Tévéközpont a mocsárosban
Pedig 1967 szeptemberi számában lelkesen adta hírül a Budapest folyóirat, hogy "rádió- és televízióvárost építenek a III. kerületi Arany-hegyen és környékén". Mint írták, az Építésügyi Minisztérium, a Fővárosi Tanács és a Magyar Televízió együttes tervpályázatán tizenegy induló kapott díjat. A televíziónak 20, a rádiónak 10 hektáros területet szántak az Aquincummal szemközti mocsárosban: ennek 15 százalékát kívánták beépíteni. A fennmaradó részen többek között két, egyenként négyszáz autó fogadására alkalmas parkoló kialakítását is tervbe vették.
Az új médiaváros leghangsúlyosabb épületének a központi irodaházat szánták. Itt akarták elhelyezni a rádió és a tévé "irányítószerveit", a műsorosztályt, a tanácstermeket, a könyvtárakat, archívumokat, a filmvetítőket és a "lehallgató helyiségeket". A tévé stúdióközpontja a tetőre került volna, közel a helyszíni közvetítések lebonyolítását segítő mikrohullámú berendezésekhez. A parkot úgy alakították volna ki, hogy a tévé külső filmfelvételeket is tudjon ott készíteni.
Volna - mondjuk, hiszen mindebből nem lett semmi. Mi több, a pályázat kiíróinak elszántságát is megkérdőjelezi némiképp az a tény, hogy az arany-hegyi tévébázist egyetlen helyen sem említi Lévai Béla, aki 1980-ban elképesztően részletes krónikát állított össze a rádió és a televízió történetéről. Könyvéből kiderül például, hogy a tévé 1967 januárjában köszöntötte egymilliomodik előfizetőjét Raffai Jánosné, az Ikladi Ipari Műszergyár dolgozója személyében, májusban pedig 2,5 millió háztartásban hallgattak rádiót. Az év jeles eseményei között volt az új gazdasági rendszerre felkészítő Reform című tévésorozat, a Tüskevár vetítése, a Riporter kerestetik döntőjében először alkalmazott villanyszavazás, akárcsak az, hogy ekkor csendült fel első ízben polbeat a rádióban. Márciusban elkészült a Szabadság téri II-es stúdió, májusban, a felvonuláson debütált a - tizenhét kilós - kézikamera, júliusban a rádió Pollack téri irodaházának tetejére, valamint a Mátyás-templom tornyára urh-adóvevőt szereltek, hogy a riporterek a város bármely pontjáról élőben is adhassanak.
Az Arany-hegyről azonban egy szó sem esik. Aminek fényében már nem is csodálkozunk azon, hogy az Óbuda múltját és jövőjét ismertető, 1970-es kiadványban is csak más terveket ecseteltek lelkesen a szerkesztők. A 15-20 emeletes, a városrész iparának öszszevont irányítását szolgáló irodaházat a Flórián téren, vagy épp az aluljárókat, ahonnan mozgólépcső vinné föl az embereket a felszínre. Igaz, ezek sem maradtak többek álomnál.
