Ami engem illet, mélyen elítélem, ha valaki összefirkálja a könyveket. Így aztán először fizikai fájdalmat éreztem, amikor megláttam, hogy a gyakorlatilag hozzáférhetetlen, 1966-os kiadású Czagány István-féle A budavári palota birtokomba került példányát egy elődöm irtóztató hévvel, az első oldaltól az utolsóig aláhúzásaival, sőt kommentárjaival tűzdelte teli. Később annyira megszoktam a látványt, hogy már tudtam a firkálás értelmére is figyelni.
Egy kérlelhetetlen kritikus
Egyébként is, be kell látnom, hogy a firkálás szó nem pontosan fedi, mit művelt az előd. Hiszen ő precíz rendben preparálta végig a könyvet: indulatai fokozódását az egyenesre váltó hullámos vonalak, a háromszög alakú jelölések, a kérdőjelek, végül a szöveges megjegyzések mutatják.
"Az újjáépítés terheit az elszegényedett magyar városok és vármegyék lakossága viselte" - írta a barokk királyi palotáról Czagány, mire a könyvtulajdonos dühödten felelt: "És ma, 1966. III. 7-én nem?" Ahol a szerző a Vár déli fertályának jövendő kulturális funkcióját öszszegezte, s azt írta, a Szent György tér épületeinek "a jövőben a volt királyi palotával együtt közös rendeltetésük lesz", emberünk így fakadt ki: "már szűk a hely?".
Képes volt ő persze ellágyulni is. A könyvben közölt Hauszmann-féle részletrajzok némelyikét elismerően méltatta: "Gyönyörű!" Rajongása azonban nem volt önmagáért való. Korának legfrissebb, mellbevágó élménye foglalkoztatta leginkább: a palota új kupolája, amely szokatlanul magasan és puritán formában feszített a város fölött. Czagány szerint korábban "abban is Hauszmann éleslátása jutott kifejezésre, hogy a kupola magassága csak a szomszédos tetőidomokhoz irányult és nem a teljes homlokzat dimenzióival kelt meddő versenyfutásra". Emberünk azonnal felhorgadt: "De ma igen!"
Ezek után aligha lepődhetünk meg azon, hogy az újjáépítés ötvenes évekbeli tervvázlatait elődöm csak így kommentálta: "FUSEROK!". Ahhoz a passzushoz azonban, ahol Czagány a Savoyai-szoborról, és Ferenc József állítólagos gesztusáról írt, a következőt fűzte: "Sztalin tanulhatott volna tőle!".
Mondanom se kell, hogy bár Czagány István is meglehetős kritikával illette a Vár helyreállítására addig megtett lépéseket, megjegyzései szolidnak bizonyultak olvasójáéihoz képest. Végkövetkeztetéséhez, miszerint "Reméljük, hogy a palota tervezői kárpótlást fognak nyújtani azokért a súlyos veszteségekért, amelyet a háború okozott nagy múltú épületünknek", a könyv tulajdonosa csak ennyit fűzött: "Nem a háború - a BUTASÁG!".
S hogy ki volt a budai Vár helyreállításának ez a kérlelhetetlen kritikusa? Nos, a könyvbe ragasztott ex libris szerint Zuzan A. Béla. Az 1966-os telefonkönyv szerint "festő", Paulay Ede utcai lakcímmel. Semmi egyebet nem tudunk róla.
