lászlót is. Ő elfogadhatónak, bár nem kiemelkedőnek tartotta Zelena dolgozatát. Szerinte főleg Balázs Mihály akadékoskodott, akinek Péter László gyanúja szerint inkább a szerzővel, mint a dolgozattal volt baja.
Az idézett professzor
Péter László barátságos véleményét Szajbély Mihály annak tulajdonítja, hogy a jelölt jó hosszan idézett az idős professzor könyveiből. Hozzáteszi: nem plagizált, megjelölte a forrást, csak éppen nem tudni, mi értelme volt az egésznek, amikor saját gondolatot nem adott hozzá.
– Pál József szerint önök nem publikáltak a költőről, mégis fölül akarták bírálni a József Attila-szakértőt.
– Nagy gyakorlatunk van abban, hogy eldöntsük: egy dolgozat eleget tesz-e a tudományos munka általános kritériumainak. Ez nem tett eleget. Semmi más szempont nem játszott szerepet a döntésben – mondja Szajbély Mihály. – Azt, hogy megalapozottan döntöttünk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a dolgozat abban a formájában, ahogyan elbíráltuk, a minden kételyen felül álló külső szakértők szerint is alkalmatlan volt.
A rektor szerepe
Szabó Gábor rektor szerint a kari doktori iskolának nincs jogi lehetősége arra, hogy ha egyszer már befogadott egy disszertációt, akkor azt nem jelöli ki nyilvános védésre. Mondhatják, hogy rossz a dolgozat – a jelölt ezt legtöbbször a saját érdekében megfontolja, és visszavonja vagy átírja. De ha nem fogadja meg a figyelmeztetést, nem lehet elvonni a jogát, hogy nyilvános védésen védje meg a dolgozatát, már ha tudja. Ezután az egyetemnek kötelessége, hogy nyilvánosan hozzáférhetővé tegye a disszertációkat és az opponensi véleményeket. Így később is minden visszakereshető és megítélhető. Rektorként ő nem avatkozott bele a folyamatba, csak elmondta, mik a játékszabályok. Úgy van jól, hogy a jelöltnek joga legyen megbukni is.
– Nekem mindössze annyi szerepem volt, hogy javasoltam a kari doktori tanács elnökének: ne tegyük ki a doktori iskolát, az egyetemet annak, hogy a jelölt jogi úton szerezzen érvényt az érdekeinek – mondja a rektor.
Tverdota György és Bókay Antal, a két felkért külső szakértő egyaránt úgy foglalt állást: az akkori formájában a dolgozat nem üti meg a mércét. Ezután Zelena András önként visszavonta a dolgozatát – így már nem kell félnie, hogy kifut az időből. Tverdota György instrukcióinak megfelelően tavaly ősszel a jelölt átírta a szöveget, és újra megmutatta Tverdotának, aki szerint, ha még tovább alakít rajta, akkor sikeresen megvédhető lesz. Maga Tverdota György azonban nem szeretne opponens lenni, mert ő a Zelena disszertációjában megjelenő egész posztmodern gondolkodásmódot nem tartja termékenynek. Szerinte mások – például Kulcsár Szabó Ernő és az ő tanítványai – viszont el tudnák fogadni, úgyhogy Zelena Andrásnak inkább az volna az érdeke, ha őket hívnák meg a bírálóbizottságba.
Szajbély Mihály szerint felettébb különös, hogy az a szempont, miszerint a doktori iskola jogot sért, ha egy alkalmatlannak tartott dolgozatot nem enged nyilvános védésre, éppen Zelena András esetében merült fel először. Ő maga kételkedik benne, hogy jogilag ez így lenne, de ha mégis, akkor a doktori iskola tekintélye érdekében nem a színvonalból kellene engedni, hanem a szabályozáson változtatni.
– Péter László támogató előbírálata mellett a három kijelölt opponens közül az egyik már értékelt, és támogató véleményt fogalmazott meg. Ez így két támogató bírálat. Várom a továbbiakat. Ha megérkeznek, alávetem magam annak, ami bennük szerepel. Semmi mást nem szeretnék, csak azt, hogy én is ugyanolyan elbánásban részesüljek, mint a többi doktorjelölt – összegzi véleményét Zelena András.
Kimaradni a provincializmusból
Balázs Mihály professzor, tiltakozásul a rektor és a rektorhelyettes beavatkozása miatt, szóban lemondott az irodalomtörténeti doktori iskola vezetéséről. Mivel azonban folyamatban van a doktori iskola akkreditációjának megújítása, és az eljárásban őt jelölték meg vezetőnek, lemondását nem adta be írásban a Magyar Akkreditációs Bizottságnak, mert az megzavarta volna a folyamatot. Ettől függetlenül fontolgatja távozását. Azt mondja erről:
– Túl sokszor maradtam már kisebbségben a véleményemmel. Jobb nekem távol lenni ettől a provincializmustól.
A költő szobra a rektori hivatal előtt. Ingoványos talajon
