Ám nemcsak ez volt probléma, hanem hogy a könyvhét hírei, újdonságai kisbetűs mellékszerepet kaptak a média hírfolyamában is. Vagyis a foci minden szempontból ellopta a show-t a rendezvény elől. Ám ettől függetlenül szép sor kígyózott szombaton az irodalom sztárjai előtt is. Grecsó Krisztián, Rakovszky vagy Esterházy kezében nem sokat pihent a dedikáló toll.
Hol vannak a fiatalok?
|
A nyolcvanöt éves könyvhét kiteljesedett és elérte határait
Móricz-Sabján Simon |
S bár évről évre ismétlődő vádként fogalmazzák meg a könyvhéttel kapcsolatban, hogy nem képes a fiatalokat megszólítani, s hogy nyugdíjas tempóban döcög, a sorokban mindenféle korosztály képviseltette magát. A fiatalítás igénye ugyanakkor a teljes irodalomra is érvényes lehet, hiszen az, a mostanság nagy divatnak örvendő slamet nem számítva, éppoly zárt maradt, mint volt.
Csak slammel megtölteni a teret viszont kissé abszurd volna, mondták többen is. Bár kétségtelen, most is ezek voltak a talán legnépszerűbb programpontok. Nem számítva mondjuk Vavyan Fable dedikálását: a ponyva királynője előtt az üzletház bejáratától a frissen felújított Vigadó oldaláig tekergett a sor.
De más színfoltokban sem volt hiány. Néhány jelmezbe öltözött fiatal a steampunk nevű műfajnak csapott hírverést, amely a viktoriánus korban játszódó sci-fit takarja, s bizony ők maguk élethűen hozták a Verne Gyula regényei ihlette kosztümöket, a XXI. századdal megfűszerezve.
De a figyelmes szemlélő éppúgy észrevehette az Európa könyvstandja mellé húzódó Pacsorasz Mihaliszt, aki önmagát koldusnak mondva saját kinyomtatott művének és életfelfogásának csapott reklámot. A Kemencén élő s leginkább buddhista szerzetesnek kinéző Mihalisz megható szerénységgel hirdette szemléletét, s egyben könyvének címét is: Legyetek önmagatok fénye.
Életművek sorsa dől itt el
A kicsivel talán visszafogottabb nyüzsgés, amely egyszerre tölti be a társadalmi és az irodalmi élet szerepét, viszont most is a könyvhét lelke. Ebben merítkezett meg annak idején Móricz és Ottlik, Nemes Nagy és Szabó Magda, mert bizony az itteni beszélgetésekben néhány perc alatt kiadók és életművek sorsa dől el, kerülnek süllyesztőbe vagy épp a szakma csúcsára. Ez az a hely, ahol méricskélni lehet, meglesni, hogy a kortársak hogyan is állnak a legfőbb ítészekkel, az olvasókkal szemben.
A szerzők előtti sorok méterei vagy centiméterei hol az irigység, hol a káröröm mértékegységei. De itt fogalmazódnak meg olyan kínzó dilemmák is, mint hogy a magyar irodalom jelenleg a jó novellistákra is hosszútávfutást erőltet, pedig a kényszerregények ettől még egymáshoz illesztett novellák maradnak, amelyek között látszik az illesztés, a hegesztés nyoma. És hogy mennyire eltűntek a korábbi évtizedek sztárjai: Mészöly és Mándy, talán azért is, mert „csak” jó elbeszéléseket hagytak maguk után, és nem regények sorát.
Persze egészen más az igazságtalan feledés, ha jó zene szól hozzá. A Könyvek Éjszakáját a Kaláka nyitotta és a Harmónia Táncegyüttes diktálta utcabál zárta. Miközben a Magvetőnél polaroidfotókon vihették haza a kedvencek fényképét az olvasók.
Pózolhattunk többek között Erdős Virággal, a friss Aegon-díjas Kun Árpáddal, Tóth Krisztinával és a történelmi regények szakértőjével, Závada Pállal. A pillanatképet pedig azon melegében dedikáltatni is lehetett, mintegy hitelesíteni, ha húsz vagy harminc év múlva hitetlenül csóválnák a fejüket az unokák.
