galéria megtekintése

A jacht mint elbeszélés

Sándor Iván: A Vanderbilt-jacht hajóorvosa. Kalligram, 204 oldal, 2990 forint

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 24. számában
jelent meg.

Kántor Zsolt
Népszabadság

Heidegger szerint a nagy folyamatok, a meghatározó történelmi pillanatok elbeszélése-elemzése során a végéig kell elmenni időben-térben az eseményeknek, és onnan visszafordulni, újralátni-újraírni a történőt és a beleszőtt ego működését.

Sándor Ivánnál ezért is mutatkozik meg a megalkotott, utazó szubjektum számára a léttörténés mozaikosan, hogy a befogadó ne áttekinthetetlen egymásra csúsztatásokként élje meg az egymásutániságában is gyorsan tovatűnő históriákat, hanem időrendbe ágyazott emlékezésként.

A nagy kalandregények indulnak így: Kellermann Ferenc, a harmadéves budapesti medikushallgató, a múlt század harmincas éveiben, a véletlenek játékában a világ egyik leggazdagabb milliárdosának, Cornélius Vanderbilt jachtjának lesz a hajóorvosa. Bejárja az óceánokat. Eljut négy kontinens kikötőibe, városaiba, palotákba, kaszinókba, még Károly király madeirai sírhelyére is. Kölnből, Casablancából, Amerikából, Angliából, hajóútjairól küldött leveleit, naplóját, képeslapjait megőrzik budapesti és amszterdami rokonai. Egyikükhöz (K. Gy.) hetven évvel később jutnak el. Útnak indul, hogy bejárva a hetven év előtti helyszíneket, megismerje famíliája mozgalmas múltját.

Hitler hatalomra jutásától az ezredfordulóig követi az eseményeket a főhős. A regény a jelenben is élő múlt vargabetűit, áttételes lélektérképét analizálja. Ahogy korábbi munkáiban is, Sándor Iván regényeiben rendszerint a közép-európai emberi színjáték elevenedik meg. Ezúttal kitágítja a sorsszínpadot: most összeurópai komédia-dráma „nézőivé” avatja a gyanútlan befogadót. Milliárdosok, hajóskapitányok, amazonok, prostituáltak, gazemberek és lúzerek, felmentést kutatók és a kárhoztatástól szabadulni nem tudók, önnön tetteik elől elinalók és a múlttal szembenézők pörgő színorgiáját vetíti elénk, megspékelve a vérbeli, hús-vér kalandregényt együtt átvészelő férfi és nő szerelmi liezonjával.

 

Sándor Ivánnál szinte minden mondat önálló jelenet. Ez teszi a beszédmódot kissé szaggatottá, töredezetté, de hamar megszokja az olvasó ezt. Mert a szöveg minden bekezdése tulajdonképpen egy misztériumjáték mozzanata. Mint az alábbi idézetek is megmutatják ezt, két tér: két világ. A kikötők lüktető világa, majd a mnemotechnika történelmi tere és végül maga az utazás konstituálódik olyanformán, mint egy világkép. „Ami kor a Düstenbrooker Weg sarkán álló ház vendégszobájában eltöltött éjszaka után kipillant az ablakon, éppen horgonyt vet egy jacht a kieli kikötőben. A reggeli fényben cikáznak a matrózok a fedélzeten. A túlparton,a fasorlombjain zöld izzásban ragyog a reggel. A gépkocsik parkolókat keresnek.”

„A Das Reich SS páncélos hadosztály Der Führer elnevezésű ezredének első zászlóalja összeterelte a lakókat a vásártéren. Kétfelé osztották őket, egyik oldalra a férfiakat, a másikra a nőket és a gyerekeket állították. A férfiakat pajtákba terelték, legéppuskázták őket, a pajtákat felgyújtották, a nőket és a gyermekeket a templomba zárták, a robbanóanyagot az oltárnál helyezték el, a menekülőket legéppuskázták, egyetlen nő, Marguerite Rouffanche asszony menekült meg.”

Fotó: Szabó Bernadett

A szerző biztos kézzel fűzi-szövi egymásba történet és reflexió, az emlékezés és a jelen szálait, ezen túl precíz dramaturgiát épít fel: egy végsőkig feszített forgatókönyv képei peregnek előttünk, mely az utolsó percig a virtuális színpadára vonzza tekintetünket. Az író kézen fogja az olvasót, és végigvezeti a „kizökkent idő” tébolyult stációin. Dante és Centauri lép be egyszerre. A Jégvágó és az Isteni színjáték világlátása, beszédoptikája, a nyelvek megszólalások egymásba folyása, lüktetése-vibrálása alkot ebben a regényben szimfonikus elegyet. Néhol az Argoliszi-öböl atmoszférája köszön vissza, de ez nem zavaró.

A vizualitás és a narratív mozzanat egymásnak felelget. A látvány és reflektálás szabad vegyértékek nélküli összeforrása hiánytalan egyesülés. A történelembe. mint textúrába szövi bele a regény írója a szereplők életét, mint szőnyegmintába a színes pamutszálakat, de még a karakterek lehelete is kicsap a könyv lapjai közül. Friss beszédek foszlanak szerte az együttes hallgatás leplei alatt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.