Könyvekkel megpakolt csacsifogat és könyvsimogató várja a látogatókat péntektől vasárnapig a Fővárosi Állat- és Növénykertben, ahol az Állati (jó) könyvtár elnevezésű rendezvénnyel ünneplik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fennállásának 110. és az állatkerti mozgó könyvtár elindításának 100. évfordulóját.

Nyolcvanöt évesen már ritkán tanulunk új trükköket. Inkább az asztalfőre ültetnek és lesik minden szavunkat, elképesztő történeteinket. Nyolcvanöt évesen már lehet, hogy fontosabb az, ami volt, és nem annyira az, ami lesz.

Amikor negyedszázaddal ezelőtt Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója átvette az ünnepi könyvhét szervezését, egy eléggé megfáradt rendezvényt örökölt.

Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott Szomory Dezsőről, Verebes Istvánról, Conchita Wurstról, a társadalomellenes művészetről, a színház és a hatalom örök konfliktusáról, a Szabadság téri emlékmű üzenetéről, a magyar–zsidó együttélésről és a Nemzeti Könyvtár-sorozatról is beszélt lapunknak.

Megnyitották az Eltiporva című drámai erejű kiállítást az Országos Széchényi Könyvtárban.

„..............................” – és ennél sokkal több helyet kihagyhattam volna, illusztrálandó, hogy Mérő Lászlóval folytatott beszélgetésünket egyik sokat idézett gondolatával (A tartalmas hallgatás a világ legkifejezőbb nyelve) kezdtük. Majd folytattuk egy másikkal (Az ember akaratlanul is mindent túlbonyolít, mert állandóan gondolkodik), s végül odajutottunk, hogy sok út vezet a nirvánába, miközben az elvek csapodár természetét sem hagyhattuk ki.

Ha van könyv, melynek a borítója úgyszólván köszönő viszonyban sincs a könyvtestbe foglalt tartalommal, akkor ez az. Fiatal nő száját mázolják vörösre egy szobafestő pemzlijével. Aztán ha olvasni kezdjük, mindjárt a bevezetőben elég súlyos fordítói meg korrektori hiba akad: „soha éle tében nem is lett volna rá szüksége arra”. (Így!) Pedig volt olvasószerkesztője a műnek, a kolofonban megtalálható.

Ez az új magyar sci-fi, az Űrérzékeny lelkek egyben társadalomrajz is, egy kicsit szerelmes, kicsit ironikus korleírás, kulcsregény.

Dedikált klasszikusok és műsorfüzet a Kárpáti és Fia Antikvárium aukcióján.

Maga Carl Friedrich Gauss fogadta a Goethe Intézet délelőtti sajtótájékoztatójára érkező újságírókat, és bemelegítésként tojásfőzési időt és a király őrségének elosztását számoltatott velük.

Ha valamire, akkor erre a könyvre van szükségünk abban a helyzetben, amelyben vagyunk – így gondolhatta ezt Felcsuti Péter. Az egyik legtekintélyesebb és legsikeresebb magyar bankár, aki meglehetős intenzitással vesz részt a magyar közéletben, nyilván nem a konyhapénz kiegészítése végett fordította le és előszavazta ezt a könyvet.

Felnőtteknek szóló, szép, felemelő és érzelmes, ám korántsem érzelgős mese a lengyel írónő, Joanna Bator regénye.

Heidegger szerint a nagy folyamatok, a meghatározó történelmi pillanatok elbeszélése-elemzése során a végéig kell elmenni időben-térben az eseményeknek, és onnan visszafordulni, újralátni-újraírni a történőt és a beleszőtt ego működését.

A sebesség és a hegyek vonzzák a kortárs osztrák irodalom fenegyerekét, Thomas Glavinicet.

Ha manapság azonos kontextusban jelenik meg India és a szexualitás, főként felfoghatatlan bűntettek vannak a fókuszban. Mind több szörnyűségről érkezett hír az utóbbi időben az ázsiai országból.

Ahogy kedvtelve lapozgatjuk Vincze Ferenc második prózakötetét, hirtelen kis híján megcsappan a kedv. Még mielőtt belefeledkeznénk a könyvbe, ezen akad fenn a szemünk: „A szöveg jelöletlen idézeteket tartalmaz a következő szerzőktől: Bodor Ádám, Esterházy Péter, Kosztolányi Dezső, Sütő András, Szilágyi István és Tamási Áron.”

Parti Nagy Lajos már régóta nem lepte meg olvasóit. Következetesen abban a „posztmodern” „nyelvhúsban” utazik, azon az extrém nyelvi játékok túlburjánzásával, olykor szándékos túlhajtásával jellemezhető hangon szólal meg, amely elsősorban és mindenekelőtt önmagára hívja fel a figyelmet, és csak azután kérhető számon rajta bármi más.