galéria megtekintése

Menjetek haza!

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 20. számában
jelent meg.


Aczél Endre

Egy látszólag jó, valójában ostoba ötlet és egy hazugság. Mind a kettő az Orbán-kormány nevéhez fűződik migránsügyben.

Az első azért megtévesztő, mert nemzetközi összefogást sürget a görög határok védelmére, ahová a legtöbb migráns érkezik Törökország felől. Egyfajta európai hadsereget, amelyben – érzékelteti Orbán – mi is részt vennénk. Javaslom, nézzen a térképre. A Törökországhoz közeli görög Leszbosz szigete majdnem háromszor akkora, mint a Balaton. Számítsa ki, hány kilométer a tengerpartja. Gondolja, hogy ez a sáv (Kosz szigetével együtt, a görög szárazföldről aztán nem is szólva) „védhető”? Tíz görög hadsereg nem volna elegendő hozzá, azt az apróságot talán feledve, hogy nem is olyan rég létezett egy terv egy „európai közös haderő” megszervezésére, de még az előtt megbukott, hogy akár egy lépés is történt volna a kívánt irányba.

Ami pedig a hazugságot illeti, az Orbán-kormány a schengeni övezet védelmének kötelezettségével és jelszavával zárta le a menekülők elől a horvát–magyar határt, és ugyanezzel az érvvel állt elő, amikor a szlovén határt lezárta. A baj itt az, hogy Horvátország nem része a szabad mozgást szavatoló schengeni térségnek, miközben Szlovénia az! A magyar kormány nem „megvédte”, hanem kivégezte a schengeni övezetet.

Európa kezdi megszokni, hogy Orbánék mindenre nemet mondanak. Az, hogy Törökország kapjon jelentős segélyt a nála táborozó vagy kétmillió szír menekült ellátására, szerinte elégtelen. Az, hogy az uniós országok kvótaszerűen osszák el egymás között a bevándorolni akarókat, a mi számunkra még minimálfokú magyar hozzájárulás esetén sem kívánatos. Mind kibújó. Európa érti, hogy Magyarország (csak a migránsokat még nem is látott önző Csehország és Szlovákia társaságában) egyszerűen és „nemesen” nem óhajt bevándorlókat, és fizetni sem akar a közös kasszába. Ha ez utóbbi nem volna igaz, akkor a „szegény Angela” nem emlékeztette volna a magyar kormányt (is), hogy ha már egyszer annyit vesz ki az uniós alapokból, amennyit, akkor az onnan érkező szolidaritásért valamilyen ellenszolgáltatás is jár – ha egyszer az unió bajban van.

 

Az igazi baj csak akkor üt be, ha az osztrákok és különösen a németek ráunnak arra, hogy az unión kívüli, de befelé törekvő országok (Macedónia, Szerbia) feléjük lökdösik a menekülők százezreit, miközben az uniósok (Magyarország, Horvátország, Szlovénia) ugyanezt teszik. Ausztria máris kevesebb menekült fogadására mondotta késznek magát, mint a kétmilliós Szlovénia, és tapinthatók Merkel görcsei is.

Ezt már olvasta?

Lakner Zoltán: Demokrácia a gyakorlatban

Hargitai Miklós: Atomszámtan

Tanács István: Bérhiány

A szerk.: Medvemód

Mindez kevésbé volna tragikus, ha nem közeledne a tél. Vajon a Balkán melyik felén ragad pár százezer migráns megfelelő szállás és ellátás nélkül? Mi lesz a sorsuk? Anyáknak, gyerekeknek. A magyar kormány voltaképpen azt mondja, menjenek haza. Vagy legalábbis vissza Törökországba, ahonnan elindultak. Uraim, gyalog vagy csónakokon? És utána mi lesz? Van egy szomorú déjà vu érzésem. Palesztinok százezrei élnek, de inkább vegetálnak ma is ugyanazokban a menekülttáborokban, ahová bő fél évszázada kerültek. Ez megfogható jövőkép, szíves hozzájárulásunkkal.

A szerző korábbi cikkei

Aczél Endre további írásait itt találják: >>>

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.