galéria megtekintése

Az amerikai tudósok szerint az a férfi, aki állja

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 13. számában
jelent meg.

Juhari Zsuzsanna
Népszabadság

Miért vált arcunk majomféléből olyanná, amilyennek most ismerjük? Hogy győztesen kerüljünk ki egy csetepatéból – állítják amerikai kutatók. A férfiak arcvonásai is az agresszió miatt karakteresebbek, mint a nőké.

David Carrier és Michael H. Morgan, a Utah Egyetem kutatói úgy vélik, távoli őseink, és mindenekelőtt a 4–5millió éve kifejlődött Australopithecusok arckoponyája azért változott jelentősen a korábbi ősökhöz képest, hogy minimalizálják a fér fiak közötti verekedések során az arcra mért ütések okozta károkat.

Koponyarekonstrukciók: fentről lefelé a közönséges csimpánzé, a 4,2 millió éve megjelent Australopithecus afarensisé; az 1,8 millió éve megjelent Homo erectusé és a 200 000 éve megjelent Homo sapiensé
Koponyarekonstrukciók: fentről lefelé a közönséges csimpánzé, a 4,2 millió éve megjelent Australopithecus afarensisé; az 1,8 millió éve megjelent Homo erectusé és a 200 000 éve megjelent Homo sapiensé
University of Utah

A kutatók jelenlegi eredményei, amiket a Biological Reviewsben közöltek, ezt a meghökkentő magyarázatot kínálják arra a régóta folyó vitára, hogy miért volt robusztus távoli őseink arckoponyája. Eddig a kutatók többsége úgy vélte, azért, hogy erős állkapcsukkal könnyebben fel tudják törni és rágni például a dióféléket.

 

Ám Carrier és Morgan megfigyelte, hogy az Australopithecusokon végbement antropológiai változások sora köthető a hatékonyabb harchoz, például a kézfej arányai olyan módon változtak, hogy képesek legyenek ökölbe zárni a kézfejüket vagy a kéz mozgásszervi rendszere úgy módosult, hogy nagyobb erővel és ügyesebben üthessenek.

Márpedig, ha elfogadjuk, hogy a kéz antropológiai változásait nagymértékben befolyásolta a küzdelem hatékonysága, meg kell vizsgálnunk ebből a szempontból a küzdelem mindig legfontosabb célpontját, az arckoponyát is – olvasható Carrier magyarázata a Utah Egyetem honlapján.

Megnézték, hogy a modern ember esetében a szemtől szembe harc során, amikor az elsődleges célpont az arckoponya, mely csontok vannak leginkább kitéve a sérülésnek. Megvizsgálták ugyanezeknek a csontoknak az evolúciós fejlődését, és azt találták, hogy pontosan ezek erősödtek meg leginkább az emberi evolúció során.

Sőt éppen ezek a csontok azok, amelyek a legeltérőbbek a férfiak és a nők arckoponyáján akár az Australopithecusok, akár a mai emberek esetében. Más szóval, azért különböznek olyan nagy mértékben a női és férfiarcok, mert az ütésnek legjobban kitett csontok jóval erősebbek a férfiaknál.

Azt is megfigyelték, hogy az arckoponyán végbement antropológiai változások egybeesnek időben a kéz antropológiai változásával, amely lehetővé tette, hogy őseink a kézfejüket ökölbe szoríthassák. Ez arra utal, hogy az arckoponya az ökölcsapásokkal szembeni védelem miatt alakult át.

Carrier és Morgan mostani kutatása nagymértékben épül korábbi kutatási eredményeikre, amelyek során azt kívánták bizonyítani, hogy az erőszak sokkal nagyobb szerepet játszott az emberré válás történetében, mint azt eddig feltételezték.

A vita az emberi nem sötét oldaláról a felvilágosodás korának filozófusaiig megy vissza, és Rousseau nézetei – hogy a civilizáció előtt az ember nemes ős volt, csak a civilizáció vadította el – máig erősen beivódtak tudatvilágunkba.

– A feltevéssel, hogy távoli őseink is agresszívek voltak, nem is foglalkoztunk volna, ha vizsgálataink nem azt mutatják ki, hogy az emberré válás során olyan antropológiai változások történtek, amely a harcias viselkedést tették hatékonyabbá – olvasható Carrier kutatási beszámolója a Utah Egyetem honlapján.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.