Egy látszólag jó, valójában ostoba ötlet és egy hazugság. Mind a kettő az Orbán-kormány nevéhez fűződik migránsügyben.

Román kollégái illedelmes óhajával ellentétben Kövér László megint elidőzött a Székelyföldön, de a csizmáját itt hagyta az asztalunkon. Amivel arra utalok, hogy innen Budapestről írta meg legalább annyira dacos, mint a tényekkel még felületen sem érintkező, elutasító levelét a bukaresti szenátus és a képviselőház elnökének, kik egyébként – fricska az orrba! – Orbán barátjának, Basescu államfőnek az emberei.

Ha jól olvasom, amit olvasok, Demján Sándor (egyik) cégének szentpétervári megaberuházása azon bukott meg, hogy Oroszország második legnagyobb városának élén polgármesterváltás történt. A hölgy, aki odaígérte a projektet (egy orosz MüPát) Demjánéknak, Moszkvába költözött, helyére új ember került, új ízléssel, de leginkább – gyanítom – új üzleti elképzelésekkel, melyek vagy az övéi, vagy az új csókosoké. Minálunk ez már csak így megy.

Ahhoz képest, hogy Szerbia ma 24 százalékos munkanélküliséget és titói múltjához képest kirívóan alacsony átlagjövedelmeket tud felmutatni, vagy csodaszámba megy, vagy az apátia számlájára írható, hogy bő egy héttel ezelőtt a pártrendszer nem omlott össze, az egyetlen jobboldali-radikális, unióellenes párt is kiszorult a parlamentből, viszont az elnökválasztás első fordulóját az eddigi elnök nyerte meg, és az eddig kormányzó koalíciónak is jó esélye van a folytatásra, ha kissé más alakzatban is.

Magyarország „belpolitikai stabilitása”, amelyet a Fidesz kétharmada szavatol, az Orbán-kormányt felértékelte.

Csodálom, hogy eddig bírták cérnával, s csak most jöttek rá, hogy „a hírügynökségi tevékenység és munka számos olyan sajátossággal bír, amely nem teszi lehetővé annak egységes kezelését a rádiózással és a televíziózással”.

Azt hittem egy pillanatig, hogy XVI. Benedek pápa „magyar hangját” hallom. Tudniillik utoljára a római katolikus egyházfő rontott neki úgy a szekularizmusnak (a laikus, világias államnak), ahogyan Orbán Viktor tette az Új Ember című katolikus hetilapnak adott húsvéti interjújában.

Az Európai Központi Bank (EKB) – az euróövezet jegybankja – nem kis késéssel, de magáévá tette az amerikai „testvér”, a Fed filozófiáját, és olcsó pénzzel árasztotta el az európai bankokat.

A közgazdasági diskurzus középpontjában ma szinte egyetlen kérdés áll: hozzájuthat-e az Orbán-kormány az EU/IMF-hitelhez úgy, hogy „a végsőkig” kitart az általa megreformált személyi és társasági adórendszer mellett?