Budapesti Mahler Ünnep. Budapesti Fesztiválzenekar, Művészetek Palotája

Delta – forgalmazza a Budapest Film

Szex telefonhívásra - ez a film magyar címe, és talán 1975-ben lett is volna hatása, a cicikre vágyó férfiak leperkálták volna a négy forintot a mozijegyért (ifjúsági bérlet nem érvényes). Ma egy kicsit félreinformál, de annyi baj legyen.

Feltűnés nélkül halt meg. Rögtön mondhatnánk, pont úgy, ahogy élt, de ez így nem egészen pontos.

Bernstein: The Final Concert - Deutsche Grammophon, 1992

Plácido Domingo pécsi koncertje

1971-ben lett volna igazán sikeres ez a film, akkor tudtunk volna nevetni, nevetni magunkon, meg a hülye angolokon, akik elhitték, hogy a DDR a dolgozók hazája vagy az igazság országa, és ellen-disszidáltak. Vetíthették volna a bécsi mozikban, meg talán Berlinben, a nyugati részben, és a hazatérő rokonok elmesélték volna, mekkora poén, amikor röplapokat szórnak Walter Ulbricht fejére.

Mozart: Öt szimfónia - Deutsche Grammophon, 2008

Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek ez az évad egyik nagy csalódása: jelentős erőkkel készített nyamvadt és érzelgős filmet Wong Kar Wai. Nagyon nyamvadtat, hiszen gyenge a forgatókönyv, amellyel dolgozik, és ami átsegíthetne a gyengeségen, hogy ez egy ázsiai történet, az most sajnos nem segít. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem ázsiai a történet. Nincs egzotikum és nincs az, hogy nem éljük át, csak csodáljuk a keleti emberek érzéseit, pedig mennyire tudnak szeretni, várni, életüket odadobni a nagy érzelemért.

MÁV Szimfonikusok, MüPa A nagy esemény Vadim Gluzman volt, de azért nem vele kezdődött a MÁV Szimfonikusok hangversenye, hanem három Kocsis-átirattal. Kocsis az átíró, Liszt az átírott, és hogy az egésznek van-e értelme vagy haszna, azt elég nehéz megmondani.

Siegmund mondja ezt, amikor Brünnhilde közli vele, hogy vele kell mennie. Lesznek ott mások is? Persze, nagy hősök várnak rád. Nők is lesznek? Hát hogyne. Sieglinde is ott vár majd? Nem, neki még dolga van itt a földön. Hát akkor üdvözlöm a Walhallát, de eszem ágában sincs odamenni.

Richard Wagner: Az istenek alkonya, MüPa

Wagner: Siegfried Művészetek Palotája

Csajkovszkij: Anyegin - Magyar Állami Operaház

Tudom, hogy ezek a bécsiek, és ráadásul a filharmonikusok, de voltak pillanatok, amikor teljesen elveszettnek éreztem magam. Főleg akkor, amikor Dohnányi Koncertdarab című művét játszották Nagy Róbert gordonkaszólójával. Szépen muzsikálnak, alapvetően azt érzem, hogy indokolatlanul lassúak a tempók, nincs ebben ennyi mutatnivaló. Keményebben fogalmazva: akármilyen szépen szól is a zene, azért csak a semmit húzzák, ihlet nélküli szakmunkát, zenekaros göngyöleget.

A Nemzeti Filharmonikusok hangversenye - MűPa

Fassang László orgonaestje MüPa

Jó hír azoknak, akik némi aggodalommal követték Gryllus Dorka pályafutását: készült olyan film is, amelyben a színésznő mindvégig ruhában látható. Igaz, nem magyar alkotás, hanem brit-francia-belga-német-luxemburgi (remélem, nem hagytam ki semmit), de ez a tényen semmit nem változtat. Ahogy az sem, hogy Gryllus Dorka angolul játszik, nem lesz tőle jobb. Se rosszabb.

Nagy roham nem volt a Telekom Zenekar hangversenyén, a szünetben kicsit fogytak is, pedig itt volt az alkalom, hogy megismerkedhessünk Górecki 3. szimfóniájával, azon nagyon ritka kortárs zeneművek egyikével, amelyek sikeresek. Aki kihagyta, nyilván tudja, miért hagyta ki, nem állítom, hogy nem irigyeltem őket.

Nem szeretem. Magamat sem szeretem miatta, de hát itt a világ legjobb zongoristája, és ez nem valami henye túlzás, úgy nem zongorázik senki, mint Grigory Sokolov, és hiába. Majdnem hiába. Hallom, amit hallok, hihetetlenül gyors, és mégis súlyos, minden hangnak élete van, rövid vagy hosszú, de élete.