Ezzel már lehet!
Attól a perctől kezdve, hogy kedves pénzügyeim intézése közben már nem kellett apró sípcsontrúgásokkal konszolidált távolságba lökdösnöm a mögöttem sorban álló ügyfelet, azonnal elkezdtem elfelejteni azokat az időket, amikor az ember a devizaszámláján lévő pénzéhez is csak úgy tudott egy menetben hozzájutni, ha elég jól szimulálta a feldúltság miatt bekövetkező szívrohamot.
Mindez csak arról jutott eszembe, hogy végigolvastam a Halló, itt az OTP a BNV-ről című reklámkiadványt, amelyet 1966-ban adott közre az Országos Takarékpénztár. A lakossági bank, amely 1950-ben még húsznál is kevesebb fiókot üzemeltett a fővárosban, ekkorra meglehetősen kiterjedt szervezetet épített ki. Részlegeit egy teljes oldalon át sorolta a telefonkönyv: vezérigazgató, helyettes, pártszervezet, szakszervezet, főosztályok, no meg a kerületi fiókok és kirendeltségek. Ekkor már az OTP-é volt a Nádor utca 16. alatti volt Magyar Agrár- és Járadékbank, a Nádor utca 6. alatti egykori Cseh-Magyar Iparbank épülete, valamint a Nádor utca 15.
Nem csoda, hogy tizenöt év alatt a bank profilja is jelentősen túllépett a puszta takarékoskodásra való ösztönzésen. A reklámfüzet képzeletbeli körsétára invitálta az ügyfeleket. Bemutatta a bank büszkeségét, a Thököly út 102. alatti modern fiókot: "A betétszolgálaton kívül különösen sokan veszik igénybe valutaszolgáltató részlegét" - írta. Elkalauzolta az olvasókat a Tanács körút 1. szám alá is, mert "itt nyerték 1965-ben a legtöbb autót gépkocsi-nyereménybetétkönyvvel, pontosan 44-et". Alatta fotó mutatta félszáz boldog, újdonsült autótulajdonos díszfelvonulását.
Közöltek aztán fotót a lottósorsolásról, akárcsak arról, hogyan veszi át a nyertes házaspár a totónyereményét. ("Takarékbetétben csak az évi kamata több mint 23 000 forint. Ezzel az összeggel már lehet kezdeni valamit!") S persze ott volt végül a lényeg, a lakásvásárlási hitel. Mutattak fotót a Pasaréti út 145. alatt OTP-kölcsönnel felépített, kilenclakásos társasházról, sőt az olvasó be is kukkanthatott egy vadonatúj lakásba: másfél szoba, hall, összkomfort, Varia-bútor, televízió - mit kívánhat még az ember? És akkor még nem említettük a Horváth utca 1-3-5. alatti toronyházat, benne 174 OTP-öröklakással, meg az Árpád fejedelem úti házsort. "Kívülről nincs nagy különbség, de mégis más. Szövetkezeti lakások formájában jutottak hozzá a tulajdonosok."
De közöltek képet egy két és fél szobás családi házról is - a III. kerület, Ságvári Endre utcában -, akárcsak azokról a korszerű háztartási gépekről, amelyek a szép otthonokban megkönnyíthetik a mindennapokat. Frizsider, elektromos tűzhely, padlókefélő és porszívó, centrifuga és sütőtál - "mindez OTP- hitellevélre kapható".
Mondhatjuk tehát, hogy az OTP mindent megtett a negyven év előtti budapestiek megnyerése érdekében. Erőfeszítésének értékéből mit sem von le az a tény, hogy akkoriban esélyük sem volt más bankhoz fordulni az embereknek.
