Alapos poétikai kiképzésben részesülnek Nyíregyházán a kisiskolások és tanítóik, esetleg szüleik és nagyszüleik is. S ez nagyon helyes. Nem azért, mert bizonyára rájuk is fér, sőt valószínűleg nem is nagyon fog rajtuk, hanem mert a legelszántabb gyerekelőadás is csak akkor jó igazán, ha a felnőtteket is meg tudja szólítani, ha számukra sem csupán szülői-nevelői kötelesség egy-egy előadást végigülni.

Legközelebb, ha az elnyert Tony-díjakkal reklámoznak egy musicalt, gondosan fogok ügyelni, hogy elkerüljem. Pedig az Avenue Q, magyar címén A mi utcánk, egészen jó előadás lenne a Centrál Színházban.

Minden csupa talány, csupa mintha. Semmi sem az, ami, de nem is az, aminek látszik. Mi álom, mi érzés, mi indulat, mi szenvedély, mi vágy, mi félelem, nem tudható. Mi valóság, s abból mi múlt vagy jelen, netán jövő, még inkább titok. Két ember-e egyáltalán a két főhős, két történet-e a két tükörtragédia, találgatható.

Szép Ernő: Vőlegény. Miskolci Nemzeti Színház

Gogol: A revizor. Székesfehérvári Vörösmarty Színház

A. Ny. Osztrovszkij: Farkasok és bárányok, Radnóti Színház

Szentivánéji álom. Szegedi Szabadtéri Játékok, Zsámbéki Színházi Bázis

Szigligeti Ede: Liliomfi. Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház

Georg Büchner: Leonce és Léna Bárka Színház

Ibsen: Peer Gynt. Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

Moliere: George Dandin, avagy a megcsúfolt férj. Játékszín

Alföldi Róbert 2005 végén már megrendezte a Don Carlost Kecskeméten. Annak az előadásnak a feltűnő ötlete az volt, hogy Posa márki, a címszereplő ifjú barátja, az öreg király bizalmasa, az idealista cselszövő vak volt. Fizikai értelemben. A jelkép egyértelmű, világos és erős volt, bár nem tett hozzá sokat az előadás többi részéhez.

Vasárnap nem temetünk. Bárka Színház

Tasnádi István: Tranzit, Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház

Márton László: A nagyratörő. Egri Gárdonyi Géza Színház

A nagyember ezúttal Nagy Endre, a pesti kabaré megteremtője. Nagy csapás rajta a nagyság. Majd három órát kénytelen végigszenvedni az Örkény Színházban Kárpáti Péter elképzelése szerint. Mindenki bántja, mindennel és mindenkivel baja van.

A cím így biztosan túlzás. A darab szövegének talán a háromnegyede is elhangzik a zalaegerszegi színpadon. A történet pedig akár teljesnek is tekinthető. Ha viszont azokra a tartalmakra gondolok, amelyeket egy III. Richárd-előadás közvetíthet, akkor legfeljebb töredékről beszélhetek.

A kígyó marta Philoktétészt kiteszik egy lakatlan szigeten, bűzlő sebe és fájdalmas ordítozása nyilván demoralizálta volna a Trója ellen vonuló görög sereget. Tízévi hiábavaló hadakozás után azonban kiderül, hogy nélküle és/vagy mindig célba találó íja nélkül nem győzhetnek.

Biztosan mindenki ismeri azt a grafikusi trükköt, amikor egyetlen görbe vonallal két arcélet rajzolnak meg. Jobbra is egy profil, balra is egy profil. Nem éppen egyformák, kiegészítik egymást. A Vidorból az idén Happy Arttá nemzetköziesült ősz eleji nyíregyházi fesztivál kinyilvánított célja szerint az élet vidám oldalát kívánja hangsúlyozni. De mivel a válogatás igényes, a műsor összeállítása ügyes, végig jelen van a másik arc is. A legjobb estéken szörnyű tragédiákat kacagunk végig. Egy héten át estéről estére megtapasztalhatjuk az örök igazságot, miszerint sírás és nevetés egy tőről fakad, meg azt is, hogy a mai művészetben a groteszk magába oldja a régebben azért, valamelyest mégis elkülönült műfajokat. Ma már mindenen tudunk nevetni, és semmin sem lepődünk meg.

A hamlet.ws-t ez év eleje óta játsszák iskolákban, zártkörű előadásokon. Amikor az első nyilvános előadásra szállingózni kezd a közönség, mintha egyfajta bemutatóhangulat érződnék. Nem professzionális nagyszínházi bemutatóké, hanem alternatív műhelyek sokszor egyszeri megmutatkozásaié.