Vezető osztrák művészek ajánlásai Balog Zoltán miniszternek

Nem tartalmaz nagy meglepetéseket Szvoren Edina prózáját ismerő és kedvelő olvasó számára a szerző második kötete. Ugyanaz a jellegzetes hang, ugyanazok a sallangmentes, rövid, felsorolásszerű mondatok, ahogy az aktuális elbeszélő egy-egy szituáció mozzanatait leltárszerűen számba veszi. Szenvtelen, visszafogott, sőt helyenként elfojtott narráció, amely épp az elfojtásból eredően rendkívül energikus is egyben.

Nem könnyű a mai magyar irodalomban kiváltságosabb, szerencsésebb helyzetű szerzőt találni Kemény Istvánnál. Más szempontból viszont rosszabb helyzetben lévőt sem.

Nem, a fiatal macedón szerzőt, Goce Smilevskit egészen biztosan nem érheti az a vád, hogy elhanyagolta volna a házi feladat elvégzését. Nagyon is elvégezte. Az olvasó szempontjából talán nyomasztó aprólékossággal is. A háttértudás halma ugyanis néhol összeroppantja az amúgy is ingatag szerkezetű regényt, helyenként papírízűvé és tudálékossá teszi, elnehezíti az eltalált és érzékeny mondatok költőiségét. Holott az olvasót sokkal inkább az érdekli, hogy mivé lesz a szerző keze alatt a nyersanyag.

A hajó áll, az étterem megy – így foglalta össze felszolgálónk a dolog lényegét az e heti torkos csütörtökön. És valóban: ahogy lassan besötétedett a Lánchíd mellett, egyre mélyebben nézett a pálinkáspohár fenekére a Vén hajó étteremben két asztalra tőlünk helyet foglaló, felváltva oroszul és magyarul beszélő férfi-asztaltársaság.

„A Magyar Nemzet hírének pontosan annyi a valóságtartalma, mint a lapban korábban megjelent, személyemet illető híreszteléseknek.

A világsajtó olyan közepesen fontos orgánumai, mint a Los Angeles Times vagy a The New Yorker, sorban számolnak be egy bizonyos Mark Lynas „megtéréséről”: a neoliberális környezetvédőként (ez a definíció tartalmilag nagyjából a magyar „reális zöld” kifejezéssel van szinkronban) emlegetett brit szakíró úgymond felfedezte, hogy a génkezelt élelmiszerek nem is olyan károsak, mint ahogyan ő azt korábban hitte – sőt, ökológiai szempontból tulajdonképpen előnyösek.

Ásításkor könnyen előfordulhat, hogy valakinek „leesik” az álla. Ha például valaki túl nagyra nyitja a száját, könnyen kiakadhat, kificamodhat az állkapocs úgynevezett temporomandibuláris ízülete – magyarázza a kellemetlen tünetet Komlóssy Attila parodontológus-szakorvos.

Nyári hómunkást keresünk! – kiáltotta túl a fővárosi Kálvin téri aluljáró zaját Balog Gyula, A Város Mindenkié (AVM) csoport egyik aktivistája péntek délelőtt. Aztán azzal hökkentette meg a járókelőket, hogy légifolyosó-takarítóknak, félhomálymérőknek, csillagszámlálóknak és vonatkerék-pumpálóknak is ajánlott munkát.

Hírösvény címmel tavaly december 7-én indított városi és járási hetilapot Rajnai Attila kecskeméti újságíró. A tényfeltáró riportjairól országosan ismert, sokszorosan kitüntetett riporternek elege lett abból, hogy hiába jelenik meg számos médium Kecskeméten, fontos közügyekben az igazságot mégis csak ismerősöktől, személyes úton lehet megtudni, mert a helyi nyilvánosság nem teljesíti feladatát.

Próbál a Landini zenekar. A szám közepén óvatosan lekapcsolom a lámpát. Senki nem veszi észre, a zenészek zökkenő nélkül folytatják a muzsikálást. A koromsötétben mintha másképp szólnának a hangszerek, kiteljesedne a hangzás. Lehet, csak azt érzem, milyen komoly teljesítmény látássérültként megszólaltatni egy hangszert.

Zsíros kenyeres, házi süteményes, mondhatni, házibuli-hangulatban zajlott az idei filmkritikusi díjak átadója tegnap a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) budapesti székházában.

Megreformálta a brit liberális-konzervatív koalíciós kormány a Munkáspárt 2007-ben bevezetett állampolgársági vizsgáját. Korábban azok a bevándorlók jártak jól, akik a brit mindennapokban ismerték ki magukat, azaz helyesen válaszoltak az állásinterjúkra, hitelkártya-igénylésre, szociális juttatásokra vonatkozó kérdésekre. Márciustól azonban a hangsúly a brit történelemre, politikára, kultúrára és a nemzeti örökségre tevődik át.