– A Keresztény Színházi Fesztiválon az európai „buzilobbi” elleni fellépésre biztató szavait hogyan kell pontosan érteni? Miben véli tetten érni ennek a nyomásgyakorló csoportokba szervezett közösségnek a tevékenységét?
– Az azonos neműek szerelme az emberiség kis részére jellemző entitás. Semmi kifogásom ez ellen, viszont az agresszív terjeszkedés ellen van. Én úgy nőttem fel, hogy az azonos neműek szerelme nem közéleti, hanem magánéleti kérdés, azt láttam ifjúságom idején, hogy az ilyen emberek szemérmesek, és inkább visszahúzódók. Volt köztük természetesen kimutatkozni vágyó személyiség is, mert ez jellemző erre a magatartásra, hogy szeretné magát megmutatni, hogy látva lássák, ez amolyan feltűnési vágy ezekben az emberekben, de ez akkoriban a töredékét jelentette ennek a társaságnak. A problémám az a túlságos agresszivitás, amellyel ma ezeket az eszméket terjesztik. Féltem a gyermekeimet, az unokáimat, a magyarságot és Európát. Láttam két éve egy előadást Olaszországban, amelyben Júlia szerepét is egy fiú játszotta, Rómeó fiúval ketten együtt, bakancsban mentek a nászi ágyba. Mercutio viszont egy kövér leány volt, az egész előadást ez a szemlélet hatotta át. Másnap megnéztem, van-e ebben az előadásban közpénz. Volt. Nekem az a tételem, hogy azonos neműek szerelmét propagáló alkotásokat nem kell közpénzből támogatni, nem közösségi érdek e jelenség reklámozása, mert a társadalmat elgyengíti. A közösségi érdek mindenekfelett áll az én gondolkozásomban. A Római Birodalom megszűnésének egyik oka az volt, hogy dekadens lett és elvesztette a biológiai erejét. A fürdőkben dőzsöltek a római arisztokraták és polgárok, nyilván az akkori Conchita Wurstot hallgatták. Most szintén van világméretekben egy ilyen fellángolás, ez ellen fel kell lépni az egészség, a társadalom, az emberi faj megmaradása érdekében.
– Tehát kívánatos volna, ha előzetesen központilag megszűrnék az államilag finanszírozott színházak repertoárját, hogy ne mutassanak be társadalomellenes előadásokat?
|
Kerényi érkezik a Fidesz áprilisi választási győzelmét ünnepelni
Kurucz Árpád / Népszabadság |
– Szerintem utólag kell kontrollálni az eseményeket, és ha valamelyik műhely erősen elmegy a nemkívánatos irányba, akkor a közpénzt kicsit csökkenteni kell. Azok, akik felhatalmazást kapnak az ország vezetésére, felelősséget is vállaltak. Jelezniük kell ilyen esetekben, ha gondjaik vannak. És azt gondolom, hogy a művészek ezt be is fogják tartani.
– Ez nem csorbítaná a művészet autonómiáját?
– A művész és a hatalom konfliktusa folyamatos egyeztetés, örök és gyönyörűséges társasjáték. Moliere élete jó példa erre. A művészek tanulékonyak, ügyesek, jártasak a mimikriben, a metaforikus beszédben, de bizonyos dolgokat tudomásul vesznek több ezer év óta. A művészet a népek tanítója, nem mindegy, hogy gyermekeink mire szocializálódnak, a devianciára vagy az újra teremtés kötelezettségére. A művészet morális megújító szerepe, a fennálló viszonyok kritikája nemes dolog, de biológiai reprodukcióra szükség van, kell, aki kitermelje a nyugdíjakat és így tovább. Ezt nem lehet veszélyeztetni.
– Volt szerepe a Szabadság téri emlékmű előkészítésében?
|
"1944. március 19-ig a zsidóság számára három biztonságos hely volt Európában: Svájc, Svédország és Magyarország. Erről szól ez az emlékmű, minden más esztétikai kérdés"
Kurucz Árpád / Népszabadság |
– Igen. Magyarország a megszállások történetében profi. Minket megszálltak a törökök, az osztrákok, a németek és az oroszok. A megszállások nyomot hagytak történelmi emlékezetünkön, de a német megszállás, amely katasztrofális következményekkel járt, nincs jelen eléggé az emberek tudatában. Miután a megszállók a németellenes politikai elitet félreállították, és Horthy kormányzó hibás módon nem mondott le, bekövetkezett a katasztrófa. De ha a németek nem szállják meg Magyarországot, nincs deportálás. Kérem, olvassák el Szegedy-Maszák Marianne Csókolom a kezét című szerelmi regényét, mely tanúvallomás. E könyv arról szól, hogy 1944. március 19-ig a zsidóság számára három biztonságos hely volt Európában: Svájc, Svédország és Magyarország. (Szegedy-Maszák Marianne azóta reagált erre és közölte, hogy soha nem sugallt ilyesmit.) Erről szól ez az emlékmű, minden más esztétikai kérdés. Az országot megtestesítő figura gyenge és esendő, nem tanúsít ellenállást, ami tény, érdemi ellenállás nem volt. A sas nem általában jelképezi a németeket, arra a németségre utal, amely kiformálta magából a Harmadik Birodalmat. Minden közösséget lehet manipulálni, a politika nagy úr.
– A magyar állam, a magyar közigazgatás és erőszakszervezetek felelőssége szokott ellenérvként felmerülni.
– Ez igaz, ezért a magyarság több ízben bocsánatot kért, elhatárolódott azoktól, akik kollaboráltak. Sajnos a kollaborációban minden nemzet jeleskedett, nálunk is minden megszállásnál voltak együttműködő rétegek. De voltak zsidómentő rétegek is. Elsősorban a ma leköpködött keresztény középosztály soraiból. Fent Tormay Cécile megértvén a közeledő vészkorszak veszedelmes voltát, saját költségén olasz egyetemekre menekítette a tehetséges zsidó fiatalokat. Fent Horthy kormányzó az Operaház díszelőadásán lepofozta a kakasülőről a szélsőjobboldali bekiabálót. Fent, Klessheimben, az 1944. március 17-én kezdődő Hitler–Horthy-találkozó során ordibálás és ajtócsapkodás történt, mert a kormányzó nem volt hajlandó teljesíteni a Führer követeléseit. A válasz a Margarethe hadművelet volt 1944. március 19-én, mire Horthy vonata hazaért, a megszálló német hadsereg átvette a hazában a hatalmat. A klessheimi találkozó 12 fehér ingének meséjét most mellőzöm. Lent Irmus néném Beba nénit, Sz. J. rokonát abban a gyóntatószékben bújtatta, mely jelenleg dolgozószobám ékessége. Lent tiszteletbeli Elza néném felsőőrsi barackosában a S. anyukát és a két fiút, Györgyöt és Pált mentette. Elza néni még él, 105 éves, a legutóbbi választáson szavazott. A magyarság egészének folyamatos fasisztázása méltatlan és igazságtalan. Másfelől is ott állnak a megdönthetetlen tények. Hány tanult kollégánk édesapja tevékenykedett és játszott főszerepet az Andrássy út 60-ban a kommunizmus idején! A kollaborálókkal a nemzet soha nem azonosulhat. Mégis, a legelső mondat az érvényes állítás. Az, hogy ha nincs német megszállás 1944. március 19-én, nincs deportálás. 1944 márciusáig a zsidó származású tömegek élete nem volt veszélyben Magyarországon. Ez független attól, hogy hány zsidótörvényt hoztak, azokat nem is tartották be, a magyarországi zsidóság pedig ide gyűjtötte a rokonait, mert itt legalább élve maradni lehetséges volt. A megszállt ország áldozat akkor is, ha a nép egy része bűnös, a megszállás halottjai pedig szentek, zsidó és nem zsidó magyarok mind. Én abban reménykedem, hogy ez az emlékmű ki fogja vívni azok tiszteletét is, akik most bírálják. Ez egy drámai jelenet, néhány szavas felirattal, több nyelven, héberül is.
– Miért nem volt pályázat?
– A Hősök tere építése idején pályáztatással kezdtek vacakolni, gyűltek az akták. Wekerle miniszterelnök megelégelte ezt, Zala Györgyre és barátjára, Schikedanz Albertre bízta a feladatot. Nem volt vita, volt viszont cselekvés, és lett Hősök tere. Az értelmiség feladata szerintem az, hogy különféle fórumokon kifejtse a véleményét, de végül mindig az országépítőknek van igazuk, akik döntenek, elindulnak egy irányba és létrehoznak valamit.
– Pontosan mit kifogásol a Színművészeti Egyetemen zajló képzéssel kapcsolatban?
|
"Engem meglepett, hogy Magyarországon a festők nem felejtettek el festeni"
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Módszertani kifogásaim vannak. Nincs klasszikus értelemben vett zenész-színészképzés, melyben az énekhang és a tánctudás dominál. A művészi beszéd oktatásából hiányzik néhai Gáti József tanár úr étosza, mely az ékes beszéd készségével ajándékozta meg a növendékeket. A mozgásoktatás szubkultúrába merevedett. A személyiségfejlesztés erőtlen. De ez nem kormányálláspont, csak magánvélemény. Sok mindennel foglalkozom miniszterelnöki megbízottként, de a színházzal nem. Nem akarok bosszút állni. Nagy élmény volt, mikor e színi világból évtizedes jó barátaim kiebrudaltak. Mert másként gondolkodom. Munkám során naponta tapasztalom, hogy a „mi jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket”-tétel sajnos igaz. Azt tapasztalom, hogy a balliberális rész begörcsölt. A jelenlegi korszakban a nemzetek fölötti liberalizmus megpróbálja megvalósítani világméretekben a saját diktatúráját, ami ellen fel kell venni a küzdelmet. Jeles szerzők állítják, hogy ez majdnem olyan diktatúra, mint a náci és a kommunista volt. Minden doktrinér diktatúra ellen fel kell venni a harcot. Értelmiségi önvizsgálat kell és konferenciák, gesztusok mindkét oldalról. De nem úgy, hogy a liberális oldal felhatalmazás nélkül és kérlelhetetlenül dirigál. E módszer ebben az országban lejárt. E felelőtlen gyakorlat vezet oda, hogy szemünk előtt esik szét hol az SZDSZ, hol a baloldal. Az országépítés valami. A szájalás semmi.
– A Magyar Krónika profiljának fontos része lesz hivatalban lévő politikusok rendszeres megnyilvánulása szellemi ügyekben. A lapot részben azért is alapították, hogy nekik legyen erre fórumuk?
– Valóban törekszünk erre, a politikusok magánéleti, családi vagy kulturális megnyilvánulásai fontosak. A főpolgármester úrnak van ízlése, sőt könyvmoly, egyik kedvence Várkonyi Nándor, róla írt ajánlást a nyitó számban. A lényeg azonban az, hogy a magyar közösség unja a veszekedést. Azt remélem, hogy ha mi keressük a jót, az továbbterjed. Például meg fogom dicsérni Verebes István rendezését, a Hattyúdalt. Verebes nem nemzeti konzervatív személyiség. De szakmailag kifogástalan a teljesítmény, a színészvezetés mintaszerű, főleg azért fogom méltatni, mert munkáját a tisztelet kultúrája hatja át. Páger Antalról úgy emlékezik meg az előadás, ahogy kell. Csak az országépítés számít fizikai és szellemi értelemben, csak az értékteremtés fontos. Ez a kormányzás nem omlik össze holnapután, a minimálisan kalkulálható 2018-ig van idő építkezni.
– Egyesek szerint az alaptörvény díszkiadását illusztráló nagy történeti eseményeket megörökítő festmények megrendelése idejétmúlt, anakronisztikus gesztus volt.
– Ízlés kérdése. Engem meglepett, hogy Magyarországon a festők nem felejtettek el festeni. Hogy meg tudnak festeni egy naplementét, egy gazdátlan gémeskutat. A klasszikus figuratív ábrázolás tehetsége még ott van sokak kezében. Én ezeket a mestereket megkerestem, a festmények létrejöttek, betöltötték a maguk szerepét, minden megyeszékhelyen kiállították e műveket. Már többen odajöttek hozzám, hogy adnának valamelyik képért egy- vagy kétmilliót, zavartan mondtam, hogy ez a kép nem eladó, mert a Magyar Országgyűlés tulajdona. Ismerethiány miatt tört ki korábban a felháborodás, hogy ezek a festmények milyen rosszak, és kiderült, hogy jók, volt, aki már Kossuth-díjat is kapott a festőművészek közül.
|
"Ez kulturális innováció"
Kurucz Árpád / Népszabadság |
– A Nemzeti Könyvtár kötetei jól fogynak?
– A Nemzeti Könyvtár nem kereskedelmi kérdés, ahogy a Magyar Krónika sem, ez kulturális innováció. A közkönyvtárakban, az olvasói térben megtalálják az emberek a sorozatokat és egymás társaságát is. A kötetek ott állnak minden fontos helyen és minden könyvtárban. A sorozatban sok a kézikönyv, például a 30. kötet, Venetianer Lajos A magyar zsidóság története című alkotása. Feldmájer Péter írta az előszót, ő javasolta a kötet kiadását is. Venetianer önmagát magyar zsidónak tartotta, a honfoglalás előttről egészen 1919-ig beszéli el az eseményeket, amikor baj történt, és gyönyörűen bemutatja, hogy a magyarság befogadó karakterű. A zsidóság és a magyarság együttműködése 1919-ben súlyos sebet kapott, a szerző emiatt a törés miatt nem is tudta folytatni a művét. A kommunizmusban jelentős volt a zsidó részvétel és a felelősség. Szembe kell nézni azzal, hogy Marxtól, a szellemi alapok lefektetésétől egészen a szörnyállamok létrejöttéig sok zsidó vezető volt tevékeny, és ez bizony antiszemita érzelmeket gerjesztett Európában. A Tanácsköztársaság 133 napja derékba törte azt az eleven együttmunkálkodást, amely korábban magyarok és zsidók kapcsolatát jellemezte. Ne felejtsük el, hogy kezdetben vala Szamuely, aztán jött Prónay. Prónay gyalázatos fehérterrorja válasz volt a gyalázatos vörösterrorra. A kommunizmus százmillió halottjáról van szó, e ténnyel szembe kell nézni, ezt nem én mondom, hanem prominens szerzők is. És persze nem arról beszélek, hogy a zsidó nép bűnös. Azokat az egyeseket, akik a Tanácsköztársaságot csinálták, a korabeli hitközség, mint rossz zsidókat, kivetette magából. Szamuely holttestét a bécsújhelyi izraelita hitközség kidobatta temetőjéből, hogy a test ne szennyezze az igaz holtak emlékét.
– Hogy viseli a támadásokat?
– Megszoktam.
– Az sem bántotta, amikor még a Magyar Nemzet is éles hangon kritizálta?
– Ez is része a játéknak, majd a Magyar Nemzet megváltoztatja a véleményét.
– Mit szól Kulka János Orbán Viktor miniszterelnökhöz szóló leveléhez?
– Kulka kollégának joga van egy ilyen levelet megírni, gondolom, majd kap rá választ valahonnan.
