Félő, hogy lényeges feladataink teljesítését súlyosan érinteni fogják az elvonások - mondta a most formálódó jövő évi költségvetésre utalva Erdő Péter bíboros.

Keresik az ország legnagyobb tökét, és várják a nevezéseket Nagydoboson a 12. Nemzetközi Sütőtök Fesztiválra.

Egy bólintás, egy lemondás és egy kilépés - így nyitotta az őszi évadot az SZDSZ.

Felzárkóztató kurzusokat indítanak a műszaki és a természettudományos szakokon az egyetemek. A középiskolai tananyagot ismétlik át, a hallgatók ugyanis igen gyatra alaptudással érkeznek.

Újabb becslések és szakértői vélemények láttak napvilágot a napokban a magyar emberek olvasási szokásairól. Ezek szerint a lakosság egy százaléka egyáltalán nem ismeri a betűket, tizenöt százaléka pedig funkcionális analfabétának számít. Felismeri ugyan az írásjeleket, de nem érti, hogy mit olvas.

Az élelmiszerárak váratlan arányú csökkenése miatt ötszázalékosra mérséklődött az éves infláció augusztusban. Az elemzők szerint ezután az alapkamat csökkentése biztosra vehető, ám mértéke a fél százalékot nem haladja meg.

A semmiben vacogók mindegyre visszavágynak az anyaölbe, és ezt, mármint az édes anyaölet, ahogy évszázadok óta újra meg újra - ama tüzesen szerető Isten híján - az állam márványölében vélik megtalálni. Mellékes, hogy e szerencsétlenek miféle mennyországok földre szállásaként ünnepelték (és ünneplik ma is) ezt vagy azt a totális államot (vagy totális üdvígéretet): a romantikus vagy utópisztikus elvágyódás minden államtestet öltött politikai alakzata elkerülhetetlenül az erkölcsi személyiség és az állampolgári közösség bukásában csúcsosodik ki, méghozzá katasztrofális jelleggel, mindenféle felemelő és megtisztító katarzis nélkül, ahogy azt a huszadik század rémállamainak története mutatja.

Az integrációs pedagógia megpróbálja megbontani a poroszos iskolai örökséget, s a programban részt vevő tanárok eszköztárát megújítani. De gyermekközpontúságot elvárni a pedagógusoktól alapos módszertani felkészítés nélkül, hiú ábránd.

Kántor Péter költészetében régóta a gyermeki és egyben rezignált hangra figyelünk odaadóan, talán mindmáig legerősebb kötete (Búcsú és megérkezés, 1997) kapcsán e hasábokon is főképp erről beszéltünk, természetesen Szép Ernőt emlegetve. Csakhogy ez a hang "készül", készítettként mutatkozik, és követhető, mi mindennek a megszólaltatására teszi alkalmassá a költő. Ha a puszta seregszemlén túl különleges élmény lehet egy gyűjteményes kötet, épp e követési közelség az, amely a Megtanulni élni lapjain a folyamatos olvasás izgalmát, élvezetét nyújtja. (Majdnem azt írtam: folyamos olvasás, ami a pesti Duna-parthoz hű szerzőt tekintve indokolt tévesztés volna.)

"Úgy fogod érezni, mintha egy divatújságot lapozgatnál, a Vogue vagy a Glamour magazin káosza szivárog át a lapokra. (...) Ne keresd a tartalomjegyzéket, a tartalom ugyanis,... valahol a huszadik oldal tájékán van elrejtve." Amennyiben Chuck Palahniuk a fönti, kedélyes hangú használati utasítás mellett a műve kiváltotta lehetséges mellékhatásokat is föltünteti, a New York-i székhelyű W. W. Norton&Company edzésben lévő szerkesztői ajkát - defibrilláció után - talán nem hagyja el az a szó, hogy "fölzaklató". Mely velős, ám szeriőz értékelés a következő jelentéssel bír(t): "Húzz a fészkesbe az ótvar portékáddal, pofád is görény!" Szerző hazatántorgott; vívódott; majd a piaci törvényektől (le)sújtva megírta courts-mahleri ihletésű, könnyáztatta románcát, a Harcosok klubját (1996) - melyből David Fincher forgatott kultuszfilmet.

Ahogy nem csupán súlyban, de évei számában is gyarapodott, és lassacskán átlépte azt a talán sokkoló, ám mindenképpen számadásra késztető határt, ami után az embernek igen nagy valószínűséggel már kevesebb van hátra, mint amennyit addig megélt, Sárosdi, a prózaíró egyebek mellett abból is biztosnak vélhette a visszaszámlálás megkezdődését, hogy egyre többször tekintett édes-borongós nosztalgiával az elmúlt dolgokra - azokra, amiket odáig ódonságuk és elavultságuk okán rendszerint megmosolygott. Most viszont egyszeriben azon kapta magát, hogy ezek a nem is olyan régen még nevetségesnek vélt tárgyak, ízek és illatok mind-mind madelaine-süteményként viselkednek nála, s egyre inkább szeret elidőzni a hozzájuk kötődő emlékeken. Mintha azáltal, hogy gondolatban visszaröpíti magát a gyermek- és ifjúkor édes évei közé, megállíthatná a homokóra könyörtelen pergését. De ez persze csak illúzió, a homokszemeken még csak lassítani sem lehet - legföljebb olykor-olykor némi nosztalgikus, keserédes mázzal bevonni az idő kérlelhetetlenségét.

Csoda, hogy Robin Williams (58) még él. Amióta színpadon-filmben játszik, két végén égeti a gyertyát. Iszik, kábítózik, házasodik, válik. Négy hónappal ezelőtt egy országos turnén előadás közben összeesett, azonnal meg kellett operálni a szívét, mert az egyik fő ütőere felmondta a szolgálatot. Néhány nappal ezelőtt új filmje - A világ legjobb apukája című fekete komédia - kapcsán vállalta először a nyilvánosságot, és Los Angelesben interjút adott a Népszabadságnak.

Ha semmi mást nem is, a töretlen optimizmust átvehetné Közép-Kelet-Európa Amerikától, amely - James Schlesinger szavaival - "mindig talpra áll". Ezt kívánja a két világot már több mint fél évszázada az óceán túlpartjáról szemlélő Charles Gati. A washingtoni Johns Hopkins Egyetem orosz tanszékének tanárával hétfőn esedékes, 75. születésnapja alkalmából beszélgettünk.

Köztiszteletben álló, híres kovács házában vagyunk, egy guineai faluban, a múlt század első évtizedeiben. A leírás Camara Laye: A fekete fiú című önéletrajzi regényében olvasható. "Alig derengett a hajnal, anyám már fölkelt, hogy elkészítse a reggeli táplálékot. Leültünk a gőzölgő tálak köré, szüleim, testvéreim és a tanoncok, azok is, akikkel egy ágyban aludtam, és azok is, akik saját kunyhójukban laktak. Egy tál volt a férfiak számára és egy második anyámnak és húgaimnak. Amíg ettünk, tilos volt beszélnem: minden figyelmemet az étkezésre kellett összpontosítanom. Valóban igen udvariatlan lett volna ilyenkor fecsegni, még legkisebb öcséim is tudták, hogy ez nem a fecsegés, hanem a táplálék megtisztelésének az ideje. Ha volt hús a tál közepén, nem kaparinthattam belőle magamnak, abból kellett vennem, amit elém raktak a tál szélére; apám dolga volt, hogy a húst a közös tálon a gyerekek keze ügyébe helyezze."

Kazahsztánban született, mivel Sztálin idején szüleit oda telepítették ki, de valójában szentpétervári, ahová sikerült viszszamennie. Itt lett 1974-ben az alkalmazott matematikai tudományok doktora és az 1990-es évek végéig - többek között - a tengeralattjárókról és a mozgó harci járművekről indított nukleáris rakéták röppályáját határozta meg, miközben regényeket írt. Az első közülük Gorbacsov idején, a peresztrojka alatt jelenhetett meg, majd további tizenhárom. Magyarországon eddig hármat fordítottak le. A vidéki, illetve Az igazi férfi, avagy Erósz és Thanatosz című könyve évek óta olvasható, s hamarosan megjelenik a harmadik, A zsidó gyónása. Alekszandr Melihov a kilencvenes évtized vége óta a szentpétervári Néva irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese. Oroszsága mellett zsidó mivoltát is hangsúlyozza. A közelmúltban három hetet töltött Pécsett az Európa Kulturális Fővárosa program vendégeként.

A csecsen irodalomról nem tudunk semmit. Talán még nem is létezik. Az orosz sajtó viszont ez idő tájt German Szadulajevet az első figyelemreméltó csecsen íróként méltatja. A csecsen apa és kozák anya gyermeke egy csecsenföldi faluban látta meg a napvilágot. Jelenleg Pétervárott él, ott végezte az egyetemet is, és jogász. Négy éve jelentkezett először az orosz irodalmi életben, már négy könyve jelent meg 2005 decembere óta, amikor a rangos moszkvai folyóirat, a Znamja felfedezte. 34 éves. Második könyvének már a címe is nagy feltűnést keltett. A "Csecsen vagyok" kihívás, botrányt kovácsoló üzenet is lehetett volna és ebben az esetben az író nemzedékének általános betegségének tüneteihez, a feltűnési viszketegséghez illeszthető. Ez azonban csupán a látszat. Szadulajev nem szereti, ha csak csecsen íróként emlegetik.

Viszonylag békésen zajlott le a fővárosban a szeptember 5-i Meleg Büszkeség felvonulás. Már elég idős és harcedzett vagyok ahhoz, hogy ne döbbenjek meg az emberi korlátoltságon, de a felvonulás előtti hecckampány és különösen Ékes Ilona fideszes politikus "gyógyító" szándéka kicsapta nálam a biztosítékot. Elég legyen, elég volt! A politikus asszony és a nézetével azonosulók keresztényeknek hiszik magukat, önjelölt igehirdetőknek, pedig nem egyebek embertelen, istentelen, balkáni Raszputyinoknál. Jobb és értelmesebb dolguk híján folyamatosan a homoszexuálisokkal vannak elfoglalva - idétlen és nevetséges téziseket gyártanak ellenükben. Létezésüket rendre politikai hovatartozással társítják ("ezt teszi a balliberalizmus"), hiszen jobboldalon ugyebár nincs ilyesmi. Jó erkölcsünket védik ellenükben, pedig nem itt kellene.

"Olyan hangfelvétel van a birtokomban, amely az IKV Zrt. elismerését tartalmazza mind a velem, mind a más bérlőkkel szemben elkövetett jogsértésekről - írja az idén január 26-án kelt, a szegedi önkormányzat képviselő-testülete vagyonkezelő, tulajdonosi és lakásügyi bizottság (a továbbiakban VTLB) tagjaihoz eljuttatott levelében Szopkó Anna. A Tisza-parti megyeszékhely belvárosában éttermet üzemeltető asszony szerint "az önkormányzat cége a helyiségbérleti jogviszonyokban zsarolásszerű eszközökkel érvényesíti jogszerűtlen követeléseit, és e követelései biztosítása érdekében hamis adatok szolgáltatásával vezeti félre a képviselő-testületet".

A Csajkovszkij parkot térdmagasságú beton mellvéd próbálja elválasztani az igen sprőd kőbánya-óhegyi valóságtól, sikertelenül. A mellvéd egy része megannyi planténer, amelyeket eredetileg árvácskáknak, pistikéknek, petúniáknak és büdöskéknek szánhattak, de már csak a cigarettásdoboz, a papír zsebkendő, a savanyúcukorkás-zacskó, a közérti nyugta, a fagylalttölcsér kemény csücske és egynémely egérárpa él meg bennük, meg valami mutáns gizgaz, ha ugyan élet ez. A kert áteresze fölött a szépemlékű május elsejei felvonulásokat idéző, kétrudas transzparens jelzi a reményt vesztett utazónak, hova tévedt. Középen agóra neoluxszal impregnált padokkal, egy háborúsnak kinéző beton lőállás betonhéjazatával, egy megvetemedett pingpongasztallal és egy gazosodó kispályával, amelyet a lokálpatriotizmus jegyében a Kőbányai Sörgyár termékeinek fémgöngyölegeivel és néhány száz csikkel kerítettek be az amatőr sportolók.