Alig egy hónappal a tizennyolcadik születésnapja után kapta meg segédlevelét Hahn Rózsa. Hároméves tanoncidőszak ért ezzel véget az ifjú hölgy számára, aki ekkortól, 1941 márciusától szabadon helyezkedhetett el bármely mester üzletében. Immár munkavállalóként készülhetett arra, hogy maga is teljes jogú női divatkalap-készítő legyen.

Kettőszáz pengőről indult, de lélegzetelállítóan izgalmas licit után egészen ötszázhetven pengőig kúszott annak a perzsabundának az ára, amelyért a központi zálogház Lónyay utcai palotájában vívtak öldöklő harcot a pesti hölgyek csaknem háromnegyed évszázaddal ezelőtt.

Kakaja szamaja izvesztnaja vengerszkaja "palinka"? - lépett oda a szovjet turista a balatonfüredi Móló étterem bárpultjához. 1963-at írtak. A pultos felnézett, kezében megállt a törlőruha. A turista várt egy kicsit, majd zavarodottan kotorászni kezdett a strandtáskájában. Végre rábukkant a Kartográfiai Vállalat és az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Étterem Vállalat friss kiadású Balaton-térképére.

Igazoló jegy - ez van a háromrét hajtott papírra írva, s rögtön alatta, jó Monarchia-beli szokás szerint ugyanez németül is: Legitimations-Karte. Farkas János nevére állították ki a papirost, foglalkozása szerint rendőrségi tisztviselő, polizei beamter részére. A hivatalos címer mellett Szent István királyt ábrázoló okmánybélyeg: 1914-es kiadás, két korona értékben.

Habár az ilyen viták néhány emberöltőnyi időre most elnapolódtak, volt néhány évtized, amikor rendre előkerült a kérdés: hol épüljön fel az új Nemzeti Színház? A nyolcvanas évek végén a hivatalos politika kitartóan a Városliget szélén kijelölt helyszínt erőltette, de sokan úgy vélték: vissza kell térni a gyökerekhez.

Lefogadom, ha megnedvesíteném az enyvet Jencs Vilmos patikus kicsi, barna borítékján, még most is ragadna. Pedig a koperta megvan legalább kilencvenéves. De mégis: Jencs patikus így, több emberöltőnyi távolságból is igen alapos embernek látszik.

Tökéletesen megcímzett, sőt a postán ingyen feladható levelezőlapot bocsátott ügyfelei rendelkezésére Aulitzky Ottó vegyszer és mezőgazdasági cikk kereskedő. Aki elküldte a Baross utca 125. alá a narancssárga nyomtatványt, annak mindössze két rubrikát kellett kitöltenie.

Négy nyelven hirdette "cipőipari jelességeit" 1940 táján a Váci utca 19. alatti Fábián cipőszalon. A modern vonalú kirakat lendületes betűit idéző reklámkártyán ma is olvasható: kézműipari különlegességeket kínált a cég, amely számos elismerő oklevelet is kiérdemelt ezekben az években.

A magyarok I. világháborúja Óbudán kezdődött, és ott is fejeződött be. A Császári és Királyi Haditengerészet dunai részlege kezdte meg a harcot 1914. július 29-én, s ugyanők tartottak ki legtovább: Óbuda északi peremén, a Laktanya utcában vonták le utolsóként a hadilobogót 1918. november 6-án.

Én tulajdonképpen akkor hittem el, hogy visszavonhatatlan arendszerváltás, amikor a sarki OTP-ben megjelent a nyomkodóssorszám-automata.

A takarékbélyeg-vásárlás a hetvenes években olyasmi volt, mint a papírgyűjtés. Kötelezően önkéntes feladat. Alapfelállásban persze a mi őszinte lelkesedésünkre alapozódott minden: hogy a zsebpénzünkből megspórolt pénzt, hetente három-öt forintot - amelyet persze Donald rágóra vagy Leó jégkrémre is költhettünk volna - váltsuk színes bélyegekre, ragasszuk be a gyűjtőívbe, hogy aztán tanév végén ropogós százasok üssék a markunkat, s vehessünk rajtuk labdát, könyvet, biciklit...

Három oldalon át, sűrűn szedve sorjáztak mindazok a földi jók,amelyeket a "tek. fűszerkereskedő cégeknek" kínált a ColonusKereskedelmi Részvénytársaság. A nyomtatványt négyrét hajtva, levélformátumban adták föl az V. kerületi Aulich utca 5. alatt.

Az ember nem is gondolná, hogy az óbudai Kunigunda utcában, ott, aholkitartóan nem épül a Magyar Televízió új székháza, tulajdonképpen anemes hagyományőrzés egyik legszebb példáját látja. Macskaugrásnyirainnen, az esztergomi vasút túloldalán, az Arany-hegyen ugyanis csaknemnegyven évvel ezelőtt nem épült föl az új, hipermodern "rádió- éstelevízióváros".

Pirossal díszített, feketével nyomott Tagsági jegyet bocsátott ki a hozzá csatlakozók számára a Képzőművészek és Iparművészek Szakszervezeteinek Szövetsége. A színválasztás nem lehetett véletlen: a szervezet 1919. január elsején kezdte meg működését Budapesten. Ekkortól számították - mégpedig 519-es sorszámmal - Pokornyné L. Irma festőművésznő tagságát is. Az asszony a szövetségen belül a Képzőművészek Festőművész Alosztályához csatlakozott.

Most álljunk meg egy szusszanásnyira a Bazilikánál. Szinte karnyújtásratőlünk az Andrássy út forgalma dübörög, alatta bújik át a másikfőútvonal, a Bajcsy-Zsilinszky út. Köztük hatalmas, tágas tér parkkalés robusztus, modern irodaházakkal.

Két levelet adott postára 1981. október 29-én B. R. (a Finomkerámiaipari Művek dolgozója) és neje, dr. H. B. (a Bp. XIII. ker. Tanács dolgozója).

Az Új Épületről – amelyet száz évvel ezelőtt, barátian Najgebájnak isnevezett a pesti megszokás – az igazán fontos dolgokat mindenki jóltudja. Megtanultuk, hogy ’48 után itt raboskodtak nagyjaink, ismerjük ahelyet, ahol kivégezték Batthyányt, a Szabadság tér közepén megállvapedig ma is elcsodálkozhatunk rajta, hogy ez a hatalmas terület,mindaz, ami a Nádor, Báthory, Alpári és Széchenyi utcák közé esik,ennek az óriási épületnek adott helyt valaha.

Ami engem illet, mélyen elítélem, ha valaki összefirkálja a könyveket. Így aztán először fizikai fájdalmat éreztem, amikor megláttam, hogy a gyakorlatilag hozzáférhetetlen, 1966-os kiadású Czagány István-féle A budavári palota birtokomba került példányát egy elődöm irtóztató hévvel, az első oldaltól az utolsóig aláhúzásaival, sőt kommentárjaival tűzdelte teli. Később annyira megszoktam a látványt, hogy már tudtam a firkálás értelmére is figyelni.

C E G G Fisz G A G. Precíz nyolcadokban olvasható ez a dallam egy józsefvárosi ház homlokzatán.