Forradalmi idők a Fészekben
A festőművésznő a Tagsági jegyet minden bizonnyal a szövetség székhelyén, a VII. kerületi Kertész utca 36. alatt váltotta ki. A hátlapon a tagsági díj esedékességét pecsétek jelzik, de tény, hogy csak a negyedik hónaptól, áprilistól olvasható mellettük, hogy "fizetve". Mi több, a Tagsági jegyen egy halvány, ceruzás följegyzés is olvasható, amelyből csak egyetlen szó olvasható biztosan: "elengedés".
Ennek ellenére a magam részéről biztosra veszem, hogy Pokornyné L. Irma - még ha fizetni nem szándékozott is - ellátogatott a szakszervezet székházába. Hiszen az nem más volt, mint a nevezetes Fészek klub: az a közösség, amelynek számos festő és szobrász tagja volt ugyan, de ekkoriban az alapszabály a hölgyek felvételét még határozottan tiltotta. (A hölgyvendégek is csak akkor tehették tiszteletüket a klubban, ha az őket meghívó férfi a feleségét is magával vitte.)
Persze forradalmi idők voltak, érthető, hogy sok minden megváltozott. Az 1901-ben a tagok adakozásából klubbá alakított egykori leányárvaház ezekben a hónapokban más formában is a művészet terepévé vált. A Tanácsköztársaság létrejötte után négy frontszínház és egy állandó társulat, a Martinovics Színház is a falai között alakult meg: az utóbbit Dénes Jenő színész alapította az Üllői úti Martinovics - korábban Mária Terézia - laktanyában, ahol a lovardát építették át színházteremmé. De a Fészekben működött a színházak és filmek kormánybiztossága is, és itt jegyezték be a művészeti szakszervezetek jó részét - a képző- és iparművészek mellett az ifjú alkotók is itt gyülekeztek.
Mindez persze nem tartott sokáig. Pokornyné Tagsági jegyén mindössze júliusig láthatók a tagsági díj fizetését igazoló pecsétek: a forradalom elmúltával a szakszervezeti szövetség is elenyészett. A klubban visszaállt a régi rend, nem voltak többé ügyek, amelyeket intézni a hölgyek az épület falai közé léphettek volna. A szakszervezet tulajdonképpen feledésbe merült.
Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy a jeles festő, Herman Lipót, aki Pokornyné igazolványát szakszervezeti elnökként a kézjegyével látta el, a Fészek alapításának 60. évfordulójára megjelent kötetben ezekről az időkről egy szót sem ejt. Az 1919-es esztendőről mindössze egyetlen emlékét eleveníti föl. Ady Endre januári temetéséről jegyzi meg a következőket: "Már hozták a koporsót, amikor Szép Ernő a tömegben felfedezte a feszes tartásban álló, monoklival körülkémlelő, gyászruhás Molnár Ferencet. Szép Ernő megbökött és odasúgta: - Nézd a Molnár Ferit. Olyan gőgösen áll ott, mintha őt temetnék!"
