Mindenekelőtt nézzünk néhány internetes véleményt Szorcsik Vikiről. "Mintha a boncasztalról szökött volna éppen a csaj." "Hát ennek a két csöcse közé simán odafért volna egy harmadik." Gondolom, Szorcsik Viki (amúgy Playboy-modell és szappanopera szereplő) most elégedett, hisz éppen saját műsora világít rá: akinek csúnyán beszólnak, az immár végérvényesen és visszavonhatatlanul celeb.

Gyurgyák János alig egy éve Ezzé lett magyar hazátok - A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története címmel közreadott egy olyan monográfiát, amely másnak, sokaknak egy élet munkája is lehetne. Benne azt a folyamatot követi (rekonstruálja), amelyben áttekinthetővé és érthetővé válik, hogyan alakultak ki és mélyültek el a magyar társadalmat megosztó törésvonalak, hogyan vált hanyatlástörténetté, ami a reformkorban még valami egész másnak ígérkezett.

Borges megkerülhetetlen - ismétli szüntelenül a spanyol nyelvterületen divatos irodalomtörténeti közhely, és ott valóban az, hisz nélküle nyilvánvalóan nincs latin-amerikai újpróza, se XX. századi filozofikus krimi, nagyesszé és költészet, és főleg nincs olyan minőségű irodalmi nyelv, mint amit az argentin szerző teremtett meg több vargabetű után az 1930-as években.

A dolgok jelenleg úgy állnak, hogy a minap az egyik legtekintélyesebb hetilap kedélyesen leegyházfizta Prohászka Ottokárt. Lefokozván a megyés püspököt legutolsó plébániájának harangozójává vagy kegydíjas sekrestyésévé, de ez nem véletlen.

A címlapon a globális hőemelkedést legbanálisabban szimbolizáló kép: sarki jégtáblák sodródnak valahonnan valahová. A hátoldalon pedig a megújuló energiaforrások kézenfekvő példájaként egy kép tucatnyi szélkerékről. Lám, mit tettünk és mit tehetünk, hogy ez ne menjen így tovább! A két ikon között azonban kétszáztíz oldalnyi tudományos, de minden pontján érthető okfejtést olvashatunk.

Akár úgy is kezdődhetne Laura D. minden egyes bejegyzése, mint a hajdani szentimentális, meg a későbbi ifjúsági naplóregények fejezetei.

Nem túloz a kötet címe, sőt jócskán alábecsüli a világban valaha volt és ma is megszülető humoros helyzetek, történések, rajzok, kimondott vagy leírt szövegek típusainak, formáinak számát. Sokszínű a könyv is. Aminthogy sokszínű volt a tavaly ősszel Szekszárdon rendezett I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia. Az ott elhangzott előadások legjavát szerkesztette kötetté a Daczi Margit, T. Litovkina Anna, Barta Péter szerkesztőhármas.

Nem tudnak semmit! Tudták, hogy a csatahajó elnevezés olyan katonai úszójárművet jelöl, amely alkalmas arra, hogy csatasorban harcoljon? S hogy ez a történet valamikor a XIX. század közepén kezdődött? Na, ugye.

"Damien Hirst angol művész egy londoni ékszerésszel dolgozik a világ legdrágább műalkotásán, egy 8500 gyémánttal kirakott, életnagyságú halálfejen" - olvassuk Piroschka Dossi: HYPE! - Művészet és pénz című könyvének fülszövegében. A kortárs művészet alkímiájába bepillantva jólesően szörnyülködünk egy rövidet, és felsejlenek Hirst korábbi, vagyonokért elkelt alkotásai: a formalinban úszó tigriscápa vagy a bomlófélben lévő tehénfej, amelyet az arra támadó légyrajjal együtt zárt üvegdobozba.

Megint nem sikerült tévéelnököt választani! Pontosabban: a Magyar Televízió kuratóriumának elnöksége nem tudott kétharmados többséggel elnököt javasolni a nagykuratóriumnak.

(Kosáry Domokos emlékének, aki Páty községben, a Splény-kúria közelében élte élete utolsó éveit.)

Október első hajnala már a saját ágyában találta Kulcsár Attilát. A Fővárosi Főügyészség javaslatára házi őrizetbe bocsátották őt a börtönből, de azért éjjel-nappal vigyáztak rá. A börtönben az őrzése naponta közel tízezer forintba került. A házi őrizetben kétszázezerbe (HVG, 2004. október 9.). Az adófizetők havonta hatmillió forintot fizettek azért, hogy Kulcsár Attila otthon érezze magát.

"Attól még nem bukott meg darab, amit kihúztak belőle" - tartja a színházi mondás, amely időszerűbb, mint valaha. Néhány évtizede nem illett még a klasszikusokat megkurtítani. S egyenest szentségtörésnek számított, ha valaki lényegbevágó mondatoktól vált meg. Botrányosnak ítélték, s nem feltétlen az irodalom szemszögéből.

Jó pár évvel ezelőtt a ma Szlovákiához tartozó Losonc remek antikváriumában leltem egy sárgult, főként magyar, kisebb részt német nyelvű brosúrákból, szabályzatokból, oktatófüzetekből, plakátokból, képeslapokból, kiskönyvekből álló paksamétára, amely alighanem egy száz évvel ezelőtt élt helyi munkásmozgalmi vezető vagy művelt szocdem hagyatékának lehetett része.

Akár dél-amerikai szappanopera is készülhetett volna abból a sztoriból, amelyet a magyar kajak-kenu, közelebbről a női szakág mutatott be az idén. Volt ott minden: ajtócsapkodás, sírás, könyörgés, beintés és elkenés, a vége pedig az lett, hogy a mindig dicsért hölgykülönítmény a Kovács Katalin, Janics Natasa duó címvédése mellett Kovács egyéni kudarcával és a négyes hajó vereséggel fölérő második helyével zárt Pekingben. Az ütközetek során ki odakint, ki idehaza kapott életre szóló leckét; az utóbbi csoportot "erősíti" a négyszeres világ- és hétszeres Európa-bajnok Benedek Dalma.

Ma már sokan elfelejtik, hogy Nyugat-Európa országai a vegyes gazdaság keretei között érték el legnagyobb sikereiket 1950 és az 1970-es évek között, amikor is a gazdaság egynegyede, helyenként fele állami tulajdonban volt, s az állami beavatkozás, mint például Franciaország vagy akár Japán esetében is, négy-, illetve ötéves tervekkel vezérelte a modernizálás sikeres programjait - említi meg lapunknak adott interjújában Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, a University of California professzora.

Az emberek hónapokig csak a szelét érezték a válságnak. A hírekben olvastak róla; akiknek befektetéseik voltak, átmeneti lejtmenetre gondoltak – Amerikában a nagy múltú bankházak és a biztosítók bedőlése volt az a vészjelzés, amelyre már a farmer és a gyári munkás is fölkapta a fejét. A szakértők úgy tartják, hogy az Egyesült Államok éppen a gazdaság és a polgárok rugalmassága miatt tudta eddig viszonylag gyorsan átvészelni a válságokat. Vajon így lesz ez most is? És az állítólag lassabban reagáló európaiak?

A Nemzetközi Csillagászati Unió hivatalosan felvette a törpebolygók listájába, és a Haumea nevet adta az eddig csak 2003 EL61, K40506A, vagy a felfedezés időpontja okán egyszerűen csak Télapó néven emlegetett objektumot.