Utcanévben a történelem
Ez olvasható legalábbis egy hatalmas, fekete márványtáblán, amely a Laktanya utca 33. falán idézi a régi időket. A Laktanya utca 33. ma már nem több, mint egy öt épületből álló, puritán lakótömb, közvetlenül a Belügyminisztérium Katasztrófavédelmi Oktatási Központja mellett. Háta mögött a rakpart, a HÉV, mögöttük a Duna meg a Hajógyári sziget. De elég csak összeolvasni az itt futó utcák nevét, hogy megtudjuk, milyen célt szolgált eredetileg a terület. A Laktanya utca 1879-ben kapta új nevét: korábban - híven tükrözve előző funkcióját - Kaszárnya utcának hívták. És itt van a Folyamőr utca is, amely 1938 óta könnyíti meg a kíváncsiak dolgát.
A dunai haditengerészeti egység története persze jóval korábban, az 1848-as szabadságharc idején kezdődött. A forradalom kitörése után pár hónappal, június 2-án döntött úgy a felelős magyar minisztérium, hogy négy dunai gőzöst vásárol, illetve építtet hadi célokra. Júliusban el is készül közülük az első, de a páncélozott hadigőzösök átadását már meghiúsította a bukás.
A történet következő fejezete a kiegyezés után zajlott. Ekkor budapesti tengerészkülönítménynek, majd Duna-flottillának nevezték a Császári és Királyi Haditengerészet dunai részlegét, amely 1870-es felállítása után két évvel kapta meg első két monitorát, a Leithát és a Marost. A monitorokból és őrnaszádokból felálló hajóhad legénységét az egész monarchiából toborozták, de a szokásjog szerint a hajósok fele magyar nemzetiségű volt, köztük számos parancsnok is.
Nos, mindez addig a bizonyos novemberi zászlólevonásig tartott. A vesztes háború és a monarchia felbomlása után a flottát szétosztották az utódállamok között, majd 1920-ban Wulff Olaf parancsnok javaslatára - ne szépítsük: a trianoni diktátum kijátszása érdekében - belügyminiszteri irányítású folyamőrséggé szervezték át a haditengerészetet.
Az óbudai laktanya 1953-ig szolgálta a dunai folyamőröket. A negyvenes évek végének ínséges idejében még hajót is építettek az udvarán: a FAM osztályú aknászmotorcsónak prototípusának két példányát rakták össze a Laktanya utcában, mégpedig fatesttel, hogy a mágneses aknáktól megvédjék. A további darabokat aztán már a balatonfüredi hajógyárban készítették.
Ma már a két utcanéven kívül semmi sem emlékeztet Óbudán az egykori tengerészekre. De csodák csodájára mégis maradt egy kézzelfogható emlék a legkorábbi időkből: a Leitha monitor, igaz, ma már Lajta néven a neszmélyi hajóskanzenben horgonyoz. Habár hosszú ideig a kavicskotró vállalat használta szállítójárműként, végül békés nyugdíjaskor adatott neki.
